480
A király fényes győzelmet aratott a norvégok felett és szerette volna, ha ez emlékezetes marad. Mert "A legfényesebb hőstett is elveszíti ragyogását, ha szavak pénzére nem váltják". A király Ollánra bízta a nemes feladatot, hogy egy évig díszítse, fényesítse a költeményt, amely méltó a királyhoz. Amint letelt az esztendő, a költő megjelent, hogy elszavalja művét, közben "pillantást sem vetett a kéziratra. A király elfogadta a művet: "győzelem ez is". Sőt, elégedett volt, azt mondta, oly tehetséges a költő, hogy "Írország egész irodalma" újraalkotható lenne a művéből, oly szépen kezeli a retorika eszközeit. "Mégsem történt semmi"... "egy esztendő forgásával újabb költeménynek tapsolunk", s a király egy ezüst tükröt adott a költőnek, aki megértette az üzenetet.
Egy év múltán újra jelentkezett a költő egy rövidebb írással, de "de most nem a csatát írta le, a műve volt maga a csata. A király megállapította, hogy e mű "felfüggeszt, csodát teremt, tündököl". S hozzátette: "A tolltól, amely íly kiváló remeket alkotott, még ennél is remekebb remeket várhatunk." A király egy harmadik írást várt és adott a költőnek egy arany álarcot.
Egy év múlva a költő kézirat nélkül jelent meg. Aggódott a király, hogy talán nem írta meg az ódát. De a költő elkészült a nagy művel, mely egyetlen sor volt. A király kiüríttette a termet, csak ketten maradtak és mikor a költő előadta művét, mindkettejüket "lesújtotta a csoda". A király elmondta, hogy mennyi csodát átélt már, de ez a költemény egyhez sem fogható. A költő azt mondta, érezte, hogy "olyan bűnt követett el, melyet nem bocsát meg a Lélek". A király azt mondta, hogy megismerték az ember tiltott tudományát: a Szépséget, e bűnön osztoznak ezután. A király átadta harmadik ajándékát, egy tőrt. A költő kilépett a palotából és megölte magát. A király pedig azóta is koldusként bolyong Írország útjain és "nem ismételte el " többé a költeményt.
----------
A Borges novella ereje és középpontja a titok. Ebben az esetben a titok egy nagy erejű költemény formálódása, melyet azonban nem ismerünk meg. Mert nem a tartalma nagy erejű, hanem a hatása, a többi nem is tartozik ránk. Ez a hatás varázslat, a Szépség művészi varázsa. Olyan titok, ami nem megfejthető, olyan, amit nem lehet büntetlenül megfejteni.
