1554
16 karikás, nem gyerekbarát mese! Agresszív, horrorisztikus jeleneteket tartalmaz!
(Hálás köszönet annak, aki megírja a borítékra kattintva, hogy tananyag-e ez vagy miért olvassa, aki olvassa.)
A mű 2018-ban volt érettségi feladat.
Réges-régen történt egyszer, hogy Guidobaldo gróf szép fekete lován, Aldazáron lovagolt ki a Duna partjára vadászni. Megpillantotta a csodaszép Tündér Ilonát, aki éppen ott fürdőzött.
"Ezt nem anya szülte" - gondolta. (= isteni lény lehet)
Megkérdezte a nevét, azután a fehér hattyúruháját dárdájára tűzte, felkapta a lányt és elvágtatott vele. Útközben a virágzó fák is rájuk hullatták szirmaikat, még Aldazár is fehér lett, mikor a palotaőr meglátta őket, azt gondolta:
"Fekete lovon ment el Guidobaldo gróf, fekete páncélban és fekete tekintettel. Íme fehér lovon tér meg, fehér lobogóval és páncélját is fehérség övezi"
Tündér Ilona mindig mosolygott, boldogan éltek ezután a vár lakói: Guidóbaldó két gyermeke (akiknek anyja meghalt) és minden szolgáló is. Boldogok voltak a tündérek is, amiért a tündérkirálynőjük boldog. És azért is, mert a tündérek nem tudnak sírni.
Amikor Guidobaldó anyja meghalt és a sírba tették, Tündér Ilona még akkor is mosolygott. Guidobaldó első kapitánya sértőnek találta ezt, és szóvá tette, de erre Guidobaldó a tömlöcbe vetette. Ő örült, hogy van valaki a palotában, aki mindig mosolyog.
A palota egyik fele azonban szintén megharagudott Tündér Ilonára.
Azután történt, hogy a két gyerek is megbetegedett, meg is halt, de Tündér Ilona csak mosolygott. Guidobaldó második kapitánya pedig így szólt:
"Mégis gonosz a szíve Tündér Ilonának, hogy most is mosolyog."
Guidobaldó mérgében a kapitányt levágta és Tündér Ilonához fordult:
"Mosolyogj, mosolyogj egyetlen sugaram, mert megszakad a szívem, ha te is elborulsz!"
(durvaságok következnek)
Ekkor azonban már Guidobaldó is elgondolkodott: Vajon akkor se sírna Tündér Ilona, ha Guidobaldo elhagyná? De Tündér Ilona nem tudott sírni. Erre Goidobaldó felhozatta a várba a második kapitány özvegyét és együtt mulatott vele, aztán együtt is háltak. Reggel még meg is verte az özvegyet és elűzte. Tündér Ilona végighallgatta az egészet, de nem sírt. Ekkor Guidobaldó lerántotta a földre és megverte, addig verte, amíg "habtestéből kiserkedt a vér. De Tündér Ilona csak egyre halványodott, ragyogó kék szeme elfakult, de egy csepp nem sok, annyi könny nem hullott belőle."
Guidobaldó még ki is dobta a palotából. Az istállóba ment Tündér Ilona, ahol Aldazár gyógyítgatta ( - Aldazár táltos paripa, szintén égi lény tehát, akár a tündér). Reggel a tündér már a küszöbön várt Guidobaldót tárt karokkal, mosolyogva. Erre a gróf lerúgta a küszöbről:
"- Menj el a váramtól, mert boszorkányfaj vagy és nem tudlak megölni! " - és ráuszította a szolgákat, akik a mezőre űzték a tündért. Ott Tündér Ilona felvette hattyúruháját és az égbe emelkedett a vár fölé. Guidobaldó teljes erejével rálőtt a nyilával, de a nyíl nem érte el a tündért. Hanem akkor Tündér Ilona elébe ment a lehulló nyílvesszőnek és felfogta a mellkasával. Nem halt meg, de a szívébe fúródó nyílvesszővel repült tova.
A gróf pedig visszazárkózott a sötétség birodalmába, ahol nem mosolyogtak többé.
----------------
Az önző férfiegó és a sebzékeny női lélek kapcsolatát látjuk. A lélek kiszolgáltatott, nem védekezik, nem harcol, nem küzd... elszenvedi a sérelmeket. Az ego uralkodik, és amit nem tud uralni, azt gyűlölettel eltaszít vagy el akar pusztítani.
A szerelmi történetben a férfi nem küzd meg a nőért, ezért nem is igazán értékeli. A nő feladata itt az, hogy mosolyával és rajongásával a férfire ragyogjon. A történetben hamar beteljesül a szerelem, bár sem házasság, sem utódok révén nem teljesedik be a szerelem. Tündér Ilona az égi szférához tartozik, a fényhez az isteniséghez, mosolya is maga a napfény, ahogy a sötét várnak is fénye. Guidobaldó azonban komor, földi lehúzó erő, szívtelensége, sötét önzősége eltiporja az isteni lényt. Épp így az isteni lény örök fénye is szinte fájdalmas a várlakók számára, hiszen gyász idején sértő Tündér Ilona bájos mosolya. Ez a fény az, ami megmérgezi a lelketlen várlakókat, végül magát Guidobaldót is, aki ezért Tündér Ilonát megkínozza és megöli.
A mű végén Tündér Ilona mégis életben marad, ahogyan a szerelmes nő túlél, de örökké a szívében hordja a sebet, amit egy önző (nárcisztikus férfitól) elszenved.
