1060
A költemény a katonaéletet dicsőíti, műfaja óda (katonaének). Balassi a végvári katonák életéből merítette az ihletet, versével előttük tiszteleg. Tiszteleg azért is, mert őt is a katonáskodás mentette meg a teljes lezülléstől.
A tudatosan megformált szerkezetű, katonai életképeket bemutató verset az emlékeiből írta.
Az életképek történetként is olvashatók: hír az ellenségről, portya, pihenés, őrködés, csata, harctér halottakkal.
A vers a lovagi, vitézi értékrendet tükrözi.
Egy katonaének,
In laudem confiniorum
Az Csak búbánat nótájára
1 Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél?
Holott kikeletkor az sok szép madár szól, kivel ember ugyan él;
Mező jó illatot, az ég szép harmatot ád, ki kedves mindennél.
Keretes versnek mondják, mert az első és utolsó versszaka tartalmilag nagyon hasonló és keretet ad a versnek. A költő párhuzamba állítja a természet és a végvári élet szépségeit. A természet szépsége és harmóniájának élvezete is a vitézeknek jár, akik a szabadban egész nap élvezhetik.
2 Ellenség hírére vitézeknek szíve gyakorta ott felbuzdul,
Sőt azon kívül is, csak jó kedvéből is vitéz próbálni indul,
Holott sebesedik, öl, fog, vitézkedik, homlokán vér lecsordul.
3 Veres zászlók alatt lobogós kopiát vitézek ott viselik,
Roppant sereg előtt távol az sík mezőt széllyel nyargalják, nézik;
Az párduckápákkal, fényes sisakokkal, forgókkal szép mindenik.
4 Jó szerecsen lovak alattok ugrálnak, hogyha trombita riadt,
Köztök ki strázsát áll, ki lováról leszáll, nyugszik reggel, hol virradt,
Midőn éjten éjjel csataviseléssel mindenik lankadt s fáradt.
A költő úgy jeleníti meg a vitézi életet, mint ami egy próbákkal teli, vidám, de férfias élet.
A 2. versszak a harci készülődést, a 3. versszak a harcot és a 4. a harc utáni pihenést mutatja be.
5 Az jó hírért-névért s az szép tisztességért ők mindent hátra hadnak,
Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak,
Midőn, mint jó sólymok, mezőn széllyel járók, vagdalkoznak, futtatnak.
Az 5. versszak a vers középpontja, a vitézi rendet fogalmazza meg:
vitézség = tisztesség és emberség. Ez a humanista nézőpont. A vitézek a kor legmagasabb erkölcsének megtestesítői, hiszen a hazáért és a kereszténységért harcolnak. A vitézeket egészséges harcos életöröm jellemzi.
6 Ellenséget látván örömmel kiáltván ők kopiákot törnek,
S ha súlyosan vagyon az dolog harcokon, szólítatlan megtérnek,
Sok vérben fertezvén arcul reá térvén űzőt sokszor megvernek.
7 Az nagy széles mező, az szép liget, erdő sétáló palotájok,
Az utaknak lese, kemény harcok helye tanuló oskolájok,
Csatán való éhség, szomjúság, nagy hévség s fáradtság múlatságok.
8 Az éles szablyákban örvendeznek méltán, mert ők fejeket szednek,
Viadalhelyeken véresen, sebesen, halva sokan feküsznek,
Sok vad s madár gyomra gyakran koporsója vitézül holt testeknek.
Ebben a három versszakban a végvári élet sötét oldaláról kapunk képet. Éhség, vér és sérülések, ölés és megöletés jelenetei keverednek. És a vége mindannyiuk számára a hősi halál. A vitézek lemondanak a kényelmes városi életről és akár az életüket is feláldozzák a hazáért. Szokás kiemelni az alábbi metonímiát: "Sok vad s madár gyomra gyakran koporsója vitézül holt testeknek." A metonímia stilisztikai eszköz, mely fogalmak nevének felcserélésével emeli a hatást. Itt a vadállatok gyomrát nevezi koporsónak a költő.
9 Ó, végbelieknek, ifjú vitézeknek dicséretes serege!
Kiknek ez világon szerteszerént vagyon mindeneknél jó neve,
Mint sok fát gyümölccsel, sok jó szerencsékkel áldjon Isten mezőkbe!
A zárlat egy elragadtatott ódai felkiáltás, mely jó szerencsét kíván a dicső vitézeknek.
A vers retorikai felépítése: állítás – érvek és ellenérvek – összegzés.
A költemény Balassi-strófákban íródott, a három soros strófák minden sora is három részre osztható.
A költeményt a hitelessége, a pontossága, reneszánsz stílusa és mondanivalója már megírásakor népszerűvé tette.
