5415
Poe egy elképzelt járványon keresztül írja le társadalomkritikáját. És persze tanítását kedvenc témájáról, a halálról: a sorsát senki sem kerülheti el.
Prospero herceg a vörös halálnak nevezett járvány idején egy vidéki kastélyba zárkózik egy szórakoztató társasággal, hogy játékkal és tánccal töltsék az időt, amíg a veszély elmúlik. Pompázatos, pazar berendezésű színes termekben és szobákban mulatnak, ellátva minden élelemmel és szórakozással. Már lassan fél éve él itt összezárkózva az ezer ember, épp egy álarcos bálon mulatnak, a hatalmas ébenfa ingaóra kattanására keringőznek, amikor egyszer csak bekúszik a balsejtelem az éjszakába. Amikor elüti az óra az éjfélt, a tánc megáll és rettegés lesz úrrá az embereken. Egy vörös álarcos idegen tűnik fel, aki még inkább félelmet kelt: "Az idegen jelmezében vagy viselkedésében nem volt sem szellem, sem tisztesség", halottas lepelbe volt burkolva és magán viselte a ragály jeleit. Prospero herceg elkiáltotta magát: "ki merészel ilyen istentelen gúnyolódással sértegetni minket?"
De a rejtélyes alak csak határozott léptekkel sétált át a szobákon, mindenki félrehúzódott tőle, nem merték megérinteni. Ekkor a herceg kardot rántva utána lépett, de a félelmetes alak megfordult és leszúrta a herceget a karddal. Erre már odaléptek többen a tömegből és lerántották a gonosztevő álarcát. A "borzalomtól felhördültek", mikor észrevették, hogy az álarc és a lepel mögött "semmiféle alak nem volt". És "fölismerték a Vörös Halál jelenlétét.
Úgy jött, mint a tolvaj éjnek idején." És a mulatozók egyenként elhullottak a "vérharmatos csarnokokban". Kialudtak a tüzek, végleg megállt az ingaóra. "És a Sötétség és a Pusztulás és a Vörös Halál kiterjesztették végtelen birodalmukat mindenek fölött."
