4383
Poe egy elképzelt járványon keresztül írja le társadalomkritikáját. És persze tanítását kedvenc témájáról, a halálról: a sorsát senki sem kerülheti el.
Prospero herceg a vörös halálnak nevezett járvány idején egy vidéki kastélyba zárkózik egy szórakoztató társasággal, hogy játékkal és tánccal töltsék az időt, amíg a veszély elmúlik. Pompázatos, pazar berendezésű színes termekben és szobákban mulatnak, ellátva minden élelemmel és szórakozással. Már lassan fél éve él itt összezárkózva az ezer ember, akik épp egy álarcos bálon mulatnak, a hatalmas ébenfa ingaóra kattanására keringőznek, amikor egyszer csak bekúszik a balsejtelem az éjszakába. Amikor elüti az óra az éjfélt, a tánc megáll és rettegés lesz úrrá az embereken. Egy idegen vörös álarcos tűnik fel, aki még inkább félelmet kelt: "Az idegen jelmezében vagy viselkedésében nem volt sem szellem, sem tisztesség", halottas lepelbe volt burkolva és magán viselte a ragály jeleit. Prospero herceg elkiáltotta magát: "ki merészel ilyen istentelen gúnyolódással sértegetni minket?"
De a rejtélyes alak csak határozott léptekkel sétált át a szobákon, mindenki félrehúzódott tőle, nem merték megérinteni. Ekkor a herceg kardot rántva utána lépett, de a félelmetes alak megfordult és leszúrta a herceget a karddal. Erre már odaléptek többen a tömegből és lerántották az álarcát a gonosztevőnek. A "borzalomtól felhördültek", mikor észrevették, hogy az álarc és a lepel mögött "semmiféle alak nem volt". És "fölismerték a Vörös Halál jelenlétét.
Úgy jött, mint a tolvaj éjnek idején." És a mulatozók egyenként elhullottak a "vérharmatos csarnokokban". Kialudtak a tüzek, végleg megállt az ingaóra. "És a Sötétség és a Pusztulás és a Vörös Halál kiterjesztették végtelen birodalmukat mindenek fölött."
