991
Amikor Rembrandt éppen pénzszűkében volt, igyekezett előleghez jutni. Legtöbbször egy Becker nevű embert keresett meg ez ügyben, akit Mosusz gúnynéven is ismertek. Aznap reggel Rembrandt egy kis vászondarabra vázolt fel egy "asztráltestet" és még gondolkodóban volt, hogy hogyan kellene azt pénzzé tenni, persze csak úgy, hogy majd visszavásárolja. (Amikor Rembrandt ment az uzsorás zsidóhoz előleget kérni, az író úgy humorizál, hogy nem farkasszemet, hanem "bárányszemet" nézett vele.)
Mosusz lenézte, sőt le is köpte sokszor az eladásra szánt képet, csak úgy az egyház helyett. Rembrandt is megbántódott ezen egyszer, s aztán négy évig felé se nézett. Más idők jártak azóta. Már nem volt divat a világot festeni, inkább az olasz festmények hamisítása fizetett jól. Végül Rembrandt már annak is örült,, hogy beengedte Mosusz és hellyel kínálta, sőt tegezte, mint egy barátot. Azt mondta neki, hogy jobban utálják Amszterdamban, mint a varangyos békát. Rembrandt csendesen egyetértett ezzel... utálták, mert nem engedelmeskedett senkinek.
Úgy ültek ott egy darabig, megvetve egymást. Mosusz kérdezte aztán, hogy mit akar a piktor (=festő), eladhatót hozott-e, mert már senkinek se kell a festmény, teli vele a pince meg a padlás. Mondta azt is, hogy Rembrandt fia "agyonitta magát", bezzeg az ő tüzes-fekete szemű lánya szépen megnőtt. A fia meg orvos, patikárius és temetésrendező, így egyben a legkifizetődőbb. Az üzletének neve: "A három kis kék koporsóhoz". De sajnos nem tanulhat tovább a fiú, mert nem akad neki hulla, amit boncolhat... mindenki elássa a halottját, még a szegények is.
Rembrandt máris felajánlkozott: "– Képet úgyse veszel tőlem, előpénzt úgyse adsz, eladom neked a holttestemet... A lelkem, ha van, majd csak kiszabadul a fiad kése alól".
Mosusz is elmereng: "– Keresnék egy fiatal festő-mesterembert, aki lefestené a fiamat boncolás közben és melléje téged is."
Rembrandt már meg is írta a papírt, amiben kikötötte, hogy tisztességgel el is legyen temetve. Megkapta a pénzét, igen elégedetten távozott:
"– Ingyen kaptam tőle pénzt! Ingyen daraboltat föl, ingyen takaríttat el, és ingyért nem temetnek el élve. Milyen gazember vagyok én – becsaptam!"
--------------------
Az évtizedeken át tartó alantas, egymást kihasználó kapcsolat a csúcspontjához ér. A festő az uzsorás gúnynevét öröklő fia kezébe ajánlja a holttestét, miközben meg van győződve a lelke halhatatlanságáról, amit Tintoretto festménye is megerősít benne. Egy gazembernek adja el a testét, magával az ördöggel egyezkedik, de éppen arról, hogy ne égessék el máglyán a keresztények, inkább önként ajánlkozik boncolásra. Az üzlet tehát azért sikeres, mert pénzt kapott és biztosította magának a temetést is máglyahalál helyett.
Bródy egyébként eredetileg festőművésznek tanult, de a kereskedőcsalád annyira elszegényedett, hogy inkább újságíró lett.
