1299
A műben a hangya egy kritikus szemléletű, puritán életvitelű személy, aki, lemondva az élet örömeiről, egész nyáron át csak a sötét téli hónapokra készült. Miközben a tücsök egy vékony kabátban fázik, a hangya kineveti és henceg a jó meleg kabátjával, sáljával, kesztyűjével. A hangya előrelátó és gondol a jövőjére, még az egészségére is, azért leszokott a dohányzásról, jövőre pedig nagyobb lakásba költözik – míg a tücsöknek csak albérletre futja és cigarettára. Az író azzal is hangsúlyozza a tücsök függetlenségét, hogy a tücsöknek nincs senkije, míg a hangyának dolgos felesége is van.
A hangya megveti a tücsköt, amiért nem gondoskodott előre a téli hideg hónapokról. De a tücsök azt mondja, hogy nem fog fázni, mert Párizsba utazik hegedülni.
A hangya igazságtalannak érzi ezt, hiszen ő dolgozott egész nyáron, ezért azt kéri a tücsöktől, hogy Párizsban keresse meg La Fontaine urat (aki az ismert Tücsök és a hangya című mese szerzője), és "mondja meg neki, hogy nyalja ki a seggem."
