19819
A világ első detektívtörténeteként tartják számon. Az író egyes szám első személyben mesél nekünk...
Tartalom:
Monsieur C. Auguste Dupin (angolosan ezt a francia nevet úgy ejtjük: möszijő cé ógüszt düpen) nagy hírű család gyermeke volt, aki mára már elszegényedett. Az író egy könyvesboltban ismerte meg Dupint (düpent), akivel hamar olyan jó barátok lettek, hogy össze is költöztek egy párizsi kis házban, amit az író bérelt. Mivel Dupin nagy rajongója volt az éjszakának, elsötétített ablakoknál és viaszgyertyák fényénél éltek nappal is, ahogy írja: "olvastunk, írtunk, társalogtunk, amíg csak az estharang szava nem figyelmeztetett, hogy leszállt a valódi éj." Olyankor az utcára is szívesen mentek.
Tényleg bármiről el tudtak beszélgetni, és az írót lenyűgözte Dupin elemzőkészsége. Egy alkalommal neves színdarabok szerepeit osztották ki a gyümölcsárusra és másokra, akiket látásból ismertek, máskor az útburkolásról vagy az atomokról folyt a gondolatmenet akár visszafelé is.
Aztán megjelent egy újságcikk. Az újságban ez állt: "Rendkívüli kettős gyilkosság!". Madame L'Espanaye-t és lányát, Mademoiselle Camilla L'Espanaye-t brutális kegyetlenséggel meggyilkolták.
Az eset igen különös volt. Egy négyemeletes ház legfelső szintjén lévő szobában történt és elsőre rablógyilkosságnak tűnt. A bútorok összetörve, vérnyomok, kitépett haj árulkodott róla, hogy nagy dulakodás lehetett. Azonban az egyik áldozat a szűk kéménybe volt betuszkolva alulról, a másikat pedig átvágott torokkal találták meg később a ház mögött.
Másnap az újság azt írta, hogy nagyon sok embert hallgattak ki a gyilkosság kapcsán, de hasztalan.
A tanúvallomásokból kiderül, hogy a meggyilkolt asszony és lánya hat éve lakott a házban, szerették egymást és rendezett, visszahúzódó életet éltek, nem jártak hozzájuk vendégek. A bankár elmondta, hogy halála előtt négy nappal négyezer frankot vett ki a Madame a bankból.
A gyilkosság éjjelén sikoltozás és dulakodás hallatszott. A tanúk az idegen, "érdes" hangot franciának, spanyolnak és németnek is hallották. És amikor betörték a kaput és felrohantak az emeletre, nem jött lefelé senki. A szobának, amiben az egyik holttestet megtalálták, az ajtaja belülről volt bezárva. Az ablakok szintén. És bár az összetört bútorok rablógyilkosságra utaltak, a négyezer frank arany ott volt a padlón a zacskóban, amiben a bankár elhozta.
Az újságok megírták, hogy az ügyben "Adolphe Le Bont, a banktisztviselőt tartóztatták le", bár nem szólt ellene semmi.
Dupint nagyon izgatta a titokzatos ügy és azt vallotta, hogy "a fontos dolgok a felszínen lebegnek". Mivel az író ismerte a rendőrfőnököt, szereztek engedélyt és elmentek a tett helyszínére. Dupin hamar rájött, hogy a gyilkos az egyik ablakon át távozhatott, ami akár magától is visszacsukódhatott. És akár a villámhárító vezetékén felmászva be is juthatott a szobába.
A nyomok arra utaltak, hogy nagyon erős volt a gyilkos. Ha kizárjuk a szellemlényt, akkor talán egy dühöngő őrült lehetett. Az idős áldozat markában lévő haj nem emberé volt, inkább állati szőrzetnek tűnt és a nyakán is olyan karmolások voltak, amelyek nem származhattak embertől. Talán egy orangutántól. Dupin egy darab szalagot is talált a villámhárítóba akadva, ami matrózé lehetett. Dupin-nek ekkor támadt egy ötlete. Hirdetést adott fel, hogy talált egy orangutánt és pénzért visszaadná a tulajdonosának. Jelentkezett is egy matróz, amelyik elmondja, hogy az orangután tőle szökött meg, és jött átvenni. Dupin gondolkodik, mit is kérhetne cserébe, aztán azt mondja: "A jutalma legyen az, az... hogy minden felvilágosítást megad, amit csak a Morgue utcai gyilkosságról tud!"
A matróz elárulta, hogy egy borotvával a kezében szökött el tőle az orangután. Kiszaladt az utcára, éppen a Madamék házához, aztán fel a villámhárítón és beugrott a nyitott ablakon. A matróz pedig utána. Amikor a matróz benézett a szobába, látta, amint az orangután a már halott lányt a kéménybe tuszkolja, elvágja az öreg Madame torkát, ezután idegesen dühöngve összetörte a bútorokat és a Madame holttestét kidobta az ablakon. A rémült matróz már nem tehetett semmit, nagy nehezen lejutott a villámhárítón és elmenekült.
A matrózt ezek után felmentették. Az orangutánt a "gazdája később maga fogta el, és adta el busás áron az állatkertnek."
Dupin pedig rendkívül büszke volt magára, amiért okosabb volt a felügyelőnél (aki igazán jól tudja "Tagadni, ami van, és magyarázni, ami nincs").
