444
- a tankönyv alapján -
Egy özvegyasszonynak két lánya volt: egy csúnya és lusta édes lánya és egy szép és szorgos mostohalánya. A dolgos lány naphosszat font, míg egyszer csak megvágta az ujját a szál, még az orsó is véres lett tőle, ment is gyorsan lemosni a kúthoz, de beleejtette. Szaladt haza és elpanaszolta a mostohájának, hogyan járt, de ő visszaküldte, hogy szedje ki a kútból az orsót. A lány visszament, beleesett a kútba. Egy réten tért magához. Útnak indult és előbb egy kemencét látott, ahonnan a sült kenyerek kiabálták, hogy megégnek, ha nem veszi ki őket. Azután egy almafa kérte, hogy rázza le róla az érett almákat. A lány mindenütt segített, míg egy kunyhóhoz ért, ahol egy nagy fogú anyóka, Holle anyó hívta be a lányt, hogy segítsen neki rendben tartania a házát és fölrázni a párnáját, hogy hó hulljon a világra. Nagyon jó sora volt Holle anyónál, de idővel hazakívánkozott. Holle anyó egy nagy kapuhoz vezette, amin a lány átlépett és aranyeső hullott rá, tetőtől talpig beborította, így térhetett haza. "Ez a jutalmad a szorgalmadért" - szólt Holle anyó. A kakas már messziről kiáltotta :"Kukurikú! Aranyos lányunk visszatért!"
A dolgos lány elmondta, hogy mi történt vele, erre a mostoha a saját lusta lányát is a kútba küldte. Ő is a mezőn ébredt és a kemence kenyerei őt is hívták, hogy segítsen, de ő nem karta a kezét összepiszkolni. Hívta az almafa is, de nem rázta meg, hogy nehogy a fejére essen egy alma. Elszegődött Holle anyóhoz, de annyira lusta volt, hogy Holle anyó végül kiadta az útját és a kapuhoz kísérte. Amikor a lusta lány átlépett a kapun, arany helyett szurok zúdult a nyakába. Mikor a kakas meglátta így kiáltott: "Kukurikú! Szutykos lányunk visszatért"
A szurok a lusta lányon egész életében rajta maradt.
