2274
Ezt a verset a költő az utolsó éveinek egyikén írta, a hangulata, lelkiállapota erre az időszakra jellemző.
Mátyás elküldte az udvarból (mert Vitéz Jánossal ellene szövetkezett), Janus kegyvesztett és mellőzött lett, a vers hangulata ezt tükrözi. Meg nem értett költő volt a saját korában, kortársai irigyek voltak rá és úgy érezte, hogy a hazájában nem tud kiteljesedni, Itáliában pedig lenézik, amiért nem nyugatról való.
Janus Pannonius: Egy dunántúli mandulafáról
Herkules ilyet a Hesperidák kertjébe' se látott,
Hősi Ulysses sem Alkinoos szigetén.
Még boldog szigetek bő rétjein is csoda lenne,
Nemhogy a pannon-föld északi hűs rögein.
...
A költő késleltetéssel fokozza az izgalmakat. A "Heszperidák kertje" mitológiai kép, itt állt Héra varázslatos fája, amelyik aranyalmákat termett. A költő hosszan fokozva készíti elő a különös csodát. Közben szembe állítja a termékeny mediterránt (Itália vidékét), Pannónia hűs rögeivel, terméketlen kietlenségével. Metaforája ez az itáliai gazdag szellemi életnek, míg Magyarországon még nem érkezett el a reneszánsz szellemiség ideje... a költő ezért érezte magányosnak magát.
...
S íme virágzik a mandulafácska merészen a télben,
Ám csodaszép rügyeit zuzmara fogja be majd!
Mandulafám, kicsi Phyllis, nincs még fecske e tájon,
Vagy hát oly nehezen vártad az ifju Tavaszt?
A csoda tehát a télen virágzó mandulafa. A mandulafa virágai azonban halálra vannak ítélve, zúzmara közeleg. A költő egyszerre csodálja és aggódik miatta. A költő zaklatottsága fokozott, ezt a felkiáltás és kérdés is jelzi.
A túl korán virágzó fa, a túl korán érkezett költő szimbóluma, aki túl korán akarta elhozni a reneszánsz kultúrát a feudális Magyarországra.
(Phyllis thrák királylány volt, aki nem tudta kivárni, míg vőlegénye visszatér hozzá, ezért öngyilkos lett és az istenek mandulafává változtatták.
A költő úgy érzi, hogy az ő tavasza sem érkezett még el, túl korán virágoztatta a szellemét.
A vers formája epigramma (4 disztichonból áll), tartalmilag inkább elégia.
Létértelmező vers.
Janus Pannonius korábban arról álmodozott, hogy ő alapozza meg a reneszánsz kultúrát Magyarországon.
A hideg téli táj a magyar szellemiség hidegségét hivatott bemutatni. Janus Pannonius csalódott, amiért e zord tájon 'nem termett számára babér'. (Janus Pannonius után pár évvel 1470-től Mátyás udvara Európa egyik legszínesebb reneszánsz kultúrközpontja lett.)
A mandulafa tehát a költő sorsának szimbóluma, a meg nem értettségben magára maradt költő természeti jelképe. A vers lényegében egy allegória, amiben a mandulafa sorsszimbólum.(sors-szimbólum)
A vers reneszánsz jegyei:
- a természeti téma
- a mitológiai lények
- a költői öntudat
A vers költői eszközei:
- megszemélyesítés
- túlzás
- költői kérdés
- ellentét
