283
Rövid tartalom itt:
Csehov - A 6-os számú kórterem című novellaja
Szereplők:
Andrej Jefimics Ragin – orvos
Jevgenyij Fjodorovics Hobotov – orvos
Nyikita - a szadista ápoló
Szergej Szergejevics – felcser
Darjuska – Ragin doktor háziasszonya
Mihail Averjanics – postamester, Ragin doktor barátja
Mojszejka és Ivan Dimitrics Gromov – a 6-os számú kórterem két lakója
TARTALOM fejezetenként:
1.
Egy orosz kisváros gazos udvarán járunk, Nyikita, az őr egy rongyhalmazon ül szigorú arccal és pipázik. Rendszeresen veri a betegeket, úgy hiszi, hogy így lehet és kell rendet tartani.
(A narrátor mint egy orvos sétál a kórházban és mesél. Mindenről véleményt formál.)
A 6-os számú kórterem mocskos falai között öt beteg tengődik.
Itt él 20 éve Mojszejka, az ártalmatlan öreg zsidó, aki az utcára is kijárhat, de amit szerez, azt Nyikita, a szadista őr elveszi tőle.
A 33 éves nemesi származású Ivan Dmitrics Gromov, tanár volt és bírósági végrehajtó. Vagy összekuporodik az ágyon vagy járkál, üldözési mániája van.
Gromov néha hangosan és szenvedélyesen beszél nagy emberi igazságokról, amit kevesen értenek. Hisz valamiféle szép jövőben, ami majd felváltja a jelenlegi szörnyű időket.
2.
Gromov gyerekkorától sokat szenvedett: korán meghalt a bátyja és apját sikkasztás miatt leültették, és a rabkórházban halt meg.
Kénytelen volt az egyetemet otthagyni, hogy dolgozzon és eltarthassa az anyját. Szenvedett a városban és lenézte a lakóit a modoruk és az életmódjuk miatt. Az emberek viszont szerették őt a becsületessége és meleg tekintete miatt. Ványának nevezték.
Gromov az orosz arisztokrácia értelmiségi figurája, sokat olvas.
3.
Egy reggel Ivan Dimitrics Gromov a polgármester felé tartott, amikor meglátott két bilincsbe vert rabot. Ettől kezdve rettegett attól, hogy börtönbe kerül. Azt gondolta, hogy nem lehet véletlen, hogy ilyen erősen befészkelte magát az agyába ez a gondolat. Ettől még jobban bepánikolt.
Egyre nehezebben végezte a munkáját és amikor a temető mögött két megölt embert találtak, azt gondolta, hogy majd ráfogják a gyilkosságokat.
Mindenkitől félt, mert úgy látja, hogy bárkire rásüthetik a bűnös bélyegét.
Először a pincébe menekült, később a kályhásokra hitte azt, hogy rendőrök. Egy alkalommal menekülőre fogta és kutyák kezdték üldözni. Nehezen vergődött haza, és a házvezetőnő orvost hívott hozzá, Andrej Jefimics Ragint, aki azt mondta, hogy nem jön többé, mert "nem illik valakit megakadályozni abban, hogy megtébolyodjék".
Mivel Gromov nem tudott gondoskodni magáról, a kórházba került.
Egy éve alatt pedig a cuccait széthordták.
4.
Van még a kórteremben egy bűzlő, hájas és egy sovány szőke ember.
Egyhangú és szegényes az élet, reggel tea, délben káposztaleves.
És csak a borotválóember jön látogatóba.
5.
Andrej Jefimics Ragin úgy lett orvos, hogy az apja nem engedte papi pályára. Egyik hivatás se vonzotta igazán, de végül orvos lett és most a kórházba helyezték ide.
Rögtön szembesült a rettenetes állapotokkal. Fojtó bűz, poloskák, az ápolók a gyerekeikkel benn laktak a betegek között, a kádakban burgonya.
Nem voltak eszközök és az előző orvos az alkoholt eladta.
Ragin előbb be akarta záratni az egészet, de aztán úgy ítélte meg a helyzetet, hogy a fertő máshová fészkelné be magát, ezért inkább "kiszellőzteti.
Látja tehát, hogy a kórház működése egészségtelen és erkölcstelen, de nem tesz semmit, csak eszközöket rendel. Valójában Ragin cselekvőképtelen ember, tipikus realista orosz irodalmi figura: a felesleges ember.
Azzal nyugtatja magát, hogy majd "az idők folyamán ebből valami hasznos és rendes fejlődhet, mint a humusz a trágyából." Véleménye szerint "a halál az élet normális és törvényes befejezése". A szenvedéssel pedig amúgy is megerősödnek a hitükben. Ha Puskin vagy Heine sokat szenvedett a halála előtt, akkor ezek a kis közemberek itt miért ne szenvedhetnének? - Ragin ezekkel a gondolatokkal szép lassan elengedi a fejlődés lehetőségét. (A sajátját is)... beleengedi magát a közönybe, amely körülveszi.
6.
Ragin semmilyen felelősséget nem vállalt a magánpraxisában sem, mindent kenőccsel és ricinusolajjal gyógyított.
Úgy tartja, hogy a betegségeket az okozza, hogy rosszul imádkozunk.
Ragin rengeteget olvas, a keresete felét könyvekre költi.
Délben a házvezetőnője, Darjuska ebédet tálal, délután pedig az egyetlen barátja, Mihail Averjanics, postamester látogatja meg és megbeszélik, hogy már sajnos nem olyan intelligens az orosz értelmiség, mint régen.
Ragin nem hisz a lélek halhatatlanságában. Azt gondolja, hogy ebben a koszfészekben kell meghalniuk, mert ide sodorta a sors.
7.
Újra olvas és elmélkedik: "csupán a gyáva, akiben több a halálfélelem, mint az önbecsülés, csupán az vigasztalja magát azzal, hogy a teste azután tovább él a fűben, a ködben, a varangyosbékában".
"Az ember halhatatlanságát látni az anyag átváltozásában különc esztelenség".
Megállapítja azt is, hogy a betegeknek nagyon jó dolguk van a kórházban.
Aznap mégis kerüli az álom, nehezen alszik el.
8.
A várostyák egy nap pénzt adnak a kórház személyzetének a fejlesztésére, amiből Ragin új orvost vesz fel, Hobotovot. Hobotovot is felháborítja a kórház állapota, és Ragint gazembernek tartja, akinek szívesen elfoglalná a helyét.
9.
Gromov a kórház gondolkodója. Rajta keresztül mutatja be Csehov a városi ember unott elkeseredését, kilátástalanságát. . Úgy gondolja, hogy "a társadalomnak öntudatra kellene ébrednie, és el kellene borzadnia önmagától." Egy szellemi dühkitörésének Ragin és tanúja lesz, és nagyon megkedveli őt. Ettől kezdve egyre többet jár be Gromovhoz, naponta órákig is beszélgetnek. Nagyon örül, hogy végre értelmes beszélgetőpartnert talált. Filozófiáról, betegségről, szenvedésről beszélgetnek...
10.
"A közönséges ember a jót vagy a rosszat kívülről várja... a gondolkodó ember pedig önmagától." - mondja Gromov.
"Isten engem forró vérből és idegekből alkotott... és a szerves szövetnek minden izgalomra reagálnia kell. És én reagálok! A fájdalomra könnyel és ordítással válaszolok. Az aljasságra felháborodással, ocsmányságra undorral. Ez az, amit életnek hívnak. "
Ahhoz, hogy az ember megvesse a szenvedést egészen le kell tompulnia.
Gromov megmondja a doktornak, hogy könnyű a szenvedésről úgy beszélni, hogy sosem volt benne része, hiszen mindene megvan ingyen és meg sem verik sosem.
A doktor "lusta, puha ember, és azért igyekezett elrendezni az életét, hogy semmi se nyugtalanítsa, és semmi se lendítse ki mozdulatlanságából. A kórház vezetését átengedte a felcsernek és a többi alja népségnek, maga pedig ült a melegben, a nyugalomban, gyűjtögette a pénzt" és olvasott. A valóságot pusztán csak elméletből ismeri. "A szenvedés és a halál megvetése, az elmélkedés... a filozófia, amely legjobban megfelel az orosz naplopó természetnek" - mondja Gromov, majd folytatja: "A sztoikus filozófia kétezer éve megtorpant és megakadályozza a fejlődést..."Roppantul kényelmes filozófia: tenni nem kell semmit, az ember lelkiismerete tiszta, és amellett még bölcsnek is tarthatja magát.." Gromov szerint ez "álmos, tompa elbutultság"
Ragin megveti a szenvedést és a halált és azt gondolja, hogy az ember nyugalma kizárólag a saját döntése és nem függ a külvilág eseményeitől, hatásaitól.
11.
Ettől kezdve a doktor gyakran látogatta Gromovot, ami miatt elkezdték megfigyelni őt.
Gromov a doktor szemébe vágja, hogy "nem ismeri a szenvedést, sosem szenvedett, ellenben mint a pióca, mások szenvedésén élősködik."
Ragin azt mondja, az öröm és a szenvedés is múlandó.
12.
Ragint ettől kezdve megfigyelik éjjel-nappal. Hobotov is a sarkában van.
Augusztusban a polgármester hívatja a doktort egy álbeszélgetésre, az elmeállapotára kíváncsiak.
Ragin állja a kérdéseket, de azért tudja, hogy számíthat az eltávolítására.
Este a postamester egy pihentető és szórakoztató utazásra hívja Ragin doktort.
Ragin 20 éve nem szakította meg a sztoikusan nyugalmas-unalmas életét.
13.
Ragint nyugdíjazzák. Az utazásra már így megy a postamesterrel. Zajos és kellemetlen az utazás, Ragin nem tud pihenni.
14
A postamester minden pénzét elkártyázta, ötszáz rubelt kér Ragintól.
Ragin odadja, amije van és teljesen elszegényedik.
15.
Darjuskával és annak gyerekeivel meg egy özvegyasszonnyal költözik össze.
A régi könyveit olvassa.
Kétszer meglátogatja Gromovot, de Gromov idegesen elzavarja.
Néha Hobotov meglátogatja Ragint, de mintha csak azért tenné, hogy megmutraassa, hogy milyen jól megy sora a doktor helyén.
16.
Egyszer Hobotov és a postamester egyszerre érkeznek Raginhoz és felváltva atyáskodnak rajta. Ragin rájuk ordít.
Hobotov meggyőzi Ragint, hogy menjen be a kórházba és ott majd kicsit feltápolják.
17.
A kórházban már Nyikita tekintete is elég volt, hogy Ragin levesse a ruháit és hamarosan rázárult a 6-os kórterem ajtaja.
Gromov egykedvüen mondta neki:
"- Eddig maga szívta az emberek vérét, most a magáét fogják szívni."
18.
Az ablak a börtönre nézett.
"Íme a valóság" - gondolta Ragin.
Először igyekezett meggyőzni magát, hogy a helyzetben nincs semmi különös, de nem tudott megnyugodni. Egyre idegesebb lett, szeretett volna kimenni legalább az udvarra, de Nyikita nem engedte, kis híján agyonvarte őt.
19.
És ebben a pillanatban ráébredt, hogy "ugyanígy szenvedtek éveken át, nap nap után ezek az emberek, akik most fekete árnyékként feküdtek a holdvilágban. Hogyan történhetett meg, hogy több mint húsz éven át ő, Andrej Jefimics nem tudott és nem akart tudni erről? " a szenvedésről és fájdalomról.
Ekkor értette meg Ragin, hogy vak volt mindenre. A filozofálása érvényét vesztette, nem tudta megőrizni a "békéjét".
A mű végén kínok között agyvérzésben meghal. A temetésére csak a postamester és a bejárónője mennek el.
