5319
Gélyi János Mikszáth novelláiból ismert, előbb A bágyi csoda, azután a Gélyi János lovai című novellában jelenik meg.
Gélyi János mindvégig vakszerelmes, nem akarja látni, hogy egy csalfa asszonyt szeret. Nem ura az érzéseinek, hiszen egy férjes asszonyba bolondul bele és őt, Vér Klárát csábítja el a malomnál (A bágyi csoda című műben). Gélyi János makacs (akaratos) ember, mert addig megy, amig meg nem kapja az asszonyt. Még legkedvesebb tárgyait (hímzett dohányos zacskóját és szép faragott furulyáját ) is odaadja a gátőrnek azért, hogy lezárja zsilipeket, elálljon a víz és ezért a vízimalomban elakadjon az őrlés és legyen lehetősége az asszonyt rávenni a légyottra (a szexre).
Gélyi János szerelmes, nem csak egyetlen alkalmat akar, hanem abban bízik, hogy a nő viszontszereti és ő ezért áldozatra is hajlandó (azért adja oda a kedvenc tárgyait).
Annál nagyobb a csalódása, amikor (a Gélyi János lovai című novellában) kiderül, hogy az asszony jelleme nem változott meg, nem lett hűséges, most is csak a kaland érdekli, mint annak idején a malomban Jánossal, most is félrejár.
Amikor a naiv (=jóhiszemű) János ráébred, hogy a nő az önérzetébe gázolt, azonnal eldob mindent. Nagyon végletes tehát az érzelmeiben és a gondolkodásában: vagy mindent vagy semmit. Berendezett egy számára tökéletes életet az imádott feleségével (Vér Klárával, akit elvett) és a gyönyörű lovaival, akiknek az ellátásába és díszes felszerelésébe tette az életét, és mindezt egyetlen mozdulattal eldobja, amikor rájön, hogy ez csak hazugság, Választhatott volna egy másik asszonyt a faluból, biztosan akadt jelentkező, hiszen János rendes ember volt, nem is éltek szegényen, de ő nem tudott az életre gondolni azok után, hogy így megcsúfolták. Amikor az asszony kiejtette a virágot a kebléből, hogy jelezzen a szeretőjének, hogy szabad a délutánja, abban a pillanatban minden eldöntetett. János határozott és kíméletlen döntést hozott és belevágtatott a szakadékba: vesszen minden.
