4424
Bizonyára lelkes izgalommal várod, hogy mit csinál a három nővér összezárva egy szobában.
Nos, sóvárog az értelmes élet után.
Na, de ne csobbanjunk máris az izgalmak mennyei habjaiba, kezdjük az elején.
Ez egy olyan dráma, amelyben mindenki sóvárog egy olyan értelmes élet után, amelyben nem kell szenvedni. És mindezt ugyanabban a házban teszik. És telnek-múlnak az évek, le- és felgördül a függöny, aztán megint és megint – és mégis mintha megállt volna az idő ebben a házban.
Bárcsak kimennének.
De nem. Rendületlenül tartják magukat és állják a mozdulatlanság szürke homályát, az eseménytelenség heggyé növekvő unalmát, mely végül mindnyájukat maga alá gyűri.
Tervezik, hogy elhúznak a decibe és új életet kezdenek Moszkvában, de aztán nem. Visszatartja őket a félelem az ismeretlentől, hogy talán történik valami. Akármi. Az a legbiztosabb, ha jól felkészülnek arra, hogy hamarosan elkezdik életük boldogabbik részét. Erre készülnek. Egész életükben. Aztán már nem. Mert egyszercsak végleg legördül a függöny.
Tartalom:
Őőő, upsz – az nincs.
De ha jegyzetelni kellene a színházban, akkor kb:
A Prozorov-testvéreknél a legfiatalabb testvér, Irina névnapját ünneplik. Megismerjük a családtagokat. Apu meghalt, a lánytestvérek közül ketten (Irina és Olga, aki tanárnő) reményekkel néz a jövőbe, azt tervezik, hogy eladják a házat és Moszkvába költöznek, ahol majd Andrej fivérük egyetemi tanár lesz. Negyedik testvérük is itt van, ő a lehangolt Mása.
A névnap miatt az orosz művekben szokásos mennyiségű vendégek jönnek, XY tábornokok és feleségeik, aztán mindenki örül orosz módra. Például Kuligin a feleségét magasztalja, aki torkig van vele.
Megjelenik Natasa is, aki fáradtan igyekszik lelépni a rendezvényről, de Andrej váratlanul megkéri a kezét.
függöny
Újra itt vagyunk. Este van, készülődik valami mulatság, közben Natasa jelzi Andrejnek, hogy a gyerek beteg. Andrej még mindig fáradt, és titkár, és még mindig az egyetemi katedráról álmodik.
Mása, Kuligin felesége, panaszkodik Versinyinnek, hogy nem a jó pasihoz ment feleségül, aki ennek úgy megörül, hogy rögtön szívesen megcsalná a feleségét.
Irina hullafáradt a hivatali munkától, és alig várja, hogy Andrej végre elkártyázza a maradék pénzüket, hátha végre lelépnek.
Versenyin csevegéséből megtudjuk, hogy elképzelése szerint két-háromszáz, legfeljebb ezer év múlva majd boldog élet támad a Földön, csak türelmesnek kell lenni.
Olga is megérkezik fáradtan a gimnáziumi tanításból.
függöny
A városban tűzvész pusztít, ezért egyeseket elszállásolnak, másokat elzavarnak a testvérek. Tuzenbach báró leszerelt, hátralévő éveit hasznosan, egy téglagyárban dolgozva szeretné eltölteni, ahová szívesen vinné Irinát is. Versinyin ismét a párszáz év múlva bekövetkező gyönyörű életről beszél, Kuligin pedig a feleségét magasztalja, aki továbbra torkig van vele.
Irina már nem a távirdában, hanem a városi hivatalban dolgozik, de azt is ugyanúgy utálja, sírva fakad a tehetetlenségtől. Olga szerint ideje lenne férjhez mennie. Erre Mása bevallja, hogy szereti Versinyint, Andrej pedig azt, hogy eladósodott, de valahogy ezek senki se hoznak lázba.
Irina rábeszélhető lenne a házasságra, csak költözzenek Moszkvába.
függöny
Olga igazgatónő lett, elköltözik a gimnáziumi lakásba a dadával. Andrej a kislányukat tologatja a kocsiban és az élete kilátástalanságán kesereg. Bárcsak elhúzna jó messzire.
A báróba belekötött valaki és párbajozni fognak. Csak Irina nem tudja. Tuzenbach meghal a párbajban, Irina siratja. De igazán nem változik semmi sem.
Olga megjelenik, átöleli húgait és azt mondja: „Élni fogunk! A zene olyan vidáman, olyan boldogan szól. És én azt hiszem, nemsokára megtudjuk, miért élünk, miért szenvedünk… Jaj, csak tudnánk, miért?!... Csak tudnánk, miért?
--------------------------
És én akkor azt gondoltam, hogy csak tudnám, miért tanuljuk ezt az alja ganajt, csak tudnám miért....
