3
Első fejezet
1. JÉGCSAP HUBERT URASÁG
Negró, a Szélkirálynő fedélzetmestere az ebédlőbe hívta a legénységet, mert a kapitány beszélni szeretne velük.
Bojtos Benedek elmondja, hogy elhagyják Egérország kikötőjét és Zúzmaragyarmatra, annak is a legészakibb, pontjára, Jégvárosba szállítanak élelmet. Ott most nyár van, de így is hideg az idő, hótaposó is kell. (3-4 hónapon át ott lesznek.)
Egy magasrangú vendég is velük utazik: Rianástorky Jégcsap Hubert uraság, Zúzmaragyarmat helytartója, a király barátja.
A kapitány elvárja, hogy tisztelettel bánjanak vele.
Roland már járt Zúzmaragyarmaton és szerinte nem olyan vészes. Zúzmaragyarmaton zúzmaratörpék élnek, és ők rendesek.
Illetve eddig úgy tűnt. De most jégcsap Hubert uraság parancsára egy zúzmaratörpe, Zúzmara Alex felvásárolta Olajos Alajos összes olaját és faggyúját, ezért Ruminiéknak nem maradt. Pedig a nagy hidegben faggyúval kenegetnék a kezüket és a lábukat.
Sebaj! - gondolta Rumini, a faggyú így is a hajóra kerül és majd kérnek az uraságtól.
Ekkor Rizsa és a kikötői egér rablóbanda beleköt Ruminiékba, de Rumini megszerez egy fahusángot (hosszú fabotot) az egyik bandatag övéből és azzal csapkodja meg a bandatagok kezét. Így megmenekültnek. Ezt a trükköt egyébként éppen tőlük tanulta korábban.
Jégcsap Hubert uraság személyes holmijait három kocsin hozták a hajóhoz. Zúzmara Alex ott pattogott, hogy mindennek el kell férnie. Jégcsap Hubert uraság gyaloghintón érkezett, amit jégkék szakállú törpék cipeltek.
Zúzmara Alex rögtön jelentette, hogy nincs elég hely a hajón.
Jégcsap Hubert dühbe gurult és egy királyi pecsétes papírral (egy pergamennel) igazolta, hogy ő a király helytartója, tehát a király távollétében ő parancsol. Legalábbis Zúzmaragyarmat lakóinak. És most megparancsolja, hogy az ő ládáit szállítsák a hajón, és ne törődjenek az áruval.
A kapitány parancsba adta, hogy vigyék Hubert uraság ládáit a hajó raktárába és az árú egy észét vigyék vissza a városi raktárba. A kapitány még egy kabint is kiüríttetett Hubert úr szolgájának, hogy kényelmesen utazzanak. Azután parancsba adta, hogy pirkadatkor induljon a hajó.
Második fejezet
2. TITKOS ÜZENET
Már két hete vitték a hullámok a Szélkirálynőt (a hajót) Zúzmaragyarmat felé.
Egy nap Hubert uraság ráförmedt Alexre, hogy kiborította a kávéját. Alex pedig Ruminit utasította, hogy takarítsa fel. Rumini alaposan körülnézett a kabinban, ami tele volt fegyverekkel.
Még a fiókban is van egy pisztoly.
"– Te oda is benéztél? – ámult Balikó.
– Csak hogy nem folyt-e be oda is a kávé. Nehogy rendetlenség maradjon – kacsintott Rumini."
A fegyvereken kívül még térképeket és iránytűket is látott a kabinban. Sejthető, hogy tisztességtelen dolgot terveznek.
Rumini zsebre vágott két bonbont és ekkor belépett Alex, aki jól leszidta, hogy nem mehetett volna be egyedül ebbe a kabinba.
Balikónak nagyon ízlett a bonbon és most, hogy kiderült, hogy Hubert uraság titkol valamit, Balikó is kedvet kapott a nyomozáshoz. Előszőr a raktárba vitt csomagjait akarták megnézni. És persze azt is, hogy van-e még ott csoki és van-e faggyú.
Még náluk van a láthatatlanná tevő kalap, ami nehezen működik, de talán jó lesz, ha a fejére köti az, aki őrködik. A másik közben tud pakolászni.
A következő pillanatban Sajtos Pedró az árbóckosárban állva megpillantott egy nagy sötétlő foltot az égen elkiáltotta magát. Egy csapat fekete sirály volt.
"A fekete sirályok Sötétváralján élnek, Ércsziget fővárosában"
Hubert uraság szerint a fekete sirályok utálják az egereket, ezért az lesz a legjobb, ha mindenki a kabinjába bújik.
A kapitány parancsot adott, hogy mindenki bújjon el. Rumini azonban elszaladt a láthatatlanná tevő kalapért és a fedélzetre ment, hogy kihallgassa Hubert uraságot és Alexet, akik ott maradtak.
A száz fekete sirály vijjogással ért a hajó fölé. Hubert uraság pedig elővett egy sípot és azzal irányította a sirályokat. A sípszóra a sirályok alaposan megtépték a hajó fedélzetét és a vitorlákat, azután sípszóra visszaszálltak Sötétváralja felé.
Egy levelet is hátrahagytak a sirályok, amit elégedetten olvasott Hubert, azután bementek a kabinjukba. A láthatatlan Rumini pedig követte Hubertet. Hubert a levelet egy vázába tette, ezért Rumini könnyedén elolvashatta:
"Minden a tervek szerint. ÉS"
Nem volt folytatás.
Rumini átkutatta a kabint, de csak azt a pergament találta meg, ami miatt Hubertet a király helytartójának hiszik. A pergamenen ez áll:
"E sorok birtokosát felhatalmazom, hogy távollétemben Zúzmaragyarmat ügyeiben döntsön. Parancsait teljesíteni mindenkinek alattvalói kötelessége.
Dátum, aláírás: Miklós, Zúzmaragyarmat királya, személyesen."
Rumini mérgében zsebre vágta a pergamentekercset és a saját kabinjába ment.
Észre sem vette, hogy közben Alex megrongálja az iránytűt.
HARMADIK FEJEZET
A RAKTÁR FELDERÍTÉSE
Amint benyitott a kabinjukba Balikó, egyből tudta, hogy Rumini a láthatatlanná tevő kalapban végig nézte a sirálytámadást. A táskája ki volt ürítve, és mindene szétdobálva, ahogy Rumini otthagyta, amikor a kalapot kereste.
Most azon gondolkodott, hogy vajon ha egy lámpával világít az, akinek a fején a kalap, eltűnik-e a fény is.
Balikó azt mondta, hogy a lámpása a táskában volt, ezért Rumini azonnal ugrott, hogy rendet tegyen, de a lámpás nem lett meg.
"– Most, hogy elpakoltál, eszembe jutott, hogy talán mégis az oldalzsebbe tettem – jelentette ki Balikó.
Rumini dühösen nézett:
– Fogadjunk, hogy már az elején is tudtad!"
A lámpás is eltűnt a kalapot viselő kezében, de a lámpa fénye nem. Olyan volt, mint egy szellem. Éppen ezzel szórakoztak, amikor belépett Negró. Jól megijedt, hogy szellemet lát, és jelentette, de a kapitány nem vette komolyan.
Este Rumini és Balikó lementek a raktárba és elkezdték felfeszegetni Hubert úr ládáit. Az elsőben takarók voltak, de a másodikban nagy nehéz puskák, az egerek alig bírták el egyet és Balikó lábára esett. Amikor Balikó feljajdult, Negró lement, hogy mi történhetett. Rumini azonban a láthatatlan kalapban gondoskodott róla, hogy Negró megint szellemet lásson. Ekkor Tubák érkezett őrszolgálatra és Negró őt küldte le, hogy nézzen körül. Tubák megtalálta Balikót, de nem buktatta le, azt mondta Negrónak, hogy nincs semmi érdekes lent. Negro igyekezett eltitkolni, hogy szellemeket lát és elment aludni. Tubák pedig kifaggatta Ruminiéket, akik megmutatták a fegyvereket.
Tubák mondta, hogy ő is tud valamit, de megjelent Zúzmara Alex, akit Tubák nem engedett be a raktárba. Ruminiék megúszták a kalandot és sietve mentek aludni.
NEGYEDIK FEJEZET
ÉRCSZIGET
Hidegebbre fordult az idő, állandóan fújt a jeges szél. Már Dundi Bandi is teljesen átfagyott. Most örült volna egy kis faggyúnak, akárhonnan is van. De a raktárt lelakatolták, marad a forró tea.
Rumini és Balikó segítenek Tubáknak feltekerni a köteleket, most végre beszélhetnek Tubákkal.
Ércsziget és Zúzmaragyarmat ellenségek évtizedek óta. Sötétváralja az ércmanók városa és a fekete sirályok ott laknak.
A fekete sirályok azért őrködnek a tengeren, hogy észrevegyék, ha ellenséges zúzmaratörpék akarnának Ércszigetre jutni.
De Hubert úrnak engedelmeskedtek a sirályok és üzenetet hoztak neki! Hubert úr tehát áruló, a zuzmaratörpék ellenségeivel szövetkezik.
Ajtony, a aszakács benne felejtette a kulcsot az éléskamrában, ezért Rumini kekszet, csokit és almát csent magának és Balikónak.
Mivel Alex megbabrálta az iránytűt, hiába tartották az irányt, Ércszigetre, az ércmanók birodalmába értek Gleccservölgy helyett. Mivel a hajót a sirályok megrongálták, kénytelenek voltak kikötni, hogy megjavítsák.
ÖTÖDIK FEJEZET
GALLÉROS FECÓ
Délben futott be a Szélkirálynő Sötétváraljára, Ércsziget egyetlen kikötőjébe. Dél volt, mégis mindenütt lámpák égtek. Itt nem nőnek fák, sem virágok, mindig sötét van.
Az ércmanók életük nagy részét a föld alatt töltik, ahol különféle ércek: vas, réz, arany és ezüst után kutatnak. Sok kincset rejt Ércsziget, az ércmanók a Föld leggazdagabb népe.
A Szélkirálynő kikötött és a kapitány engedélyt adott a legénységnek, hogy kiszálljanak a hajóból. Rumini és Balikó elmentek a piacra édességet vadászni. Összefutottak Galléros Fecóval, aki korábban velük szolgált a Szélkirálynőn, de a kapitány kitette Datolya-parti kikötőben, miután két láda sajtkülönlegességet falt fel, amit eredetileg a király a datolyaparti uralkodónak szánt. Most viszont jól jönne Fecó tudása, mert eltévedtek.
A kapitány és Sebestyén beszereztek egy új iránytűt, és Fecót visszavette a kapitány.
Reggel 7-re mindenkit vártak a fedélzetre, mert a hajó indult tovább.
Hatodik fejezet
6. AZ EZÜST SÍP
Mindenki örült Galléros Fecónak, csak Negrónak nem tetszett, hogy újra itt a bajkeverő.
Brúnó és Dundi Bandi éppen őrségben álltak, amikor Zúzmara Alex egy altatóval átitatott kendőt dobott melléjük. Amikor mindketten elaludtak, Alex a fedélzetre ment, kinyitotta a raktárat és beengedett 12 sötét ruhás alakot, visszazárta az ajtót, magához vette az altatós kendőt és eltűnt.
Galléros Fecó megkapta a régi ágyát és a szeme se rebbent, amikor Negró kemény feladatokat bízott rá.
Máris indultak.
Ekkor egy ércmanó lány közeledett és beszélnii akart Galléros Fecóval. De ő már szolgálatban volt, ezért Rumini ereszkedett le kötélen a lányhoz, aki egy ezüst sípot adott át neki s azt kérte, hogy vigye el Telér tábornoknak, aki Jégvárosban van, egy Medúza nevű hajón oda utazott.
Ruminiék beszéltek Galléros Fecóval, aki azt is elmondta, hogy a vörös hajú ércmanó a tábornok lánya és a neve Telér Ivola (nem pedig Fehér Ibolya, ahogy Balikóék gondolták).
Telér tábornok az érchadsereg parancsnoka. Ivola azért küldte utána a sirálysípot, mert szüksége lehet rá, ha háború lenne.
Különös, hogy a tábornok úgy utazott el, hogy nem szólt senkinek. Az is különös, hogy Fecó ismeri Jégcsap Hubertet, aki egy kedves öreg úr és nem egy mogorva gonosz törpe.
Ez gyanús, ahogyan a befejezetlen üzenet is. Rumini emlékezett rá:
"Minden a tervek szerint. ÉS"
Fecó azonnal tudta, hogy az ÉS egy aláírás. Érc Sámuelt jelenti. Ő Ércsziget uralkodója. A zúzmaratörpék legfőbb ellensége. A zúzmarakirály már többször próbált békét kötni, de az ércmanók háborút akarnak. Az ál-Hubert úr szövetkezett az ércmanókkal Zúzmaragyarmat ellen. És a Szélkirálynő raktára tele van fegyverekkel.
Eljött az idő, hogy jelentsék a helyzetet a kapitánynak.
Hetedik fejezet
7. TÁMADÁS
Galléros Fecó elmondta a kapitánynak, hogy ez a törpe nem Jégcsap Hubert uraság, hanem egy szélhámos. Rumini hozzátette, hogy a ládáik olyan nehezek, mintha fegyverek lennének bennük. Sebestyén pedig jelezte, hogy a korábbi iránytű még mindig rossz. A kapitány kitapogatta alatta a mágnest. Ezzel beigazolódott, hogy gonosz törpék vannak a hajón.
A kapitány Tubákra bízta a kormányzást és máris indult a raktárba Sebestyénnel és Ruminivel. Balikó őrködött.
A pokrócos láda üres volt. A fegyverekkel teli viszont jó nehéz volt. Belenézni azonban nem volt idő, mert rájuk törtek a katonák, megkötözték őket és a szájukat ronggyal tömték be.
A fekete ruhásokösszeterelték a fedélzeten a matrózokat, azután felküldték a raktárból a túszokat (a kapitányt, Sebestyént, Fecót és Ruminit). Továbbra is durván bántak velük. Aztán jelentést tettek Hubert úrnak:
"– A zúzmara-különítmény jelentkezik, uram! – tisztelgett a zúzmaratörpék parancsnoka. – A hajón átvettük az irányítást, a matrózokat foglyul ejtettük. Áldozatok nincsenek."
Hubert úr elégedett volt és a kapitányékat leláncoltatta a raktárban.
Alex négy helyett csak 3 lakatot talált, Ruminit ezért megkötözve tartották, a többiekre láncot tettek lakattal.
Nyolcadik fejezet
8. BALIKÓ TERVE
Amikor a fekete ruhás ok kitörtek a raktárból, a kivágódó raktárajtó nekilökte Balikót a falnak. Senki sem vette észre, ezért azonnal sietett a láthatatlanná tevő kalapért, hogy segítsen a barátainak. Már a szobájában majdnem elkapták, de a kalap működött és megmentette. Pedig Ordas üldözte, a legkegyetlenebb fekete ruhás áruló zúzmara katona, a katonák vezetője.
Az egyik katona fenyegette Dundi Bandit, erre a láthatatlan Balikó fenékbe rúgta.
Azután körülnézett, hogy hányan vannak, de csak 11 fekete ruhást talált.
Ajtony éppen főzött és Balikót is odavezették az illatok. De ott volt már a zúzmara-különítmény parancsnoka is, aki sürgette Ajtonyt és megparancsolta, hogy a katonák dupla adagot kapjanak, a matrózok pedig csak a maradékot.
"– Tizenkét dupla adagot mondtam! Ne szórakozz velem, ha jót akarsz."
Balikó megvára, amíg feltálalják az ebédet, mindenki eltűnik a konyhából és megtömte azsebeit étellel. Utána szerzett egy jeges kötelet, betört egy ablakot és onnan ereszkedett le a raktárba. Sajnos azonban a kötél lecsúszott a kampóról, amire Balikó kötötte és Balikó a földre zuhant. Eltörte a bokáját. Alig tudta megállni a fájdalmas ordítást.
Nehéz helyzetbe került. Nem tudott járni és segíteni sem Ruminiékon.
Kilencedik fejezet
9. AZ ELSZAKADT KALAP
Balikó neszezést hallott és a hang irányába vonszolta magát. Mivel Ruminiéknak be volt tömve a szája, csak kopogásssal tudtak beszélgetni. És kopogással jelezte Rumini, hogy merre vannak, így Balikó oda tudott kúszni hozzájuk. Kiszedte a szájukból a rongyokat, bicskával elvágta Rumini kötelét, de a láncokkal sehogy se boldogultak. Szerencsére ott volt Dolmányos papa szerszámosládája, kalapáccsal kezdték leverni a lakatot. De ez sem hozott eredményt. A nagy csörömpölésre zúzmaratörpe katonák siettek le a lépcsőn. Egyik kezükben fáklya, a másikban lövésre kész fegyver.
Balikó zuhanáskor elhagyta a kalapját, de Rumini gyorsan megkereste. A kalap egy szögön akadt fenn és csúnyán elszakadt, de még működött.
Amikor odaértek a zúzmaratörpék a foglyokhoz, a sérült lábú Balikó feküdt ott. A zúzmaratörpék nem ismerték fel, hogy ő nem Rumini. Faggatták, hogy mi történt a lábával és hogyan tudott kiszabadulni a kötélből, amivel megkötözték... de végül ráhagyták. A parancsnok vacsoráért küldte Bagót és Mínuszt. Lavina, Halszem és Kucsma pedig őrt állt. Bagó azonban nyitva hagyta az ajtót, ezért a láthatatlan Rumini kiosont. Előbb az éléskamrát látogatta meg, azután Fecóék szobájához indult, hogy megvarrja a kalapot, de ott őrök álltak. Hamarosan jött a parancsnok és jelentés kért. Ellenőriztette is a matrózok szobáját Halszem törpével. Amikor Halszem benézett a hálófülkébe, a láthatatlan Rumini besurrant és egyenesen Fecó ágyához ment. A holmija közt megtalálta sirálysípot, amit Ivola küldött az apjának. Eltette, hátha kellhet. Azután megtalálta a varrókészletet és megjavította a kalapot, azután aludt egyet. Dél körül felvette a kalapot és nagyot ütött az ajtóra, hogy amint kinyílik, láthatatlanul kiszaladjon rajta. De a megvarrt kalap nem működött. Kucsma látta Ruminit és durván lökdöste kifelé. Még a kalapját is leverte, ami Tubák ágya alá esett.
Rumininak le kellett váltania a fedélzeten kékre fagyott hó borította Dundi Bandit és Rolandot.
Tubákkal figylték a vitorlákat és hamarosan meglátták a távolban Jégvárost.
Tizedik fejezet
10. AZ ÚJ KIRÁLY
Cincogi doktor kérte Hubert urat, hogy engedélyezzen a matrózoknak egy kis melegedést és élelmet. Hubert uraság azonban úgy gondolta:
"– Jégvárosban majd melegedhetnek. Ha meg legyengülnek kissé, legalább nem kell tartanom a rendbontástól."
Jégvárosban vastag zúzmararéteg fedi az épületeket.
"Jégvár, a zúzmarakirályok lakhelye. Vastag sziklákból vésték a falait, de kívülről jégpáncél borítja. A falak csúszósak, magasak és törhetetlenek." Senki sem tudta még elfoglalni.
A Szélkirálynő befutott a kikötőbe. Zúzmara Alex máris fontoskodott:
"Értesítsétek őfelségét Hubert úr érkezéséről. Fontos híreket, ajándékokat és foglyokat hozott őfelségének."
Egy RJH monogrammos gyűrűt is felmutatott, egy helytartói aranygyűrűt.
Közben már megérkezett Telér tábornok a Medúza nevű hajóval és az ércmanó csapattal.
Az ércmanó csapat fogolynak volt álcázva. Lehajtott fejjel, kezükön gumibilinccsel sorakoztak fel. Így akartak bejuttatni őket a várba Telér tábornok. Megegyezett vele Hubert úr, hogy a támadásért cserébe kincseket kap. Érc Sámuelnek pedig ezüstbányákat ígért.
Az udvarmester eléjük sietett és hajbókolva mondta Hubert úrnak, hogy a király már várja.
Amikor azonban a gyengélkedő Miklós király elé vezették, ő azonnal felkiáltott:
"– De hiszen ez nem az én Hubert barátom!"
Az ál-Hubert azt állította, hogy ő a valódi Hubert unokaöccse és mivel az öreg Hubert meghalt, elvette a kinevezését és a gyűrűjét. És azért jött, hogy ő legyen az ország kormányzója.
"– Ha kedves az élete, felség, írja meg a kinevezésemet. A palotát megszállták az embereim. Ha kell, erővel szerzem meg a trónt, de akkor vége az életének."
Miklós király nem akart meghalni, ezért kinevezte az új királyt: Hubertet.
Az udvarmester remegő hangon jelentette be, hogy Miklós király állapota válságosra fordult, aztán átadta a szót Hubert úrnak, aki bejelentette a saját trónra lépését.
Hubert bejelentette, hogy másnap kívánja megünnepeltetni magát. Közben elgondolkodott, hogy kár volt az ércmanókkal szövetkezni, mert nélkülük is megszerezte a trónt. Nem akar fizetni, inkább börtönbe záratta őket, Telér tábornokkal együtt. A tábornok a katonáival együtt a tömlöcbe került Miklós király és annak inasa, Zoárd mellé.
Szökni pedig nem volt esély ebből a biztonságos börtönből.
Tizenegyedik fejezet
11. A JÉGCELLA
A jégcellából lehetetlen megszökni. Át kellene törni egy törhetetlen rácsot, és a folyosó végén egy olyan ajtón kellene átjutni, amit Zúzmaragyarmat leghíresebb trükkmestere készített. Betűket és számokat ábrázoló gombok vannak a záron és ezeket megfelelő sorrendben kell megnyomni, csak akkor fordulnak el a fogaskerek. A kódot még a börtönőrök sem tudják, csak a parancsnok ismeri.
Csak a sirályokban bízhattak. A tábornok minden zsebét átnézte, de nem volt meg a síp.
"– Ne keresgélje tovább azt a sípot, tábornok úr. Ivolánál maradt, Sötétváralján." - mondta Galléros Fecó. Aztán elmesélte, hogy Ivola elcsente a sípot és játszott vele, azután az utolsó pillanatban elhozta a hajóra, hogy Fecó vigye el a tábornoknak. Megtudjuk azt is, hogy korábban Fecó kimentette Ivolát a tengerből, amikor a Vaspapucs-szikláról lesodorta szél.
Fecó úgy tudja, hogy a sirálysíp a Szélkirálynőn van az ő táskájában. Oda szeretnének eljutni. A király azt mondja, hogy tudja a trükkös zár kódját, Fecó pedig azt gondolja, hogy ez első ajtón egy kis fondorlattal átjuthatnak.
" - Kezdjünk el kiabálni, hogy találtunk egy rejtett csapóajtót, és azon keresztül menekülhetünk. Tolongjunk és tegyünk úgy, mintha a csapóajtót feszegetnénk." - javasolta Fecó. Az őrök erre bemennek a cellába, ők pedig lecsapnak rájuk.
Így is történt. Mire az őrök rájöttek, hogy átverés volt, már megkötözve hevertek a cellában.
Az első ajtón átjutottak, de a trükkös zár kifogott rajtuk. A király kódját megváltoztattákl. Azt gondolták Ruminiék, hogy Hubert változtatta meg. Azzal próbálkoztak, hogy R-J-H-Z-G-Y-K-0-9-2-8, azaz Rianástorky Jégcsap
Hubert ZúzmaraGYarmat Királya és a nap, amikor király lett 09. hó 28. erre se nyílt a zár. De Rumini megpróbálta visszafelé: K-Y-G-Z-H-J-R-8-2-9-0. Erre nyílt az ajtó. A kis csapat kiosont Zoárd után Jégvár zegzugos folyosóin át a kijáratig.
TIZENKETTEDIK FEJEZET
KÖDVITÉZ
Hosszan kóvályogtak a palota folyosóin. Felmerült, hogy álruhákra lenne szükségük. Galléros Fecó vállalta, hogy Zoárddal szereznek álruhákat. Éppen a nyüzsgő piac mellett lyukadtak ki. Fecó alkudozott egy sort a köpenyárussal, és vettek három rojtos-bojtos és tizenkét tarka köpenyt. (Kevesebb mint féláron négy aranyért és tíz csengőpengőért.) És még egy sálat is kért ajándékba.
Közben felfedezték a szökésüket és katonák keresték őket mindenütt.
Egy kék hajú kisfiú nagy szemekkel nézte az alkudozást és követte az egereket. Ködvitéznek hívták. Azt mondta, ha nagy lesz, akkor király katonája lesz. Galléros Fecó egyből tudta, hogy hasznos lesz nekik a kíváncsi fiú. Megkérte, hogy 5 csengőpengőért figyelje a nyüzsgést az ajtó előtt, és ha elvonult az őrjárat, akkor koppintson kettőt az ajtón.
Így sikerült kijutniuk. Ködvitéz segített eljutni a kikötőbe is, de a Szélkirálynőt körbezárták a katonák.
A Medúzát viszont nem zárták körül. Ködvitéz apukájának volt egy kis rákászhajója. Elmentek hozzá és ő azt mondta, hogy tíz személyt tud elszállítani a hajóján, de öt napig tart az út Dérkapuig, ahová a király menne, mert ott Dér Dorián menedéket adna nekik.
A király és még páran hajón indultak el, a többiek gyalog mentek. Ködvitéz édesanyja felajánlotta Balikónak, hogy meggyógyítja, amíg a többiek visszatérnek. Balikó ott maradt. Akirály pedig így búcsúzott az asszonytól:
"– Asszonyom, magát és a férjét fejedelmi jutalomban részesítem, mihelyst visszakapom az országomat."
Az ércmanók is búcsúztak és gyalog indultak útnak. Aurél, a vezetőjük kezet fogott Ködvitézzel, amiért ilyen bátor jótevőjük volt.
TIZENHARMADIK FEJEZET
HADITANÁCS
A Szélkirálynőn szinte minden matróz beteg volt Ajtony a legnagyobb üstben főzött hársfateát.
A hajót a fekete ruhás zúzmaratörpe őrök a parti oszlopokhoz láncolták és a láncokat hét lepecsételt lakattal zárták le.
A zúzmara katonák a hajó raktárát teljesen kifosztották.
Rumini harmadnapra jobban lett és arra gondolt, hogy biztosan azért zárták le a kikötőt, nehogy kijusson a király Jégvárosból, és segítséget hívjon. Nem tudják tehát, hogy hol a király, talán épp a kikötő környékén bújkál. Rumini úgy sejtette, hogy a leleményes Galléros Fecó is a segítségére van a királynak, de talán a kapitány is.
Most, hogy a kapitány és az első tiszt, Sebestyén is távol van, Negró átvette a vezetést. Egész nap ugráltatta Ruminit, miközben Rumini inkább szerette volna felderíteni, hogy mi a helyzet a kikötőben. Eestére Rumini beteget jelentett, hogy elvonulhasson és senki se figyeljen rá. Feldörzsölte a pulóverével a lázmérőt, ezért Cincogi doktor azonnal jeges fürdőt javasolt. Ezután Rumini már azért szurkolt, hogy ne legyen beteg a hideg víztől.
Másnap, miután mindenki ellenőrizte, hogy mélyen alszik, Rumini felöltözött a paplan alatt és kiszökött. Éppen azon gondolkodott, hogy hol keresse a barátait, amikor megszólította Ködvitéz és elmondta, hogy Balikó náluk van. Mentek máris Ködvitézék otthonába, s útközben a fiú mindent elmesélt Rumininek. Ködvitéz anyukája, Jégvirág örömmel fogadta Ruminit és mint a regényben egyfolytában, most is ettek. Ruminié Balikó nagyon örültek egymásnak és máris tervezték, hogy hogyan derítik ki, merre járhatnak a kapitányék. Mivel a látószelence Balikóé, csak neki mutat meg mindent. De a látószelence a Szélkirálynőn van. Azt találták ki, hogy Balikó Rumininek ajándékozza a látószelencét, és így Rumini tudja használni és csak akkor ön vissza elmesélni, hogy mit látott, ha a kapitányék bajban vannak. Balikó a varázsigét is elmondta a szelencéhez:
"Szelence, nyíljál, hatalommal bírjál, mutassad meg sebesen, hol van, akit keresek!"
Rumini már indult is a sötét éjszakába, hogy visszaérjen a hajóra, mielőtt észreveszik a szökését.
Ködvitéz megígérte, hogy ott lesz a mólón másnap és átadja az üzenetet, amit Rumini Balikónak küld.
TIZENNEGYEDIK FEJEZET
FEKETE SIRÁLYOK
Rumini sietett még az j leple alatt a látó szelencéért. Nagyon megrémült, amikor a szobájukat feldúlva találta. A zúzmara katonák szétkaszabolták a bútorokat és elvitték a hátizsákjukat. Nem volt ott a látó szelence és a vascsöppentő sem, azokat is elvitték. Rumini csüggedten tért vissza a legénységi hálóterembe.
Cincogi doktor megállapította, hogy teljesen egészséges, de azért inkább ne fagyoskodjon a fedélzeten, inkább csak könnyű munkát végezzen. Rumini feététlenül beszélni akart Balikóval, úgyhogy szólt az őrségben álló Tubáknak, hogy elmegy, amíg Negró és Ajtony a piacra mentek élelemért.
Ködvitéz már várta Ruminit és siettek Balikóhoz, akinek nem volt ötlete.
Ekkor Jégvirág mesélni kezdett:
"– A régi időkben, még a Jégszakállú zúzmarakirályok idején a zúzmaravitézek sirályháton járták az eget, és mindent láttak, ami a tengeren történik."
A fekete sirályok a zúzmaralovagok barátai voltak. A legvitézebb harcosok sirálysípot kaptak a királytól a hűségükért.
A síp hangjának engedelmeskedtek a sirályok.
A legtöbb síp elveszett az idők során. Jégvirág szerint egy még van Dér Doriánnál, az utolsó zúzmaravitéz leszármazottjánál.
Rumini ekkor előhúzta a zsebéből azt a királysípot, amit Fecó táskájában talált.
Mindenki szemügyre vette. Rumini azonnal indulni akart sirályháton bejárni a tengert. Ködvitéz is ment volna, de az anyukája nem engedte.
Rumini kiállt a tengerszélre, megfújta a sípot és a sirály megjelent. Rumini értette minden szavát és a sirály is az övét. Rumini a sirály tollaiba kapaszkodva felhúzódzkodott a madár hátára és szárnyra keltek.
TIZENÖTÖDIK FEJEZET
DÉRKAPU
Végtelen sokáig szálltak a tenger felett. Láttak legalább öt hadihajót és olyan messze repültek északra, ahol már a tenger is fagyott volt. A kis rákászhajó a jég fogságába esett, a jégtörő hadihajó ahhoz akartak eljutni.
Rumini azt gondolta, hogy mindenkit el kellene utaztatni a kis hajóról sirályháton Dérkapuba. És talán Dér Dorián segítene, hiszen neki is van egy sípja.
A sirály Dérkap várának udvarán tette le Ruminit, aki bezörgetett egy ablakon. Nagy sokára egy lány figyelt fel rá, de nehezen engedte be. Rumini elmondta, hogy a várúrral kell beszélnie, mert a király bajban van. Dori, a lány hosszú hátsó folyosókon elvezette Ruminit a várúrhoz, aki Dori apja volt. Amint odaértek a szobájához, Dér Dorián kilépett az ajtaján és így szólt:
"– Dorinilla Szimonetta Hókristály! Hogy merészelsz idegeneket vezetni a váramba?!"
Rumininak nagyon szimpatikus volt Dorián, úgyhogy végre megnyugodott.
TIZENHATODIK FEJEZET
RUMINI TERVE
Dorinilla azt mondta, hogy azért engedte be az idegen egeret, mert van lála egy sirálysíp.
Dér Dorián dühösen a sirálysípot követelte és még jobban megharagudott Ruminire, amikor az ő nemrég meghalt Jégcsap Hubert barátját azzal vádolta, hogy hadihajókkal üldözi a királyt. Rumini elő akarta venni a sípot, de a helytartói megbízás tekercse akadt a kezébe, azt adta át:
"E sorok birtokosát felhatalmazom, hogy távollétemben Zúzmara-gyarmat ügyeiben döntsön.
Parancsait teljesíteni mindenkinek alattvalói kötelessége.
Dátum, aláírás: Miklós, Zúzmaragyarmat királya, személyesen."
"– Bocsáss meg nekem, egér uram – szabadkozott Dorián úr."
Rumini elmesélt mindent.A hadsereg tábornokai és a főurak is benne vannak a disznóságban. A szélhámos ál Hubert nyilván nagy jutalmat ígért mindenkinek. Alaposan átbeszélték a lehetőségeket. Az egyik hadihajó már egészen közel járt a rákászhajóhoz. A sirályok nagy része átállt az ércmanókhoz és ott lakott Sötétváralján, nem szolgálták volna Dorin urat vagy Ruminit. Ezért nem volt elég sirályuk, hogy a hátukon repüljenek vagy szánt húzassanak velük. A tenger jege szánnal járhatatlannak tűnt, mert egyenetlen volt. A 12 hómenyét csak szán nélkül tudott járni a jégen. Rumini kockázatos ötlettel állt elő. Ő sirályon óvatosan megközelíti az ellenséges hajót, leszáll rá és leereszti a horgonyt. A 12 hómenyét 24 katonával megtámadja a hajót és lefegyverzi, azután támad Dorián úr flottája is. Győzelem.
"– Ez őrültség! - kiáltotta Dorin.
Rumini elégedetten bólintott.
Aztán előrántotta a királyi felhatalmazást, ami nem neki szólt, de a hatást elérte vele:
"– A király parancsára! Így döntöttem! Alattvalói kötelessége teljesíteni a parancsomat! Hívja azonnal a katonáit és a hómenyéteket!"
Dorián úr egy hatalmas térképet terített az asztalra és Rumini bejelölte, hol vesztegel a rákászhajó, és azt is, hogy merre jártak az üldözők, amikor utoljára látta őket.
A tervek készen. Öltözködés és indulás. Dori még odasúgta Rumininek, hogy olajozza meg a horgony lncát, nehogy zajt csapjon.
TIZENHETEDIK FEJEZET
A HADIHAJÓ ÉS A RÁKÁSZHAJÓ
"Zimankó őrmester kiválasztotta a huszonhárom legbátrabb zúzmarakatonát, hogy ők induljanak vezetése alatt hómenyétháton az ellenséghez. "
Megetette a hómenyéteket és elvágtatott a csapat. Rumini pedig felkapaszkodott a sirályára és indult a bevetésre.
Sikeresen letette a sirály az árbóc csúcsán, Rumini pedig lekúszott az árbócon és felderítette a terepet. Az őrök a hajó tetején pipáztak, így Rumini nyugodtan le tudta ereszteni a horgonyt. Előtte persze bezsírozta a láncot a zsírral, amit Dorintól kapott. Utána visszamászott az árbóckosárba.
"Odalent, a tengert borító jégpáncélon hómenyétek lopakodtak a hadihajó felé. Mindegyik menyét hátán két zúzmaratörpe katona ült." Rumini integetett nekik, hogy észrevegyék. Kötrelet dobtak neki és ő azon lekúszva jelentést tett, hogy hol vannak az őrök. Zimankó őrmester egy pallón felküldte a menyéteket a fedélzetre. A katonák megkötöztk az őröket és kikötötték a menyéteket, amíg enni kapnak. A falkavezér azonban megszökött és sejteni lehetett, hogy támadhat is. Rumini éppen az árbóckosárban állva nézelődött, amikor a hómenyét mászni kezdett az árbócra, hogy megegye. Rumini megfújta a siráysípot és a sirállyal a rákászhajóra vitette magát.
A rákászhajón óvatosan nyitott be, de felébredtek a bentiek és Fecó egy pokrócot dobott a behatolóra. Nagy nehezn tisztázta, hogy ő Rumini és akkor kiengették a takaró alól. Jelentést tett a kapitánynak. Rumini átadta Telér tábornoknak a sirálysípot (mivel eredetileg az övé volt), azután mesélt:
"– Segítségül hívtam Kapuvári Dér Doriánt – kezdte. – Utolértük és lefegyvereztük az egyik üldözőhajót. Közben engem megtámadott egy hómenyét, ezért eljöttem a hajóról, de dél körül ideér a felmentő
sereg.
– És a Szélkirálynő? – kérdezte aggodalmasan a kapitány.
– Negró lett a kapitány – mondta Rumini. – De más bajuk nincs."
Rumini mindenkinek minden kérdésére válaszolt, aztn elaludt.
TIZENNYOLCADIK FEJEZET
A LÁTCSŐ
Reggel Fecó vészjóslóan súgta Rumininek, hogy két nagy hajó közeledik feléjük. Rumini kilesett és azt mondta, az első egy hadihajó, de a másodikat Dorián vezeti. Azután mesélt még. A királynak annyira tetszettek a kalandok, hogy azt mondta, Zúzmaragyarmat lovagjává üti Ruminit.
A két hajó baráti jelzéseket adott.
"– Személyesen fogom köszönteni megmentőinket." – jelentette ki Miklós király.
A király köszönetet mondott Dorián úrnak, és elindultak Dérkapuba, hogy onnan indítsanak elsöprő támadást a trónbitorló Jégcsap Hubert ellen. A király, az inasa, Zoárd, Telér tábornok és az ércmanó katonák átszálltak a hadihajóra. Ködvitéz apja és az egerek a rákászhajón maradtak. Estére a hajók befutottak a Kapuvári-öbölbe és a király diadalmasan vonult végig a főutcán. Nyomában Rumini, aki várta, hogy lovaggá üssék. Dori messziről figyelte.
Másnap hajnalban Rumini hatalmas szárnysuhogásra és vijjogásra ébredt. Hatalmas volt a nyüzsgés. Kapuvári Dér Dorián katonái az udvaron sorakoztak állig felfegyverkezve. Az udvar közepén hatalmas fekete sirályok vijjogtak. Harcra készen álltak. Rumini sietett a kapitányhoz, hogy ő is harcolni akar, de a kapitány nem akarta kockáztatni az életét.
Dorián egy másfajta feladatot bízott rá:
" – Minden katonám harcba indul ma királyaink oldalán... Kérlek, hogy visszatérésemig te légy otthonom és leányom védelmezője."
– Kívánságod parancs. - szólt Rumini.
A többiek elindultak.
Rumini duzzogott és Dori semmivel se tudta felviditani. De remek ötlete támadt.
Megmutatja neki a vár titkos kamráját, ahol Dorián úr a legbecsesebb kincseit őrzi. Csak a várúr engedélyével lehet bemenni oda és most Rumini a várúr, szóval...
A legérdekesebb tárgy a csodatávcső volt amelyikkel át lehetett látni a falon és a hegyeken is. Rumini magához vette, hogy majd reggel körülnéz vele. Reggel Rumini alaposan körülnézett és Kopaszhegy tetején meglátott egy sérült fekete sirályt. Szenvedett, csak a fejét tudta felemelni. Rumin azonnal szólt Dorinak, hogy menjenek segíteni. De Dori nem tartotta jó ötletnek:
"– Te nem ismered a Kopaszhegyet, Rumini. Innen nem is látszik, milyen meredek és veszélyes." Viszont megtanítalak hómenyéten lovagolni. Ők könnyedén felmennek oda.
Végül hómenyétek repítették őket szánon. Az ügyes kocsis, Andrej vezette a menyéteket.
Rumin vitt magával vizet és recefice fa kérget a titkos kamrából.
TIZENKILENCEDIK FEJEZET
A FOGOLY
A Kopaszhegy oldala nagyon csúszott, a hómenyét fogat elakadt. Rumini és Dori menyétháton indult tovább. Dori tudta, hogy nyers hússal megszelídíthetők a menyétek és engedelmeskednek.
Az út csupa veszély volt, de sikerült felérni és meglátták a hóban fekvő madarat. Rumini közelebb lépett:
"– Rumini vagyok, a sirályok barátja. Segíteni jöttem – mondta halkan."
Rumini elkészítette a recefice kéreg teát és kortyonként a madár csőrébe öntötte a teát. A maradék teát rácsepegtette a madár sérült szárnyára. A sirály jobban lett és egy sziklahasadékhoz vezette Ruminit, ahol ott feküdt sebesülten és kihülve Jégcsap Hubert. És ha Hubert annyira sietett, hogy ő is és a madara is megsérült, biztosan menekült, tehát Miklós király visszakapta a trónját.
Rumini megkérte a sirályt, hogy vigye le őket a Dérkapuhoz, de a sirály nem engedelmeskedett. Ekkor Rumini megkereste Hubert úrnál a sípot, azzal ár rá tudta venni a sirályt, hogy engedelmeskedjen és vigye le őt és a foglyát, Hubert urat Dérkapu várához.
Dorin is elindult közben a hómenyétekkel.
HUSZADIK FEJEZET
AZ AJÁNLAT
A várban azonnal megkezdték Hubert ápolását és felmelegítését.
Rumini felküldte a sirályt, hogy nézzen utána Dorinak, már lefelé tartottak Andrejjel a szánon.
Egy másik fekete sirály levelet hozott Rumininek Dér Doriántól:
"Rumini uram!
Tudatom veled, hogy küldetésünk sikeresen végződött. A hadsereg Miklós király mellé állt, így harc
nélkül foglaltuk vissza az országot és a trónt. Elmúlt a veszély Jégvárosból. Sajnos a trónbitorló
Jégcsap Hubertnek sikerült megszöknie, de katonáink tűvé teszik érte az egész birodalmat...."
Közben hívták Ruminit, mert Hupert kezdett magához térni. Amint Rumini belépett a szobába, Hubert utasítgatni kezdte, hogy azonnal jelentést kér! De Rumini azt mondta neki, hogy fogja vissza magát, mert ő most fogoly.
A sirályok közben jóllaktak a konyhán és útra készen álltak, hogy Jégvárosba vigyék Dorit, Ruminit és Hubertet.
Amikor megérkeztek, Dorián és a király nagyon elcsodálkozott és büszkék voltak rá, hogy ilyen hűséges segítőik akadtak.
"– Gyermekeim, bátorságotokért és ügyességetekért nem tudok elég köszönetet mondani! Kérjetek tőlem bármit, minden kívánságotokat teljesítem!" - mondta a király.
Rumini az ellopott hátizsákokat szerette volna visszakapni.
Dori pedig szeretne menyéten lovagolni, amikor akar. A papája még egy menyétfogatot is megígért neki.
A király kijelentette, hogy a másnapi ünneplés után Ruminit és Telér tábornokot lovaggá üti. És hozzátette:
"- fontold meg, nem akarsz-e itt maradni Jégvárosban lovagi szolgálatra. Egy külön lakosztályt kapnál a Jégvárban,
szolgákkal, kincsekkel, hintókkal. Igazi úrként élhetnéd az életed."
Rumini elgondolkodott.
Nem sokára megérkezett a Szélkirálynő legénysége is és ünnepelték a győzelmet, és persze a hős Ruminit.
Rumini mindent elmesélt Balikónak is, aztán elaludt.
HUSZONEGYEDIK FEJEZET
RUMINI LOVAG
Jégvár ünnepi díszbe öltözött, fényben úszott az egész palota. Az asztal roskadozott az étkektől, a zenészek rázendítettek Balikó és Rumini a fogásokat kóstolták végig. A király köszönetet mondott mindazoknak, akik részt vettek az ország megmentésében, és segítettek visszaszerezni a trónt. Megjutalmazta a Kárászt (Ködvitéz apját) egy zsák arannyal és Dorint is egy gyűrűvel és egy ostorral. Azután így szólt:
"– Végezetül színem elé szólítom azt a két bátor idegent, akik, bár nem a mi hazánk fiai, mégis bátrabban harcoltak
értem, mint akármelyik zúzmaratörpe. Köszöntsétek hódolattal Telér tábornokot, és Ruminit, a hős egeret!"
A király Zúzmaragyarmat örökös lovagjává ütötte őket. Rumini fanyalgott, hogy csak áfonyaszörpöt kapott bor helyett, Telér tábornok viszont komoly szavakkal szólt a néphez:
" királyom, Érc Sámuel azzal küldött ide, hogy segítsek megdönteni Miklós király uralmát. Én mégis azt remélem, hogy
Zúzmaragyarmat és Ércsziget végre barátságot kötnek. Jégváros és Sötétváralja nem ellenséges népek városai, hanem szövetséges fővárosok lesznek. Holnap hajnalban útra kelek hazámba. Elviszem Érc Sámuelnek Miklós király üzenetét, amelyben bosszú és hadüzenet helyett békét ajánl Ércszigetnek. Reménykedjünk, hogy néhány hét múlva a béke hajóján térek vissza közétek."
Rumini megköszönte a király jóságát és visszament a Szélkirálynőre, az az ő hazája.
Dori sokáig integetett Rumininek, aztán minden ment a régi kerékvágásban. Negró máris ugráltatta Ruminit, de legalább "lovag úr"-nak szólította.
