503
Horatius Augustus császár korának egyik legkiválóbb gondolkodója és alkotója volt.
Catullus és Vergilius mellett Horatius az az ókori római filozófus költő, aki bölcselkedésével jelentőssé vált az irodalomban.
Több száz verset (lírai epodus-t) írt emberi sorsokról, polgárháborúról, testvérharcról és a szerelmi kiszolgáltatottságról. A szatírikus (=gúnyos, szellemes) hangvételű írásaival kiemelkedett a költők közül.
Ő az ókori görög ódák, a carmenek műfajának megteremtője. 103 carment írt, amit horatiusi ódának is neveznek. Ezekben az emelkedett hangvételű lírai dalokban Horatius a bor és a szerelem mámoráról ír, de mértékletességre inti az olvasóját.
Szintén ezekben az ódákban jelenik meg a hajó allegóriája, mely az államkormányzás metaforája. Ha a hajó kormányosa túlzottan a biztonságra törekszik és túl közel hajózik a partokhoz, akkor a hajó könnyen a sziklához csapódhat és léket kaphat. Ha viszont a kormányos merészen a nyílt vízre viszi akár a viharban is, akkor elnyelik a hullámok. A legjobb tehát az arany középút, ha a kettő között hajózik és nem vállal felesleges kockázatot.
Horatius az élet valamennyi területén ezt a szélsőségektől mentes arany középutat javasolta mindenkinek.
