66
Rastignac
Eugėne de Rastignac egy báró leszármazottja, aki a családja szőlőbirtokáról érkezett 4 évre Párizsba jogot tanulni.
A család szegény, de az alacsony évi bevételük ellenére is magas összeggel támogatják Rastignac-ot, mert bíznak a sikerében.
Jól is teszik, mert bár az ifjú titánt elbűvöli Párizs csillogása, a jóképű és sármos Rastignac sikerre van ítélve.
A nemes hölgyek hamarosan felfigyelnek rá, ezért Rastignac érdeklődése az egyetemről a bálokra és a meggazdagodás lehetőségeire terelődik.
A panzióban, ahol megszállt, lehetősége lenne egy tisztességtelen érdekházasságra Victorine-nel, és a lánynak tetszik is Rastignac, de el kellene tenni láb alól a lány bátyját, az atyai vagyon örökösét és bár a helyi bűnözővezér önként jelentkezik e feladatra, Rastignac inkább a sokkal biztonságosabb szitut választja és Goriot apó hamvas leányának, Delphine-nek a szeretője lesz.
Mivel Rastignac eléggé gyenge jellem, kerüli a felelősséget és az anyagi életét is inkább szerencsejátékkal igyekszik megalapozni, ami ezért eléggé ingatag. Amikor azonban mellé szegődik a szerencse, egyből gondol a családjára.
Goriot apó nagyon megkedveli és segít, hogy Delphine lakást bérelhessen Rastignac-nak és ott találkozhassanak. Rastignac épp úgy nem ellenzi az öreg kihasználását, ahogyan a lányai sem. De legalább mellette marad a halálos ágyánál, bár egy báli mulatságra azért elugrik, de azután teljes erőbedobással elgyászolja és eltemeti Goriot apót.
Nem túl mély érzésű ember, de azért van szíve. Mindenképp nagyobb, mint az erkölcsi kifinomultsága. Rastignac egészen közelről látta a párizsi elit képmutatását, felszínességét és megalázó játszadozásait, de mégsem lett szent, nem tudja a tisztességes középszerű életet választani. Mivel utolsó fillérjeit is temetésre költötte, amint leengedték a koporsót, elindul a gazdag szeretőjéhez, Delphine-hez vacsorára.
Goriot apó
Jean-Joachim Goriot, hajdani tésztagyáros és ügyes üzletember, aki a háború alatt is jól megszedte magát és később az üzletét is nagy haszonnal adta el.
Kicsi gyerekkoruk óta rajongva szereti a két lányát, Anastasie-t és Delphine-t, és a felesége halála után nagyon elkényezteti őket. Szeretné lányait a legnagyobb anyagi biztonságban és a legfelsőbb párizsi körökben tudni, ezért a lehető legjobb házasságokba vásárolja be őket 800 000 frankos hozománnyal Restaud grófhoz és Nucingen báróhoz.
Saját magának szerényen csak egy minimális életjáradékot tart fenn és nem is vágyik másra, csak hogy a lányai közelében lehessen, ezért beköltözik a a Vauquer-házba.
A lányai azonban férjeiknek eleget téve szégyellik és kerülik az apjukat, aki csak egy tésztagyáros és idővel már csak akkor keresik fel, ha pénzre van szükségük. Goriot pedig őrlődik, hogy jó apa volt-e, hogy nem tud mindent megadni a lányainak és miközben az utolsó utáni frankjait is a lányok felesleges dolgaira költi, anyagilag és egészségileg is lenullázza magát. A lányai általi kihasználásba és szeretetlenségbe hal bele, agyvérzést kap a feszültségtől, amiért a lányai örökké marakodnak a semmiért.
Goriot jó barátságot ápol a szomszédjával, az egyik lánya szeretőjével, Rastignac-kal és a halálos ágyán neki önti kia szívét. Elmondja, hogy tudta, hogy kihasználják, de nem tudott erős lenni és nem bán semmit. Halálos óráján csak a lányai közelségére vágyott, de az önző lányok még a temetésre se mentek el. Rastignac és a kifutófiú közösen dobták össze a temetés árát.
Vautrin
Vautrin a megtestesült cinizmus és az erkölcsi nihil, aki bűnözői életet él, és látszólag mindenbe beleavatkozik. Rastignac is megismeri a bűnözés világát, és a társadalom megvesztegetése és árulása is befolyásolja.
40 éves, magas, izmos, jó kiállású, nagyhangú férfi, aki feltűnő jelenség a Vauquer-házban. Kedvelik a lakók, mert nagyvonalú és udvarias, de sejtik, hogy a feltűnő mosoly mögött kétszínű. Fekete parókát hord, egyébként vörös hajú.
Azt állítja, hogy nagykereskedő volt korábban, valójában azonban szökött fegyenc, aki sok alvilági kapcsolattal rendelkezik.
A valódi neve Jacgues Collin, az alvilágban inkább Vasfejű. Ő a bűnözők bankárja. Megőrzi a rablók pénzét szabadulásig vagy eljuttatja az örökösöknek. A Tízezres Társaság)pénzét is ő kezeli, és ez a társasák 10 ezer frank haszon alatt nem foglalkozik üzlettel.
A városban rengeteg embere, besúgója van, mindenkiről tud mindent a Vauquer-házban is. Ő maga azonban kiismerhetetlen.
Cinikus, erkölcstelen, hidegvérrel beszél arról is, hogy bárkit megölne. Önként ajánlkozik Rastignacnak, hogy megszervez egy párbajt Victorine bátyjával, ahol Frédericet mehhgöklnék és akkor a lány örökölne mindent és Rastignac gazdag férje lehetne, azután osztoznának.
Ractignac lelkiismerete nem enged, és nem akar belemenni ebbe az aljas érdekházasságba, Vautrin azonban nem viseli el, ha nem az akarata szerint mennek a dolgok, és égis megöleti Frédericet. Rastognant pedig elaltatja, hogy ne tudjon szólni a családnak a veszélyről.
Vautrin bukását végül az egyik lakó, Michonneau kisasszony okozza, aki elárulja őt a francia titkosrendőrségnek, ezért Vautrint börtönbe viszik. Amikor elvezetik, a viselkedéséből sejthető, hogy nem aggódik nagyon, hamaroan szabad lesz megint.
Victorine
Victorine Taillefer, csinos, naiv, fiatal lány, aki szőkeségével és tiszta, romlatlanságával szinte kiviláglik a züllött és lecsúszott Vauquer-házi társaságból. Vallásosan nevelt lány, akit apja lényegében kitagad, rásüti a lányra, hogy nem az övé és a fiának, Fréderiknek szánja a millió frankos örökséget.
Az apa az anyát és lányát is elüldözte a háztól és a két nőt egy távoli rokon, Coutur-né fogadta be.
Victorin a végletekig jólelkű és megbocsátó, nem haragszik az apjára, évente egyszer békülni is próbál, de az apja házába nem engedik be.
Rastignac csak számításból udvarol a lánynak, de Victorine szerelme valódi
Amikor Vautrin egyik embere párbajban megöli Victorine fivérét, az apa visszafogadja és a lány lesz a hatalmas Taillefer vagyon egyetlen örököse. Victorine ezzel egyik pillanatról a másikra Párizs egyik leggazdagabb örökösnője lesz és bár Rastignac végül nem veszi feleségül, a regényből kiderül, hogy Victorine élete később jól alakul, és boldog házasságot köt.
Michael Taillefer, az apa
Victorine Taillefer, a lánya
Frédéric Taillefer, a fia
Anastasie
Anastasie de Restaud grófné Goriot apó idősebbik lánya, aki egy francia ősnemessel házasodott, Restaud gróffal. Fenn hordja az orrát és a húgát is lenézi, aki csak bankárhoz ment feleségül, tehát egy olyan nemeshez, aki bevásárolta magát a nemesi körökbe.
Anastasie elkényeztetett és naiv nő, aki annyira beleszeret aszeretőjébe, a beképzelt, fiatal, és szerencsejáték függő Maxime de Trailles grófba, hogy még a férje gyémántjait is eladja, hogy fedezni tudja a szeretője adósságait. Amikor a férj tudomást szerez a dologról, visszavásárolja a gyémántokat és Anastasie-nak azzal kell fizetnie, hogy a férjére íratja a vagyonát.
Maxime megcsalja és elhagyja Anastasie-t és további súlyos adósságot is hagy maga után.
Anastasie szerelme Goriot apónak is sokba kerül, de a lány lelketlenül kihasználja az apját.
Bár nem érezhető rajta megbánás, a regény végére nincstelenül, kiszolgáltatva és szeretetlenül egyedül marad. (A férje mellett, aki lenézi és kihasználja).
Delphine
Delphine de Nucingen báróné, Goriot apó fiatalabb lánya.
Boldogtalan házasságban él Nucingen báróval, ráadásul a korábbi szeretője, Marsay is elhagyja.
Testévéről ellentétben ő nem egy francia ősnemeshez ment feleségül, mert bár Nucingen báró is arisztokrata, de ő bankár, pénzember, aki nem születése révén, hanem vagyona segítségével jutott nemesi címhez.
Delphine egyetlen vágya, hogy bejuthasson a francia felső tízezer legmagasabb körébe. Tulajdonképpen erre használja fel Rastignac-ot, akinek segítségével meghívást kap Beauséant vikomtné báljára. Rastignac beleszeret, de Delphine számára Rastignac igazából csak az út a bálokra. Delphinet annyira csak ez zgetja, hogy még apja halottas ágyánál is csak azzal foglalkozik, hogy az apja kifizesse a legújabb báli ruháját és villoghasson, miközben az apja már nincs is magánál és 1-2 órája van hátra.
Delphine jelleme hamar kirajzolódik Rastignac előtt , aki le van sújtva, hogy a lány milyen hidegen képes skihasználni és közben zégyellni az apját, aki nem elég előkelő... de Rastignac Goriot halála után is együtt marad a Delphne-nel.
Beauséant vikomtné
Rastignac távoli unokatestvére, Párizs egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb asszonya. Az ő segítségével kerül be Rastignac a párizsi elit legfelsőbb köreibe, és ő az, aki Delphine-nel is összeismerteti.
Mivel Beauséant-né Párizs egyik legelőkelőbb, leggazdagabb és legszebb asszonya, a báljaira mindenki elmegy, aki csak megteheti.
Beauséant-né szeretője Ajuda-Pinto, portugál márki, aki vérig sértve az asszonyt, elhagyja egy másik nőért, akit feleségül vesz. Bár a márki szerelmes Beauséant-nébe és fájó szívvel adja át az asszony szerelmes leveleit elégetésre, eredet terveinél marad, mert a szeretői szerepnél magasabb elképzelései vannak.
Emiatt a sértés miatt, hogy elhagyták egy alacsonyabb rangú nőért, Beauséant-né vidéki birtokára utazik, száműzetésbe vonul és nem jön többé vissza.
Michonneau kisasszony
A Vauquer-ház vénkisasszonya, soha nem ment férjhez. A múltja ismretlen, a történet idején már csúnya, ráncos öregasszony.
Ő mérgezi meg Vautrint, hogy megnézze az inge alatt a hátán a fegyencbélyeget és ezzel leleplezze. És ő árulja el a titkosrendőrségnek, Gondureau-nak, aki beszervezi az elkábító akcióra.
Michonneau kisasszony leplezi le a Vasfejűt, de ez nem marad titokban a -házban és a lakók azonnal Michonneau kisasszony ellen fordulnak, mert megbontotta a közösség egységét. Ez a jelenet lényegében Balzac társadalomkritikája.
A képmutató utáklkozás annyira heves, hogy Michonneau kisasszonynak el kell hagynia a panziót a szomszédjával együtt, aki a pártját fogta.
Vauquer-né
A panzió tulajdonosa és lakója. 49 éves, bár jóval fiatalabbnak hazudja magát, alacsony, kövér, fösvény asszony, aki csak a saját hasznát lesi, miközben örökké a körülmények áldozata. Mindig panaszkodik, hogy nincs pénze, pedig nagyon is jól keres a szobakiadással. Bőven van félretett pénze, több, mint 40 000 frankot spórolt össze. Az anyagi haszon reményében megpróbálja behálózni Goriot apót, de mivel az öreg nem kapható a kapcsolatra, rosszindulattal kezd pletykálkodni róla, kéjencnek mondja.
Ahogyan a vén hárpiáknál lenni szokott: hiú, önző, bosszúálló, haragtartó, buta, felszínes és tele van kényszerképzetekkel, amik miatt haragudhat a világra és a körülötte lévőkre. Mindenkire, akit nem rángathat bábként.
