242
jelentése:
- elküldik, elzavarják, elkergetik
- kiadják az útját, mehet
Eredetileg a szólás azt jelentette, hogy másnap mehet tovább az illető. Ha valakinek éjszakára útilaput (útifüvet) kötöttek a talpára, akkor az apró sebek begyógyultak rajta és az illető másnap folytathatta az útját, vándorútját, zarándokútját. Az útilapu energetizáló erejében is hittek, ezért annak szimbóluma is volt az útilapu, hogy az illető új erővel, új lendülettel vág neki az útnak, a jövőnek.
Régen nem volt a szólásnak negatív jelentése.
Az útilapu (Plantago major) humuszban gazdag nedves talajon valóban akkorára nő, mint az ember talpa, de a lényeg, hogy minden útszélen megtalálható és az összezúzott leveléből nyert nedv segíti sebgyógyulást,(a gyulladáscsökkentő hatása orvosilag is bizonyított). A levelet összetörték és kiterítve kötötték az ember talpára éjszakára, hogy a fáradt és sebes láb reggelre regenerálódjon.
A szólás először tehát azt jelentette, hogy az illető segíti a másik útjának folytatását. Lassan vette fel a negatív jelentést, hogy meneszti a másikat.
