93
A barokk a reneszánszt követő művészettörténeti korszak és korstílus.
A 16. század második felétől a 18. századig volt meghatározó Európában .
barokk = különös, szokatlan, (olaszul)
Bár mindkét korstílus követi az antik műveltségeszményt, a reneszánsz emberközpontú világképét a barokk újra a vallásos hit felé tolta el (ami a reneszánsz előtt, a középkorban volt jellemző). A protestáns puritán igénytelenséget ösztönző reformációt ellensúlyozza a megjelenő ellenreformáció, amely a katolikus egyház megújulását és fényűző, pénzszóró, aranytól giccses pompáját hirdeti. Monumentális, égbe törő épületeivel, pátoszos túlgondolt körmondataival a keresztény szellemiséget akarta igazolni.
A barokkot a pompa, a zsúfoltság, a lendület, színgazdagság, erős kontrasztok, ünnepélyesség, az ellentétek hangsúlyozása, alá-fölé rendeltségi viszony jellemzi.
Jellegzetessége a barokk körmondat, ami többszörösen összetett, szabályos ritmusú, több mellékmondatból álló mondatalakzat. (Ez is majdnem olyan.)
A stílus híres művelői voltak festészetben Rembrandt, Caravaggio, zenében Bach, Vivaldi, irodalomban:
Miguel de Cervantes (Don Quijote, regény)
Pázmány Péter (több, mint tízezer oldalnyi tanítás és prédikáció)
Zrínyi Miklós ( Szigeti veszedelem, barokk eposz)
