5019
Főszereplőnk, Tábory Elemér, a 16 éves nyálas-nemes ficsúr, az iskola eminense cselédek gondoskodó kezei között öltözött díszbe az iskolai majálisra. Elemér mindenféle fantáziálásokkal oldja túlzottan beszabályozott életét. A felnőttek bábja, még nem elég érett ahhoz, hogy kiálljon magáért.
Esténként nem mer elaludni, fél a kiszolgáltatottságtól – félelmei egy rettenetes visszatérő álommá sűrűsödnek, amelyben kilátástalan szegény gyerekként, asztalosinasként kell dolgoznia.
Elemér tehát álmában megalázott asztalosinas, akit ugráltatnak, nappal pedig fess és jól tanuló gimnazista. Lényegében sosem piheni ki magát, ezért a helyzet fokozódik, amikor az édesanyjában egy jellegzetes mozdulat miatt felismeri az asztalosinas énjének édesanyját.
Ettől kezdve gimnazista énje a körülötte lévő rendezett életben a hamisságot látja, és azt gondolja, hogy minden tisztaság mocskot rejt. Asztalosinas énje pedig vágyik a gimnazista életet élni, ahol minden könnyű és szép. Úgy érzi, hogy több van benne, mint amit asztalosinasként megmutathat, ezért megszökik a mesterétől és hosszú vándorútra indul mindenféle ismerős tájakon át.
"Olyan volt minden, mintha tudtam volna már egyszer és most nem jutna eszembe... Mint a mesebeli kalifa, aki gólyává változott és elfelejtette a varázsszót, amivel emberré visszaváltozhat."
(kalifa = az iszlám legfelsőbb vallási vezetője)
Asztalosinas Elemér kavarog a nagyvárosi embertömeggel, nem talál munkát és egyre éhesebb. Egy városligeti padon zuhan álomba.
Reggel a gimnazista Elemér érzi, hogy kezd bekattanni, és egy tanára, Darvas tanár úr segítségét kéri, aki tovább terheli tudathasadásos pszichológiai írásokkal. Ezután a rémálmai szűnni látszanak, viszont egyre gyakrabban jelenik meg éber állapotában is a másik énje Elemérnek. Például egy poros hivatalban vagy akkor, amikor egy örömlánynál keres vigaszt.
Már végzett egyetemistaként húga barátnőjével, Etelkával sétál, amikor este újra rátör a félelem, hogy túl szép minden, ezért a rettenetnek kell következnie. Álmában újra asztalosinas, illetve mivel megszökött, hamis végzettségi papírokkal díjnoknak állt, és hamisításokba bonyolódva egyre lejjebb züllik. Éjjelente a díjnok a szép, nemes és okos énjéről álmodik, akinek lennie kellett volna. Tábory Elemér lassan ráébred, hogy mindkét énjét éli. Megijed és szeretné hátrahagyni a "szennyes" énjét, utazásra és gazdagságra vágyik. Megismerkedik Szilviával, aki csatlakozna hozzá, de a züllött díjnok is ismeri a nőt, ezért inkább menekülőre fogja. A díjnok kártyaadósságot csinál és lop a hivataltól.
Elemér nemesebbik része teljesen beleszeret Etelkába, és ez tartja benne a lelket. Egy kollégája előtt leleplezi magát, illetve elmondja neki szétcsúszott alteregójának bűneit. Ezután egy nagyot mulat és egy szállodai szobában megfojtja az Etelkára hasonlító lányt, akivel az estét töltötte. Ki is rabolja.
Ezután Etelkához fordul, aki megnyugtatja, hogy csak álom volt az egész. "A lelkünket magunk sem ismerjük. Ami rossz bennünk, megbocsátjuk, ami legjobb, egymásnak adjuk és elfogadjuk."
Etelka végül azt tanácsolja Elemérnek, hogy szuggerálja a díjnoknak, hogy ölje meg magát. "Pusztuljon álmod és babonád. És ne félj semmitől, egyedül maradsz, egészen az enyém!" - mondja Etelka.
A végkifejletre az utolsó, rövid fejezet utal, az író barátjának írt levele egy korábbi tragédiáról, melyben valakit holtan találtak a szobájában a homlokán egy lőtt sebbel és fegyver nem kerül elő. Mint írja, a regény az elhunyt írásai alapján született, csak a neveket változtatta meg.
A rossz bukásával tehát a jónak is pusztulnia kell.
