2228
Az idézet Jókai Mórtól származik és azt jelenti, hogy 'Jól teszi az ember, ha nem a többi emberre számít az életben, hanem a lóra, amelyik hű társa lesz, és megtanítja figyelni, érezni, szeretni és szabadnak lenni...'
A ló a magyarokhoz úgy tartozott hozzá régen, mint az öltözék. Lovas nép voltunk: egy volt a lelkünk a lóéval. Egy lovasnak a ló volt a másik fele, úgy érezte a lova minden rezdülését, mintha a saját teste volna. Ló nélkül elképzelhetetlen lett volna az élet. A gyereket is azonnal lóra ültették, amint lehetett és a lovasokat életük végén a lovukkal együtt temették el.
A ló tett emberré és a lovasíjászat hunokká és magyarokká.
Később jöttek a Habsburgok és mások, akik a szólás másik felében jeleskedtek:
Lóvá teszLovas szólások és közmondások
