4232
Hemingway Nobel-díjas kisregénye az öreg kubai halásznak, Santiagonak a tenger hullámaival folytatott küzdelmét meséli el.
(Érdekesség, hogy az eredeti cím "The Old Man and the Sea", vagyis "az öregember és a tenger", de Ottlik Géza, a fordító ezt megváltoztatta, ráadásul hibásan, hiszen Santiago nem is halász, és a műben mindvégig horgászik.)
Tartalom:
Santiago már 84 napja hányódik a Golf-áramlat mentén a tengeren úgy, hogy nem fogott semmit.
Az első 40 napig egy fiú is vele tartott, Manolin, de őt azután visszatartották a szülők, mondván, hogy az öreg egy szerencsétlen salao (= balfék), és inkább más hajóra szegődjön el. A másik hajón rögtön három nagy halat is fogtak.
De Manolin a Santiagoval töltött 40 nap alatt igencsak megkedvelte a szerencsétlen öreget, kávét és újságot vitt neki minden nap és sokat tanult tőle arról, hogy hogyan kell a világtól elfordultan teljesen elmagányosodni.
Santiago asszonya a tenger, úgy is tekint rá, úgy pöröl vele... nem akar a tengeren nyerészkedni, csak meghódatani akarja, elnyerni az ajándékát, a nagy halat.
A 85. napon Santiago már egyedül evez ki a tengerre, a nagy hal reményében. Egészen az óceánig elmegy (elsodródik). Előbb tonhalat fog, és azt csalinak használva egy delfint, amit agyonüt, Másnap végre horgára akad a várva várt nagy marlin fajta kardhal, ami két napon át vonszolja a csónakkal Santiagot. A harmadik napra végre elfárad a hal, így Santiago ledöfi és a csónakjához köti, mert túl nagy ahhoz, hogy a csónakba tegye. Egy darabot meg is kóstol útközben a hal húsából és nagyon ízletesnek találja. Hamarosan kiderül, hogy csónakkal vérző, nagy halat vonszolni nem olyan jó ötlet. Megindul a hazasegítő passzátszél, de sajnos jönnek a cápák. Nagy leírás következik a cápás küzdelmekről és bár Santiago jó néhányat megöl, a küzdelemben még a kormányrudat is eltöri egy cápán és a partra már csak a zsákmányának a csontvázával érkezik meg.
(Lényegében Santiago maga kereste a bajt és csinálta a cápacsalit, és azután a hülyesége miatt olyan pusztítást végzett a tengeren, ami tisztességes horgásztól messze távol áll. Ha Santiago valóban asszonynak tekinti a tengert és így bánik vele, nem csoda, hogy nem sorakoznak a feleségjelöltek.)
Az eltiport öregnek tönkrementek a kezei és egész szervezete megsínylette a nagy tengeri hadakozást. Manolin majdnem sírva fakad, mikor meglátja, hogy néz ki. De azért hozza a kávét és őrzi az álmát. Manolin újra szeretne az öreggel halászni, mert még sok a tanulnivalója a magányról, de Santiago teljesen elnyűtten alszik és oroszlánokról álmodik.
Közben turisták érkeznek a partra, nézik a nagy halcsontvázat, azt hiszik, egy cápa maradványa. Közben Manolin virraszt Santiago mellett és várja a nagy beszámolót.
A mű legfontosabb mondata, gondolata:
"… az ember nem arra született, hogy legyőzzék… Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni. "
