A címben az élet és halál kérdése jelenik meg.
Bánné és egy másik nő egy faiskolában találkoznak, beszélgetnek. A két nő egymás ellentéte:
Bánné az eladó, életteli, fiatal nő, az érkező ősz hajú pedig meg sincs nevezve, komor megjelenésű, szánalmat keltő. Zavaros, ködös, háborús időben érkezik fát vásárolni.
A fák az élet, életerő jelképei, a műben a jövő szimbólumai is. Fát venni azt jelenti, hogy az ember hisz a jövőben.
Az őszülő asszony, a vásárló már nem tudja megvárni a gyümölcstermést a fán, amit vesz. Beteg, daganat van a méhében, ő a halált várja.
Bánné, a fákat áruló nő várandós, ő gyereket vár. (Neki van jövője)
A rákos asszonynak egy olyan fűzfa tetszik meg, amelyiket csak szélfogónak ültettek, nem eladó. Végül egy hársfát akar megvenni, de nem is akarja elvinni... nem is lehetne már átültetni (15 éves fa). Úgy akarja érezni, hogy hagy maga után valamit a világban.
Fizet Bánnénak a hársfa ápolásáért. (Egy hársfa 100 évig is él.)
Gyorsan búcsúzik a beteg asszony, hátrahagyva Bánnéban a felismerést, hogy az élet nem tart örökké.
A filozófiai kérdés, amit körbejár a mű, az, hogy van-e jövőnk?
Hogyan töltjük meg az életünket tartalommal?
Mindannyiunknak kell valamit hagynunk a világban.













