1062
Élt keleten Nimród fejedelem, aki messze földön a leghíresebb vadász volt. Az ő két legidősebb fia volt Hunor és Magyar. Olyan vadász volt Nimród és a legidősebb fiai is, hogy lóhátról röptében lelőtték a madarat.
Idővel "Hunor és Magyar nagy, erős legényekké, deli szép vitézekké cseperedtek, hogy Nimródnak, ha rájuk tekintett, nevetett mind a két szeme a nagy szívbéli örömtől." És minthogy felnőttek lettek a fiai, Nimród adott nekik erdőt, lovat, ökröt és mindenféle javakat, és külön sátorba is költöztek.
Egy napon Hunor és Magyar megbeszélték, hogy megnézik, mi van a határokon túl, van-e folyó, több hal, van-e vad?
Összehívtak 50-50 bátor legényt, majd elindultak felfedezni a távolabbi vidékeket. Láttak is sok szép helyet, sok vadat – "hanem egyszer láttak aztán egy olyan vadat... amilyen csodaszépet még emberi szem nem látott". Üldözőbe vették. De a csodaszarvas úgy suhant előttük elérhetetlenül, hogy űzték reggeltől alkonyatig. Élve akarták hazavinni és megmutatni apjuknak. Hét napon és hét éjjen át űzték a szarvast és egyre messzebb jutottak. Gyönyörű vidékre értek, derékig ért a zsenge fű és virág, roskadozó gyümölcsfák adtak árnyékot. Akkor a szarvas eltűnt az ingoványban, de Hunor és Magyar nem bánta, mert ilyen szép vidéket még sosem láttak. Hazamentek apjukhoz, hogy elmondják neki, hogy azon a helyen akarnak letelepedni. Apjuk áldását adta a két idősebbik fiára és a saját földjét a többi fiának adta.
Hunor és Magyar pedig újra megtették a 7 nap és 7 éjjel tartó utat és letelepedtek az új földön. Ahogy körbenéztek a területen, egyszer csak egy nagy csapat táncoló leányra lettek figyelmesek. Minden legénynek jutott egy-egy leány, Hunornak meg Magyarnak a legszebbek. Olyan hamar benépesítették ezt a földet, hogy lassan további földet is kellett keresniük.
