4595
.
Rövid leírás itt:
Berg Judit - Rumini című regénye röviden
Berg Judit - Rumini szereplők JELLEMZÉSE
OLVASÓNAPLÓ, részletes tartalom fejezetenként:
Első fejezet
1. A Hétágú Szigony
Rumini, a csavargó kisegér, Rizsát és bandáját követte... szeretett volna közéjük tartozni. Rizsáék nem tartják be a törvényt, pofátlanul lopnak, igazi huligánok és mindenki fél tőlük. A pandúrok üldözik őket.
(Pandúr = a betyárok és bűnözők üldözői voltak)
Rizsáék a Hétágú Szigony nevű kocsmához igyekeztek, csak előbb még lopnak maguknak ennivalót a kikötői árusoktól. Rumini is elcsent egy üveget egy kuruzslótól.
(kuruzsló = varázsszerekkel és varázsigékkel gyógyító ember)
Odaértek a kocsmához, aminek az oldalán egy hatalmas hétágú szigony volt. A szigonyt szerette volna Rizsa megszerezni, de aggódtak, hogy hangos lesz, amikor lefűrészelik és a kőre zuhan. Rumini azt mondta, hogy szalmát kell alátenni.
Rumini bejelentette, hogy bandatag akar lenni, mert tud lopni, meg lopakodni és csúzlizni. Rizsa azt mondta, hogy beveszik, ha jól sikerül az akció. De a szalmával megrakott kocsit nem tolták a szigony alá, ezért amikor levágták, az nagy csörömpöléssel esett a földre és a kocsmáros azonnal megjelent. A kocsi a falhoz nyomta Ruminit, a többiek pedig elmenekültek. Rumini hiába mentegetőzött, hogy nem bandatag, a kocsmáros a pandúrokat akarta hívni. Ekkor váratlanul előlépett a Szélkirálynő kapitánya, Bojtos Benedek és azt mondta, hogy Rumini az ő inasa és a hajójához kísérte Ruminit. Azt mondta neki, hogy inkább legyen belőle tisztességes egér.
Rumini bemutatkozott a hajóskapitánynak, és csak ekkor derült ki a neve a könyvben.
Második fejezet
2. Készülődés
Rumini a fedélzeten hamar összebarátkozott Balikóval, aki szintén hajósinas. És megismerkedett Negróval, aki afféle munkafelügyelő és mindenki félt tőle.
Hamarosan útrakelt a hajó egy fontos kertészeti rakománnyal a Pele-szigetek fővárosába, a pele király udvarába.
De előtte a vitorlát megfoltozták, a foszladozó kötelet erősebbre cserélték, és Ajtony, a szakács rengeteg ételt rendelt az útra, azt is be kellett hordaniuk.
A kapitány, Bojtos Benedek gondterhelten nézte a térképet. Tudta, hogy nehéz út lesz, mert "át kell haladni a Sárkány-szoroson, ami közismerten az Azúr-tenger legveszélyesebb vidéke". A kapitány két hordó puskaporral is készült az útra.
Rumini és Balikó egy mentőcsónak alatt kártyáztak, de lebuktak és menniük kellett takarítani. Közben azt találgatták, hogy vajon mi lehet a rakomány, ami a kertészetből való.
Rumini kipróbálta a szert, amit a kuruzslótól lopott. Egy ebihal fejére cseppentettek a szerből, és az az rögtön békává változott. A varázsszer öregítőszer volt.
Megebédeltek és amikor feltámadt a szél, vitorlát bontottak (= az addig felkötött vitorlákat leengedték, hogy a szél belekapjon és tolja a hajót a nyílt tengerre).
Mindenki tette a dolgát: Sajtos Pedro az árbocra mászott és figyelt, mert messzire ellátott. Sebestyén kormányzott erős kézzel. Rumini pedig arra gondolt, hogy Egérváros nem fog hiányozni, és szeretni fogja a hajós életet és ha nagy lesz, híres hajókapitány lesz. A leghíresebb.
Harmadik fedezet
3. A Ragacs-tenger
A szél elsodorta a Szélkirálynőt a Ragacs-tenger felé. A víz színe azúrkékről feketére váltott és úgy hangzott a tenger zúgása, mint egy gonosz nevetés. Hamarosan valami lökdösni kezdte a hajót. Az árbockosárban álló Roland látta, hogy egy polip az. Az egerek megpróbálták lelőni a polipot, de a golyók lepattantak róla. Rumini azt mondta, hogy inkább etessék meg. Ez az ötlet a kapitánynak is tetszett. Előbb beöntöttek egy zsák krumplit, aztán néhány láda kukoricát is bedobtak, de a polip továbbra is szorította a hajót. A kukoricás ládákat összeroppantotta és a kukoricák a tengeren úszkáltak. Rumini ebből arra következtetett, hogy a polip a fát szereti, ezért bedobálták neki a faládákat, vödröket és evezőket, hogy azokat egye meg. Balikó még a felmosórongyot is bedobta, hogy ne kelljen többet felsúrolni a fedélzetet. A polip végre elengedte őket és a szél is megfordult.
Negyedik fejezet
4. A lakatlan sziget
A délnyugati szél kezdett fújni, ami repítette őket északkelet felé. A hajó ezermestere, Dolmányos papa azt mondta, hogy a hajót megrongálta a polip és fát kell szerezni a javításhoz.
A két hajósinas megúszta a felmosást, mivel nem volt vödrük meg rongyuk.
"– Föld a láthatáron!"
Egy szigethez közelednek, ami nincs a térképen. Mindenki izgul, hogy milyen lehet a sziget... talán óriás gyümölcsök lesznek ott vagy óriási pókok... Balikót csak a kaja érdekli, de Rumini egy különleges pókot szeretne, mert a Nagy Pele-szigeteken, ahová tartanak a bazárban jó pénzért eladhatná. Csuda dolgok vannak abban a vásárban: "zsugorító meg növesztő port kapni; csak itt árulják a híres látóüveget, amivel a falon is át lehet látni; de van még örökké világító mécses, láthatatlanná tevő kalap..."
A kapitány azt mondta, hogyha bennszülöttekkel találkoznak, akkor legyenek velük kedvesek és ne csináljanak a szigeten semmi butaságot. Azután parancsot adott a kikötésre és " Negró és Dundi Bandi leeresztették a horgonyt".
Ötödik fejezet
5. Fabatkák
Kikötöttek a lakatlan szigeten. Találtak friss forrásvizet, ezért a kulacsaikat és a hajó kiürült hordóit is megtöltötték. Frici (a polipos kalandban) megsérült, ezért a hajón maradt. A többiek felfedezték a szigetet. Negró Ruminvel és Balikóval meg Rolanddal és Dundi Bandival gyümölcsöt kerestek, a kapitány pedig Cincogi doktorral recefice fát kerestek, aminek a kérge begyógyítja a sebeket.
Közben Negró már lefárasztotta a csapatot egy hegyoldalon, amikor végre piros gyümölcsökkel teli fára bukkantak. Rumini és Balikó máris felmásztak a fa tetejére. "Gyönyörű kilátás nyílt a tengerre... Az öbölben békésen ringatózott a Szélkirálynő."
Ruminiék ettek a gyümölcsből és ízlett nekik, aztán dobtak Negróéknak is, de hiába szólongatták őket, nem feleltek. Aludtak és nem lehetett őket felébreszteni. Rumini arra gondolt, hogy a fura ízű víztől lehet, amit találtak. Ők nem ittak belőle, mert inkább gyümölcsöt akartak enni.
Nem tudtak mit tenni. Rumini elővette a pókgyűjtő dobozát és pókvadászatra indultak. Hamarosan kaparászást hallottak egy bokorból. Biztonságosabbnak gondolták, ha úgy tesznek, mintha aludnának. Kis falevél-emberkék közeledtek. Megkötözték Roliékat és Ruminiéknak sikerült elkapniuk hármat. A dobozba tették őket. Balikó elment szólni a favágóknak (a kapitánynak és Dolmányos papának), hogy érdekes lényeket találtak. Közben Rumini levágta az eltéphetetlen selyemköteleket Roliról és Dagiról.
Balikó szaladt vissza a hírrel, hogy a favágók eltűntek. Rumini egyből a kis falevéllényeket vádolta, de ők nem mondtak semmit. Rumini erre felmérgesedett és azt mondta, hogy elviszik őket a bazárba eladni és a kapott pénzből favágókat fogadnak és kivágják a sziget összes fáját. A kis falevélemberkék erre sírni kezdtek, és elmondták, hogy ők "Fabatkák" és éppen az a dolguk, hogy megvédjék a fákat, mert van itt néhány különleges fa is.
Elmesélték azt is, hogy a fák repedéseiben vagy a gyökerek közt élnek, de most nagy baj van , mert a szél apró hernyókat fújt oda, akik bántják a fákat, megrágják a leveleiket és a gyökereiket. Rumini azt mondta, hogy tudnak segíteni, de beszélni akart a Fabatkák királyával. A Cirok nevű Fabatka elvezette őket a titkos rejtekhelyükre, ahol a király is élt. Fogadta őket a király egy sziklafalban. Azt mondta Rumininek, hogy ők tartják fogva a kapitányt és azt, hogy:
"Ha reggelig elpusztítjátok a férgeket, szabadon távozhattok. Kaptok fát, élelmet, és segítünk megjavítani a hajót. Egyébként itt pusztultok mindannyian."
Hatodik fejezet
6. A vörös felhő
Ruminiék, elengedték a két fogoly Fabatkát, akik megmutatták az utat a hajójukhoz. Ruminiék elmeséltek mindent a hajón maradt Fricinek. Azután lementek a raktárba és kinyitották a veszélyes kertészeti ládát. Féregirtó méreg volt benne. Rumini azonban megijedt, hogy esetleg a méregtől a Fabatkák is elpusztulnak... mást kellett kitalálni. Jobb ötlet az öregítőszeres víz, mert attól pillangóvá változnak a hernyók.
Máris mentek a Fabatka királyhoz, hogy elmondják a tervet. Elkészítették az öregítő permetszert és a kis Fabatkák permetezni kezdtek. A hernyók pillangóvá változtak a fákon és felszálltak.
A Fabatka király nagyon elégedett volt, szabadon engedte a kapitányt, a doktort és Dolmányos papát, az ezermestert. A doktor kapott egy doboz recefice fa kérget, amivel sebeket gyógyíthat. Meg kellett ígérnie, hogy senkinek se árulja el, hogy honnan szerezte.
Ezek után a Fabatkák gyorsan megjavították a Szélkirálynőt (=Ruminiék hajóját). Megtudjuk, hogy a vezetőjük neve Bukszus. Bukszus elmondja, hogy rendes ivóvizet csak a Sárkány-szorosnál találnak, de az nagyon veszélyes, mert amikor köd van, akkor egy sárkány őrzi az átjárót és mindenkit elpusztít, aki át akar enni.
Mielőtt útra keltek volna, a két elengedett Fabatka, Pille és Komló egy térképet adott Rumininek, amit egy kalóztól szereztek. A térkép egy aranykincs helyét mutatta az Orom-szgeten. Éppen oda mennek vízért.
Hetedik fejezet
7. A Sárkány-szoros
A Pele-szigetekre egy szoroson át vezetett az út, a tengerészeknek muszáj volt a sárkány-szoroson áthajózni. Éppen ezért telepedett meg a sárkány a szorosnál, hogy felfalja az arra járó hajósokat.
A szoroson köd ült, ezért várniuk kellett, mert a sárkány a ködben rejtőzött. Alig maradt ivóvizük és teltek a napok. Közben Rumini azzal ijesztgette a többieket, hagy a sárkány már 60 éve ül ott és legalább 600 hajót felfalt.
Nem várhattak tovább, ágyúzni kezdtek. De a sárkánynak meg se kottyant, simán elnyelte az ágyúgolyókat.
Ekkor Rumininak eszébe jutott, hogy a varázs-szigeten feltöltöttek néhány hordót a forrásból, aminek a vizétől mindenki elaludt. Talán a sárkányra is hat. A hajó két árboca közé egy vastag gumiszíjat feszítettek ki, és azzal próbálták a hordót a sárkány szájába lőni. Nem sikerült, a hordó nem ért el a sárkány fejéig. Ám ekkor nagy meglepetésre kiemelkedett egy másik sárkányfej a vízből, és az elnyelte a hordót. Ez egy háromfejű sárkány volt.
Nem voltak benne biztosak, hogy a sárkány elalszik, de indulni kellett. Mindenki evezőt ragadott és áteveztek a ködön át a nyílt tengerre. Sikerült. A sárkány ugyan felébredt, de nem üldözte őket, hanem a víz alá merült pihenni.
Nyolcadik fejezet
8. Az Orom-sziget kincse
Rumini és Balikó a raktárba lopóztak, ahol Rumini kiterítette a kincses térképet. Izgalmasnak tűnt. A megjelölt hely, ahol az aranynak kellett lennie nem messze a egy barlangban volt. A barlang bejáratára egy sas mutatott a térképen. Balikó megijedt. Rumini viszont semmitől se félt, már éjjel menni akart kincset keresni. A kapitány sajnos őrségbe osztotta éjjelre Ajtonnyal. Cserébe másnapra pihenőnapot adott neki, hogy egész nap alhasson.
Rumini nagyon várta már az őrség végét és szaladt kincset keresni. Csak egy lámpást vitt magával. A kabátját betekerte a paplan alá, hogy úgy tűnjön, mintha ott aludna.
Óvatosan osont a holdfényben, nem vették észre. Elért egy sas alakú sziklához, aminek a szárnya mutatta a bejáratot. Már bent is volt a barlangban. Ott többfelé ágazott az út, elindult az egyiken és majdnem beszorult. Miközben visszafelé haladt, meghallotta, hogy az egyik barlangteremben beszélgetnek. A rablók voltak. Kiderült, hogy elrabolták a pele király ékszereit és azt rejtegetik itt. Már olyan sok kincs volt itt, hogy a ládába be se fért, ezért táskákba kellett pakolniuk. A rablók megbeszélték, hogy nem akarják megtámadni a Szélkirálynőt (Ruminiék hajóját), csak akkor bántják őket, ha ők támadnak.
Rumini azonban szorult helyzetbe került, mert a rablókat ott maradtak őrködni. Rumot iszogattak és csak hajnalban aludtak el. Mire Rumini ki tudott osonni észrevétlenül, már csak a távolodó Szélkirálynőt látta. Hiába lobogtatta a pulóverét, nem látták őt. Mindenki azt hitte, hogy a kabinjában alszik.
Kilencedik fejezet
9. Az Aranyvadász
Rumini szomorúan nézte, ahogy a Szélkirálynő egészen eltűnik a láthatáron. Azt gondolta, hogy így is késében vannak, talán vissza sem jönnek érte, ha észreveszik, hogy eltűnt. Aludt 1-2 órát, azután elindult élelmet keresni, de csak sziklákat látott mindenfelé. És a kalózhajót is meglátta,. Az még mindig ott volt az öbölben és az oldalára az volt írva: Aranyvadász. A kalózpatkányok éppen pörköltet főztek a parton. Rumini nagyon éhes volt, de várnia kellett. A patkányok egy nagy hordót is előgurítottak és inni kezdtek. Egészen késő este lett már, amikor végre részegen elaludtak. Rumini azonban hiába nézett a pörköltes kondérba, az üres volt. Belopódzott a kalózhajóra és megkereste ez éléskamrát, ahol végre jóllakott és másnapra is vett magához ételt. Közben lelökött egy mozsártörőt, ami nagy zajt csapott, ezért Fazék, a a patkányszakács, bezárta az ajtót.
Aztán jött a szakács két erős patkánnyal és kivitték a reggelihez valót. Rumininak nem sikerült kiszabadulni. Hamarosan egy duda is megszólalt. "Tíz perc múlva indulás és irány a Ragacs-tenger."
Tizedik fejezet
10. Tengeri csata
A kalózhajó elindult a Ragacs-tenger felé, amihez a Sárkány-szoroson át vezetett az út. Rumini a kalózhajó éléskamrájába zárva abban reménykedett, hogy a tengeri pandúrok időben rájuk találnak.
Hamarosan érkezett Fazék, hogy krumplit pucoltasson Máléval és Maxival. Közben megbeszélték, hogy a sárkánytól nekik nem kell tartaniuk, mert piros fényű petárdát lőnek fel, amikor érkeznek és akkor a sárkány átengedi őket. Maxi azt is mondta, hogy:
"- Ha a nyomunkban van valaki, kék jelzést adunk. Akkor tudja a sárkány, hogy jön az ebéd. Minket átenged, az üldözőinkre pedig ráveti magát, és felfalja őket."
A kalózhajó fedélzetén a kapitány hangja harsant fel: Ágyút tölts és Tűz!
A kalózok elkaptak egy ürge kereskedőhajót tele ezüsttel és tearakománnyal. A hajósokat megkötözték és a rakomány egy részét is a kalózhajóra vitték, amikor egy járőröző hajó ért oda. A patkányok megbeszélték, hogy elcsalják a hajót a sárkányhoz, aztán visszajönnek a maradék zsákmányért. A kalózok az égre lőtték a kék jelzést és behajóztak a ködbe. Rumini azonban még előtte felkapott egy piros terítőt és felkapaszkodott az árbocra, hogy jelezzen vele a veszélyt.
A pandúrok meglátták a vészjelzést és megálltak, a kalózhajó pedig átjutott a szoroson. Ruminit lerángatták az árbocról és ő magyarázkodott, hogy az ürgék kereskedőhajóján utazott és a Szélkirálynőre kellett volna átszállnia, csak nem ért oda időben. A patkányok meghallgatták, aztán bezárták az ürgékhez.
Tizenegyedik fejezet
11. Fogságban
Az ürgék barátságtalanul fogadták Ruminit. Nem hitték el a történetét. Hamarosan azonban kiderült, hogy az egyik társuk, Csocsó haldoklik a sebe miatt, amit a támadáskor kapott. Rumini elővette a zsebéből a recefice fa kérgét és az ürgék orvosa, Beretva apó elkészítette a gyógyító borogatást belőle Csocsó sebére. Ezért nagyon hálásak voltak.
Aztán megbeszélték, hogy várhatóan egy Kalmár nevű kereskedőhajóra kerülnek, ahol patkányok vannak. Rumini szerint a kalózpatkányok egyszerűen el akarják foglalni a Kalmár nevű hajót és eladniőket rabszolgának.
Minden a patkányok tervei szerint haladt. A kalózok elfoglalták a Kalmárt, átöltöztek tisztességes ruhába és behajóztak a világ legjobban őrzött kikötőjébe, Pelevárhoz.
Rumini pedig felsóhajtott:
- Hála az égnek. Eljutok Pelevárba.
Tizenkettedik fejezet
12. Hová tűnt Rumini?
A Szélkirálynő már a Pele-szigeteknél járt.
Balikó első nap hagyta, hogy Rumini egész nap aludjon, de másnap lerántotta a paplanját és meglátta, hogy csak a kabátja van ott. Sietett a kapitányhoz a hírrel:
"– Rumini nincs a hajón... Attól tartok, hogy az Orom-szigeten maradt."
A kapitány mérges volt, de azonnal jelt adott, hogy forduljanak vissza. Ekkor azonban megállította őket az őrség egy ellenőrzésre, hiszen gyanús volt, hogy kirakodás nélkül visszaindulnának. Nem találtak semmit, ezért a Szélkirálynő visszament Orom-szigetre. Amikor odaértek, hiába keresték Ruminit, mert akkor már a Pelevárban volt.
Balikó elmondta a kapitánynak a térképet, amit megjegyzett, de a kincsről nem beszélt. Bejárták az egerek a sziget északi részét és megtalálták a kalózok nyomait.
Reggel újra átfésülték a szigetet, de nem találták se Ruminit, se a barlangot, ezért visszamentek Pelevárba. Ott Pampogi úr, az udvarmester jött, hogy átvegye az árut, de nagyon meglepődött, hogy a selyemtekercsek széle bepenészedett, a féregírtós ládát pedig feltörte valaki. Nem volt hajlandó átvenni az árut. Sőt az őket ért késlekedés és kár miatt 1100 aranyat követelt vagy a Szélkirálynőt. Pampogi úr azt sem engedte, hogy a királlyal beszéljenek.
Tizenharmadik fejezet
13. A pelevári bazár
A kapitány és Sebestyén (a kormányos) nagyon búsultak. Nem fizették ki őket, már csak két napra volt élelmük, ráadásul Pampogi még a hajójukat is el akarta venni.
Balikó és Roland Rumini ágyán tanakodott. Balikó mesélt a sasról a térképen, Roland pedig rájött, hogy az egy sas alakú sziklát jelent. Balikó tudta, hogy itt a bazárban lehet kapni "látószelencét..."egy öreg mókusmágus árulja és rengeteg pénzbe kerül."Az megmutatná, hogy hol van Rumini.
Közben a kapitány bejelentette az egereknek, hogy bajban vannak. Cincogi doktor javaslatára el akarták adni a recefice fa kérgét, ami megért akár 2000 aranyat is.
Másnap elvegyültek a bazárban, hogy megtudják, hogy hol kaphatnák érte a legtöbb pénzt.
Közben Balikó és Dundi Bandi megtalálták Naftalin Rufus, a mókusvarázsló boltját, de zárva volt. Szemben egy pocok szerelmi bájitalt és felejtőfüvet árult. Balikó természetesen látószelencét akart, ezért megegyezett a pocokkal, hogy két aranyat ad neki, ha másnap estére elhozza Rufust a mókusmágust.
Az egerek össze is vesztek azon, hogy honnan szereznek pénzt másnap estére, de a veszekedésnek véget vetett egy nagy eső. Szaladtak vissza a hajóra.
Tizennegyedik fejezet
14. Félszemű Morti
A kalózok minden eladhatót átraktak az Aranyvadász nevű kalózhajóról a Kalmár nevű kereskedőhajóra, hogy azzal menjenek Pelevárba. Átterelték a foglyokat is, akik kaptak egy-egy kis darab kenyeret. És bezárták őket egy titkos raktárba. Amikor Pelevárhoz ért a hajó, az őröknek nem tűnt fel semmi, ezért simán átengedték.
"Késő délután a kalózkapitány Káró és Lutri társaságában megindult a bazár legsötétebb sikátorába, hogy felkeresse Félszemű Mortit, a rabszolga-kereskedőt." Hamarosan megérkezett félszemű Morti és alkudozni kezdtek az ürgékről. Morti 160 aranyat akart adni értük, de Káró a patkánykalóz ezt kevesellte. Végül 185 aranyban egyeztek meg cserébe az ürgékért és Ruminiért.
Megbeszélték, hogy a rabok átadása éjjel az őrségváltáskor lesz a nyugati kapu mellett. Így is történt. Az ürgék nem mertek ellenállni, mert mindenhol fegyveres rabok kísérték őket. Hosszan mentek kanyargó járatokon a föld alatt. Rumini az illatokból arra következtetett, hogy a bazár alatt haladnak éppen. Egyszer csak megjelent egy cellaajtóés a patkányok bezárták őket. Étlen-szomjan, megkötözve kellett lenniük egész éjjel.
Tizenötödik fejezet
15. A látószelence
Közben Roland és Balikó a hajón szárítkoztak. Balikó magához vette a hímzett üres pénztárcáját és a bicskáját, hogy azzal fizessen azért, hogy belenézhet a látó szelencébe. A saját elázott kabátja helyett felvette Ruminiét és visszament a mókusmágushoz. Rufus, a mókusmágus kedvesen fogadta és nem kérte a bicskát sem. A Fabatkák eltéphetetlen fonalait kérte Rumini kabátjának a zsebéből. Ismerte a Fabatkákat, de már kétszáz éve nem járt a szigetükön. Most 301 éves volt Rufus mester, a mókusmágus. Végre előkerült a szelence, amibe együtt néztek bele, az öreg pocokkal, Vakarcsik bátyóval. A szelence egy sötét helyen mutatta Ruminit, aki soványan és kimerülten aludt. Vakarcsik mester tudta, hogy a félszemű Morti tartja fogva a rabszolgákat. Balikó teljesen felháborodott, hogy ha így ismerik ezt a helyet, miért nem nem fogták még el Mortit? A válasz egyszerű volt: nem lehet. Hajdanán, több éve már, hogy Morti biztos megoldást keresett, hogy ne kapják el. Ezért elrabolta Rufus mester lányát, Nadinkát és csak egy védelmi varázslatért cserébe volt hajlandó elengedni.
Rufus ezért elmondott neki egy varázsigét, ami mindentől megvédte: " a varázsigéje kővé változtatja a rejtekhely ajtaját, és egyedül csak Morti tudja kinyitni."
Nadinkát el is engedték, de betegen kapta vissza őt Rufus mester és a lány nemsokára meghalt, ezért Rufus bosszút esküdött. Elhatározta, hogy segít Balikónak és még éjjel kiszabadítják Ruminit.
Tizenhatodik fejezet
16. A kazamaták
kazamata= föld alatti járat, börtön vagy raktár
Balikónak eszébe jutott, hogy ő egérként beférne egy kis szellőzőnyíláson is. Vakarcsik bácsi elővett egy térképrajzoló varázseszközt vittek még kötelet és vascsöppentőt és indultak a kalandra. Mindenféle kanyargós kis utcákban jártak, aztán amikor a közelbe értek, Rufus működésbe hozta a térképrajzolót, ami megmutatta a szellőzőt, ami Ruminihez vezetett. Azután vascsöppentővel a rácsra cseppentett és a vasrács leolvadt a helyéről. Balikó éppen befért a szellőzőbe. Kötélen eresztették le és egy szentjánosbogár világított közben., amit Balikó véletlenül leejtett. Erre többen is felébredtek és Balikó megismerte Rumini hangját.
"– Balikó, te vagy az? – kérdezte Rumini hitetlenkedve.
– Én hát. Jöttem, hogy kiszabadítsalak."
Hamar kigondolták, hogy mivel nem férnek ki az ürgék a szellőzőn át, csak az ajtón tudnak majd kimenni, amikor Morti odavarázsolja. És akkor meg kell küzdeniük a patkányokkal. Balikó jelzett Vakarcsikéknak, ők a felszínre húzták és elmentek eszközökért a küzdelemhez. Nagy köveket gyűjtött be egy tarisznyába Balikó, azután a kötéllel leeresztették az öregek.
Tizenhetedik fejezet
17. A szökés
Előbb Balikót, azután a kövekkel megrakott tarisznyát eresztették le. Szétosztották a köveket, hogy azzal üssék le a patkányokat. Rumini nagyon elszánt volt, de többen aggódtak, hogy kicsi és nem fogja tudni leütni egy patkányt. Csocsó azt mondta, hogy majd betegnek tetteti magát és amikor fölé hajolnak a patkányok, hogy megnézzék, könnyebb őket leütni. Ez jó ötletnek tűnt. A kötelet is elöl hagyták, hogy egy patkány fölé hajoljon megnézni. Hamarosan nyílt az ajtó, Csocsó eljátszotta, hogy haldoklik. Sikerült a félrevezetés és mindenki tette a dolgát. Az ürgék rávetették magukat a patkányokra és ütötték őket, ahol érték. Morti is megérkezett és megpróbálta a varázsigével eltüntetni az ajtót:
– Alanta mehani – kiáltotta, de Rumini hatalmas ordítással rávetette magát, ezért a varázslat nem sikerült.
Mortit viszont sikerült leteríteni és megkötözni. Balikó felkiabált, hogy:
"– Rufus mester, hall engem?... Jöhetnek a pandúrok!"
A pandúrok vezetője nagyon elégedett volt. Ám nem akarta elengedni Ruminiéket. Azt mondta, előbb mindenkit kikérdeznek pandúrvárban. Ruminiék megpróbáltak megszökni, hogy beszéljenek a kapitányukkal, de megbilincselték őket és úgy vitték el pandúrvárba.
Tizennyolcadik fejezet
18. A pele király udvara
Naftalin Rufus és Vakarcsik bácsi is ott voltak a kihallgatáson és hiába mondták, hogy Rumini és Balikó ártatlan, nem hittek nekik. Úgy kellett Ruminiéknak asztalhoz ülni enni, bilincsben. Rufus mester azonban elővette a vascsöppentőt és leoldotta Rumini és Balikó bilincsét.
A vacsora végén elkezdődött a kihallgatás, de nem fejeződött be, mert küldönc érkezett a Pelevárból, hogy "a felséges uralkodó személyesen szeretné kikérdezni Rufus mestert és barátait".
Rumini és Balikó végre személyesen a királlyal beszélhetett és tisztázhatta magát. Balikó azt is elmondta, hogy Pampogi idvarmester igazságtalanul bánt velük. A király hívatta Pampogit és közben a Kalmár hajót is át akarták vizsgálni, de az már nem volt a kikötőben, a kalózpatkányok elvitték. A király szomorú lett, hogy soha többé nem látja a majd a koronázási ékszereit. Rumini azonnal jelentette, hogy ő tudja a kalózok rejtekhelyét.
A király korábban 500 aranytallért ajánlott fel a nyomravezetőnek.
Megérkezett Pampogi és Bojtos Benedek kapitány. A király meg sem hallgatta, csak utasította Pampogit, hogy vegye át a Szélkirálynő rakományát és fizessen a rakomány árán felül további 500 aranytallért a kapitánynak, amiért ilyen méltatlanul bánt vele.
A kapitány visszakapta a két hajósinasát is, Ruminit és Balikót, akik neki is mindent elmeséltek.
Tizenkilencedik fejezet
19. Rufus mester ajándéka
A kapitány szétosztotta a kapott 500 aranyt a hajó dolgozói közt, aminek mindenki örült. A királynak meghozták az elveszettnek hitt kincseit az Orom-szigetről, ezért Rumini megkapta volna az 500 arany jutalmat, de azt a kapitány eltette, hogy majd akkor adja ada neki, ha okosabb lesz. Rumini most csak 15 aranyat kapott.
(Igen, ez nagyon igazságtalan dolog volt és Rumini is így érezte.)
Másnap a bazárban nem tudott izgi varázstárgyakat venni, csak egy kétfenekű ládát vett, amilyet a csempészek használnak. Balikó pedig vett két lámpást.
Rufusék üzentek Rumininek és Balikónak, hogy menjenek el a boltjukba, mert szeretnének elbúcsúzni. Az öreg Rufus mester megvendégelte őket süteménnyel és forralt borral, és még a polcon lévő kőbékát is életre keltette a kedvükért. De az igazi meglepetés az volt, amikor választhattak valamit maguknak a varázstárgyak közül. "Balikó a látószelencét emelte ki a dobozból, Rumini pedig, hosszas tépelődés után a vascsöppentő mellett döntött." Mielőtt búcsút vettek volna, Balikó meglátott egy öreg kalapot az ajtónál. Rufus azt mondta, hogy láthatatlanná tevő kalap volt, de megrágták a molyok. Rufus ki akarta dobni, mert így nem működött, de Balikó elkérte.
Félúton voltak a hajó felé, amikor feltámadt a hideg szél és Balikó egészen a fejébe húzta a kalapot, hogy ne fázzon. A következő pillanatban láthatatlanná vált. Rumininál is működött, de neki is a fejébe kellett húznia és úgy tartani. Tudták, hogy varázscérnával kell megvarrni ahhoz, hogy biztonsággal használhassák. Addig pedig eltették a dupla fenekű dobozba.
Huszadik fejezet
20. A piros petárda
Ruminiék úgy döntöttek, hogy megkeresik az ürgéket. A király megajándékozta az ürgéket egy új hajóval, amiért ilyen hősiesen segítettek elkapni a kalózpatkányokat. A hajót maguk választhatták ki. Mivel az ürgék kapitánya meghalt Kasza, az első tiszt lett az ideiglenes kapitány, úgyhogy nagyon nagy hajót választott és felvett rá legénységnek mindenféle rossz hírű csavargót a kikötőből. Kasza a hajót Örvénynek nevezte el, ami balszerencsés dolog.
A Dini nevű ürge nem örült ennek a helyzetnek, nem szívesen maradt Kasza mellett, de más hajó nem ment az Ürgefoki félszigetre. Rumini hívta őt a Szélkirálynőre, de Dini azt mondta, hogy inkább együtt marad a többiekkel.
Ruminiék azután elmentek még a bazárba a petárda árushoz, hogy szerezzenek piros petárdát, hogy a sárkány átengedje őket. De a bazárból a patkányok már felvásárolták az összes piros és kék petárdát. Még Robi boltos sem tudott nekik szerezni. Nagyon elszomorodtak.
Huszonegyedik fejezet
21. A kék petárda
A Szélkirálynő útnak indult és mire a Sárkány-szoroshoz ért, leszállt a köd, várniuk kellett. Közben aggódtak, hogy mi lesz, ha a kalózok támadnak rájuk. És bizony a kalózhajó a következő pillanatban megjelent és az Orom -sziget felől közeledett. Mögötte a járőrök hajója, a kalózokat üldözték. A szélkirálynő egy szikla takarásában volt, nem láthatták.
Ekkor a kalózok fellőtték a kék tűzijátékot. Rumini azonnal szólt a kapitánynak, hogy még megelőzhetik a kalózhajót és akkor átjuthatnak és a kalózhajó a második lesz és a sárkány a kalózokat falja fel. Muszáj volt kockáztatniuk, megindultak a sárkány felé. A kalózhajó szembe került, és annyira meglepődtek a patkányok, hogy a nagy kapkodásban el sem találták a Szélkirálynőt. Minden a tervek szerint alakult: a Szélkirálynő gond nélkül átjutott a szoroson, a kalózpatkányok hajóját, az Aranyvadászt viszont elnyelte a sárkány.
Elmúlt a veszély, éljeneztek az egerek és megbeszélték, hogy este karamellás mogyoróval fogják megünnepelni a sikert. Dundi Bandi fog gitározni.
- VÉGE -
