31
- szgy11 192. oldal-
(roráté =hajnali mise az adventi időszakban)
A sötét decemberi hajnalon emberárnyak igyekeznek a rorátéra. Néhány kisebb árnyék kiválik közülük és iskolába megy.
Minden gyerek visz az iskolába tűzifát, már mormol a kályha, de még nincs meleg. A gyertyát ma Gál Józsi hozza, éppen érkezik.
Meggyújtják a gyertyát és végre látnak egy keveset, előtűnik "a vén zöldmázas kályha, körülötte a piros képű, kisködmenes, nagycsizmás gyerekek".
Gönczöl Marci is megérkezik és az új tollával dicsekszik. Mindenki ámulva várja, hogy kipróbálja. Bemártja a kalamárisba (= tintatartóba) és írni kezd. Ejt egy malacot (= tintafoltot), gyorsan törli.
Harangoznak, menni kell a templomba.
"A templom tele van már subával meg kacabájjal." (= férfiakkal és nőkkel, emberekkel. Gárdonyi az embereket a ruházatukkal nevezi meg. kacabáj= női ködmön)
Megérkezik a " piros inges ministránsgyerek " és a pap "violaszínű miseruhában", azután felcsendül az orgonaszó.
" A hangokra nincs szavunk, mert az ének hangjai egy alaktalan álomvilágból valók", pedig jó volna lejegyezni az angyali dallamokat.
A második ének még a Rákóczi-kor előttről való. Bizonyára magyar poétától maradt ránk, mert szűz Máriát liliomhoz és rózsához hasonlítja. Ilyen "leányok a Tisza-Duna partján teremnek".
A gyerekek "buzgón énekelnek és "bibliai áhítat van az egész templomban."
