692
Rövid tartalom itt:
Hoffmann - A homokember című novellája röviden
OLVASÓNAPLÓ:
Nathanael levele Lotharnak
Az egyetemista ifjú, Nathanael gyerekkori emlékét eleveníti fel levélben Lotharnak, legjobb barátjának. Nathanaelt gyermekkorában az apja egy homokemberrel ijesztegette. Azt mondta Nathanaelnek, hogy minden éjjel eljön a homokember, és azoknak a gyerekeknek, akik nem akarnak aludni, homokot szór az arcába, kieső szemeiket pedig elviszi a Holdra, és megeteti ott élő gyerekeivel, akik a szemeket felcsipegetik a fészkükben. Nathanael minden este hallotta a homokember csoszogását és a lépteit a lépcsőn, és egyszerre izgalommal és félelemmel töltötte el a homokember közeledése. Nem is bírta sokáig, hogy ki ne lesse a függöny mögül. De amikor a homokember belépett a szobába, kiderült, hogy a rémes Coppelius úr az, akitől az egész család irtózott, kivéve az apát, akihez gyakran jött látogatóba.
Nathanael a függöny mögül figyelte őket, amint valamilyen alkimista kísérlethez készülődtek. Amikor Coppelius úr azt mondta: "ide a szemekkel!", Nathanael megijedt és felsikoltott. Coppelius azonnal Nathanael gyerekszemeit akarta megszerezni a kísérlethez, de az apa azt kérte Coppelius úrtól, akit "Mesternek" nevezett, hogy ne bántsa a fiút. Coppelius úr azért belepróbálta a fiút a különös szerkezetbe, de nem felelt meg, ezért elengedte.
Nathanael az eset után több hétre lebetegedett, de Coppelius is elment a városból egy évre. Amikor azonban visszajött, Nathanael apja azt mondta, hogy még utoljára kísérletezni akarnak. Akkor éjjel nagy robbanás rázta meg a házat. Nathanael kétségbeesve rohant apja szobájába, ahol apját holtan találta, mellette az anyja ájultan hevert, a húgai sírtak.
Az apát eltemették, Coppelius pedig elmenekült a városból.
(Még mindig Nathanael levelét olvassuk, aki azért írt Lotharnak, mert néhány nappal korábban egy vándor barométerárusban, Giuseppe Coppolában felismerte Coppeliust.
Clara levele Nathanaelnek
Clara leveléből kiderül, hogy a Lotharnak szánt levelet Nathanael véletlenül Lothar nővérének, Claranak küldte el. Clara a válaszában azt írta Nathanaelnek, hogy sajnálja az édesapja halálát, de szerinte az egész rémtörténet csak Nathanael fejében játszódott le, mivel Coppelius egy rémes alak és a gyerekeket is utálja. Clara kikérdezte a patikáriust arról, hogy mi kell egy akkora robbanáshoz, ami embert öl, és arra jutott, hogy az egész csak egy látomás lehetett.
Clara átbeszélte Lotharral a történteket, és arra jutottak, hogy egy sötét hatalom az ember bensőjében megnövekszik és átveheti az uralmat, mivel önmagunk tükörképévé válik. Valójában azonban minden gonosz csak akkor nyerhet hatalmat felettünk, ha hiszünk benne, hogy erősebb nálunk.
Clara azt tanácsolja Nathanaelnek, hogy felejtse el Coppelius ügyvédet és Coppolát, a barométerárust, mert mindkettő nevetséges figura, és ő a maga részéről elzavarná őket, ha látná.
Nathanael levele Lotharnak
Nathanael örömmel veszi, hogy róla beszélget Clara és Lothar. Közben ő maga is megállapította, hogy a két személy nem lehet ugyanaz, mert Coppola egyértelműen olasz, míg Coppelius német volt.
Ezután Nathanael Spallanzani professzorról beszél, akinek egy rövid időre megleshette Olimpia nevű szép leányát, akit a professzor nagyon elzárva tart.
Nathanael még megígéri, hogy hamarosan meglátogatja őket, mert Clara nagyon hiányzik neki, dacára annak, hogy tudálékos levelet írt neki.
A narrátor itt elmondja, hogy Nathanael édesapjának halála után az édesanyja magához vette a két testvért, Clarát és Lothart. Nathanael és Clara egymásba szerettek és eljegyezték egymást.
A levél után nem sokkal Nathanael meglátogatja Clarát és Lothart, és egy időre elfelejti a homokembert és Coppeliust. Viszont Coppola képe egyre inkább gyötri, megváltozik és úgy éli az életét, mint egy látomást. A gyermeki lelkületű Clarában ez visszatetszést kelt. Nathanael szórakoztató történetei is komor hangulatúra váltanak és Clarával teljesen eltávolodnak egymástól.
Nathanael verset ír arról, hogy Coppelius megjelenik az esküvőjén, hogy megérintse Clara szemét. Felolvassa a rémes verset Clarának, aki arra kéri, hogy dobja ezt az őrült művet a tűzbe. Nathanael erre nagyon megsértődik és "élettelen gép"-nek nevezi Clarát, majd ellöki magától. Ekkor lép be Lothar, aki párbajra hívja Nathanaelt. A párbaj azonban elmarad, mert Clara megjelenik a helyszínen. Nathanael bocsánatért esedezik Clara lábai előtt. Ez Lothart is meghatja és leteszik a fegyvert.
Nathanael hazatérve látja, hogy a ház és benne a lakása leégett. A tűz az alsó lakásból terjedt el, ami a patikusé. Kimentették Nathanael könyveit és írásait a tűzből, így a holmijával együtt költözik új lakásba. Az új lakás épp Spallanzani professzor lakására néz, így Nathanael nézheti a szép Olimpiát, aki egyre jobban megtetszik neki.
Egy nap Coppola jelenik meg Nathanaelnél mint optikus, szemüvegeket árul: "orrára pápaszem... szép szemecske". Nathanaelt elfogja a rémület, a homokember jut eszébe. Nathanael azután meggyőzi magát, hogy ez nem lehet a homokember – végül vesz Coppoláttól egy távcsövet, hogy figyelhesse Olimpiát.
Olimpia arca egészen különös és a szemében mintha megcsillanna a holdfény. Ettől kezdve Nathanael megszállottként lesi Olimpiát és egészen beleszeret.
Hamarosan Spallanzani ünnepséget rendez, amelyre fogatokkal érkeznek a vendégek. Nathanaelt is meghívják, és már nagyon készül, hogy végre közelről lássa Olimpiát.
Az ünnepség koncerttel kezdődik, melyen Olimpia zongorázik és énekel. Nathanael nem látja elég jól a vonásait, ezért Coppola távcsövével nézi. Abban úgy látja, hogy a lány szerelmesen néz vissza, sőt azt is érzi, amint átöleli.
Amint véget ér a koncert, siet Olimpiához, hogy felkérje táncolni. Olimpia keze jéghideg, és a lány tökéletesen tartja a ritmust. Miközben táncolnak, Olimpia mélyen Nathanael szemébe néz és sóhajtozik, de mást nem mond. Nathanael közben kicsit le is részegedik, a körülöttük állók nevetgélnek rajta. Még Spallanzani is észreveszi Nathanael heves érdeklődését Olimpia iránt.
A következő napokban is erről folyik a szó. Kinevetik Nathanaelt, amiért beleszeretett ebbe a szoborszerű szépségbe, amelyik olyan buta, mint a föld. Nathanael azonban nem törődik a szóbeszéddel, rendületlenül látja a lány lelki mélységeit, és úgy dönt, hogy megkéri a kezét. Hazaszalad a Claranak szánt gyűrűért és siet Olimpiához.
Ahogy közeledik azonban, Coppelius és Spallanzani veszekedését hallja. Benyit és azt látja, hogy Coppola huzakodik a professzorral Olimpián. Nathanael közbelép, de Coppola Olimpia bábu testével leüti a professzort. Nathanael döbbenten nézi az élettelen bábut, amelyiknek a szeme helyén két lyuk van.
Spallanzani professzor a földön vonaglik és azt kiabálja Nathanaelnek, hogy fusson Coppelius után, aki elvitte a legjobb automatáját. Nathanael meglátja a professzor kezében Olimpia kitépett szemeit és éktelen haraggal veti rá magát. Erre a nagy hangzavarra már összecsődülnek az emberek, de alig tudják lefogni az őrjöngő Nathanaelt.
A közvélemény a professzor ellen fordul. Azt gondolják, hogy Spallanzani az emberek manipulálására hozta létre az embergépet. Spallanzaninak el kell hagynia az egyetemet.
Nathanael egészen belebetegedik a traumába. Amikor azonban felgyógyul, Clara nagy örömmel fogadja vissza. Úgy tervezik, hogy összeházasodnak és egy szép birtokra költöznek.
Clara azt mondja Nathanaelnek, hogy még utoljára menjenek fel a város tornyába és nézzék meg a messzi hegyeket. (Lothar is velük van, de nem akar lépcsőzni, ezért lentmarad.) Ahogy nézelődnek, Clara egy szürke bokrot lát közeledni. Nathanael máris nézi Coppola távcsövével, de hirtelen Clara kerül elé és ettől megbolondul. Újra a fabábut látja, dulakodni kezd Claraval. Mire Lothar odaér a kiáltozásra, Clara már ájultan fekszik. Lothar nekiesik Nathanaelnek, aki megtántorodik és a magasban billeg, amikor a tömegben meglátja Coppeliust. Coppelius azt kiáltja: "Szép szemecske" és Nathanael a mélybe veti magát.
Nathanael meghal, Coppelius eltűnik a tömegben.
A mű utolsó jelenetében évekkel később látjuk Clarat, aki megházasodott és fiatal férje és két gyereke társaságában ül a vidéki házuk előtt. Megtalálta a boldogságát egy normális ember mellett.
------------------------
Szereplők:
Nathanael (=Isten ajándéka): a kissé nárcisztikus főhős
Coppelius: a félelemkeltő ügyvéd, aki Nathanael gyerekkorában az apjukhoz járt alkimista kísérleteket folytatni és a család félt tőle
Clara: Nathanael menyasszonya
Lothar: Clara testvére és Nathanael jóbarátja
Spallanzani: Olasz professzor, Coppola munkatársa
Olimpia: Spallanzani lánya, aki valójában csupán egy gép
