847
A vers előzménytörténete az, hogy egy valaha Örményország területén, Sebastában élt püspök megmentett egy halszálkától fuldokló fiút. Később a püspöknek egy pogány elvágta a torkát, mártírhalált halt. Emiatt a torokgyík és egyéb torokbetegségek gyógyító védőszentje lett Balázs.
A balázsolás egy szertartás, amit a pap végez: két égő gyertyát tesz keresztbe a beteg álla alatt, és így fohászkodik Szent Balázshoz a beteg gyógyulásáért vagy egészségének megőrzéséért.
Babits gyerekkorában kapott ilyen szertartást torokgyík ellen és most versében imádkozik Szent Balázs segítségéért mert közeleg a gégeműtétje. Retteg a rá leselkedő haláltól, és szeretné megbékélve elfogadni azt, ami rá vár.
A vers műfaja könyörgés, hangvétele szorongó és zaklatott.
A vers könyörgés, vallomás és az ember hithez való viszonyának ábrázolása.
Babits nem a sikeres műtétért könyörög, hanem azért, hogy bele tudjon törődni a halálba. Babits tehát tudja, hogy meg fog halni és a halálfélelelmtől szeretne megszabadulni.
Babits Mihály - Balázsolás
Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs!
Babits visszagondol, visszavágyik a gyermekkorába, amikor Szent Balázs 'segített' legyőzni a félelmét.
Gyermekkoromban két fehér
gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon
s úgy néztem a gyertyák közül,
mint két ág közt kinéző ijedt őzike.
A költő gyermekként mint egy riadt őzike (= ez egy hasonlat) figyelte a szertartást, a Balázs-áldást, amitől azt remélték, hogy megvédi a fiút (a költőt) a torokgyík nevű halálos kórságtól.
Tél közepén, Balázs-napon
szemem pislogva csüggött az öreg papon,
aki hozzád imádkozott
fölém hajolva, ahogy ott térdeltem az
oltár előtt, kegyes szokás
szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én
s ő se jól értett. De azért
te meghallgattad és megóvtad gyermeki
életem a fojtogató
torokgyíktól, s a veszedelmes mandulák
lobjaitól, hogy fölnövén
félszáz évet megérjek, háladatlanul,
nem is gondolva tereád.
A pap latinul mondott imát, se ő se a költő nem értette a szavait. Szent Balázs azonban értette, mert megvédte a fiút a torokgyíktól. Most a felnőtt költő ugyanolyan kiszolgáltatottnak érzi magát, és Szent Balázshoz fohászkodik azért, hogy képes legyen méltósággal viselni, ami rá vár.
Óh ne bánd csúf gondatlanságom, védj ma is,
segíts, Sebasta püspöke!
Lásd, így élünk mi, gyermek módra, balgatag,
hátra se nézünk, elfutunk
a zajló úton, eleresztve kezetek,
magasabb szellemek - de ti
csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt.
A költő gyermeki szerepet ölt, már dacos és Szent Balázst felnőttnek nevezi. Kiszolgáltatottságában csak benne bízhat.
További ellentét a gyermekkori emlékképek és a félelmetes felnőtt lét a jelenben, amik végig váltakoznak a versben.
Nem sért ha semmibe veszünk
s aztán a bajban újra visszaszaladunk
hozzátok, mint hozzád ma én
reszkető szívvel... Mosolyogj rajtam, Balázs!
ki mint a szepegő kamasz,
térdeplek itt együgyű oltárod kövén -
mosolyogj rajtam, csak segíts!
A költő azt gondolja, hogy csak gúnyos mosolyt érdemel Szent Balázstól, amiért hajdan megmentette őt, de a költő hálátlan módon nem is gondolt rá mostanáig.
A keresztény kultúrkör elemei és a modern ember félelmei, kétkedése is megjelennek a műben. A költő szinte játékosan váltogatja a dacos gyerekszerepet a halálfélelemmel gyötrődő felnőtt arcával.
Mert orv betegség öldös íme engemet
és fojtogatja torkomat,
gégém szűkül, levegőm egyre fogy, tüdőm
zihál, s mint aki hegyre hág,
mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel,
kifulva, akként élek én
örökös lihegésben. S már az orvosok
kése fenyeget, rossz nyakam
fölvágni, melyet hajdan olyan megadón
hajtottam gyetyáid közé,
mintha sejtettem volna már... Segíts, Balázs!
A költő érzékletesen festi le a testi és lelki kínokat, amiket saját tapasztalataiból merít. A torka szűkül, a tehetetlen kiáltása elfojtódik. (A torok a betegség szimbóluma. A gégerák miatti szűkülése tehetetlenséget fejezi ki.
Hisz a te szent gégédet is
kések nyiszálták, mikor a gonosz pogány
kivégzett: tudhatod, mi az!
Aztán egyre inkább felnőtté válik a költő. A nehéz tapasztalatok fojtó nyomása alatt immár sorstársa lel Szent Balázsban, baráti hangon beszél hozzá. Felidézi, hogy Balázs püspök torkát is pengével vágták el s ő is hamarosan kés alá fekszik.
Te ismered a penge élét, vér izét,
a megfeszített perceket,
a szakadt légcső görcseit, s a fulladás
csatáját és rémületét.
A testi és lelki kínok csúcspontja ez.
Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen,
okos felnőtt! Te jól tudod,
mennyi kínt bír az ember, mennyit nem sokall
még az Isten jósága sem,
s mit ér az élet... S talán azt is, hogy nem is
olyan nagy dolog a halál.
A vers záró soriban már mint példaképre tekint Szent Balázsra, aki bátran nézett szembe a halállal.
A költő abban bízik, hogy a hitéből erőt meríthet a halál elviseléséhez.
A vers alapmotívumai a gyermek és felnőtt én.
hasonlat:
" úgy néztem a gyertyák közül,
mint két ág közt kinéző ijedt őzike."
megszemélyesítés:
"szemem pislogva csüggött az öreg papon"
Metafora:
"mint kis madár, mely nagy viharban"
visszatérő költői felkiáltás:
"segíts, Sebasta püspöke!"
"Balázs, segíts!"
és a Babitsra oly jellemző alliterációk is gyermeki játékossággal szinezik a verset:
"szokás szerint, s diákul dünnyögve"
"fölnövén félszáz évet..."
"hegyre hág"
Visszatérő motívumok:
A gyertya: a hit és a remény szimbóluma.
A torok: a bnetegség és az elfojtott tehetetlen kiáltás szimbóluma
A kereszt: a keresztény hit jelképe, a megváltás jelképe is, amiben Babits most nagyon bízik.
A gyermekkor-felnőttkor ellentéte: az ártatlanság és a fájdalmas tapasztalatok két véglete.
A keresztény kultúrkör elemei és a modern ember félelmei is megjelennek a műben.
További ellentét a gyermekkori emlékképek és a félelmetes felnőtt lét a jelenben, amik végig váltakoznak a versben.
A nyugtalanságot fokozzák a változó hosszúságú sorok. Nagyon gyakori az áthajlás (= enjambement).
A versforma klasszikus: jambikus lejtésű, keresztrímes strófákból áll. Ám témája azonban modern.
A ritmikai lezárás szinte sosem esik egybe a mondat végével. Ezek a sorátlépések és a csúsztatott, kiszámíthatatlan ritmus feszültséget eredményez, ami az egész verset áthatja. A szaggatott tempó a zihálást eleveníti meg.
.
.Babits Mihály költői eszközei a Balázsolás és az Ősz és tavasz között című versekben
