118
- a nárcisztikus és a megmentő -
Élt egyszer egy oroszlán...
már 20 éve volt bezárva egy ketrecbe. Néha vágyott a szabadságra, de a kéz, amely enni adott neki, nem nyitotta ki a rácsos ajtót. Az oroszlán tudta, hogy egyszer majd kimehet és hatalmas lesz, mert ő az állatok királya. De egy hang azt mondta neki, hogyha kimegy a rácsokon túlra, akkor elpusztul.
Az oroszlán unottan körbe-körbe járt, aztán elfogadta ezt az életet, megszokta és már nem vágyott el onnan.
Évek teltek el.
Egy nap jött egy kislány, aki kinyitotta a rácsot, és azt mondta: "szabad vagy!"... de az oroszlán nem mozdult.
Nem tudott.
Nem érezte, hogy menni akar.
Már nem emlékezett rá, hogy ő az állatok királya. Már nem emlékezett arra sem, hogy szabad akart lenni.
Csak azt tudta, hogy a rácsok nélkül védtelen.
Izgatott lett, de nem mert elindulni és egyre jobban idegesítette az, hogy a kislány kitárta az ajtót és hívja őt. Felbőszült, nagyot ordított és nekiugrott a kislánynak.
Az arcába karmolt, megvakította, elharapta a testét, letépte a szárnyát ... megbüntette azt, aki el akarta venni a biztonságát.
És újra csend volt.
Az oroszlán elégedetten hevert el a rácsok mögött. Végre jelentősnek érezte magát. Lepihent és arról álmodott, hogy hatalmas és félelmetes.
A kéz visszazárta a rácsot és az oroszlán aludt.
Körötte béke és csönd.
Halálos csönd.
----------------------------
A mese szereplői a nárcisztikus és a megmentő.
Valójában nincs jelentősége annak, hogy a nárcisztikus csak oroszlánbőrbe bújt gyerek vagy már egészen eggyé vált a jelmezzel. Rácsok mögött él magányban, és ezen nem változtathat senki.
Csak ő.
Annak segíthetsz, aki segítséget kér.
Aki sötétben akar élni, az megrémül a fénytől.
A nárcisztikus megvadul attól, ha megmutatod neki, hogy egy gyenge senki, aki csak mérgez, de nem képes cselekedni. Csak történnek körülötte a dolgok és ő nézője a saját életének. Tudja, hogy nem szabad ember. Tudja, hogy nincs hatalma, sem ereje. De nem akarja tudni.
Vigyázz önmagadra és a békédre.
Ez a dolgod.
