892
A Hangyaboly légkörét a szatmári irgalmas nővérek zárdája ihlette.
A regény egy szép ellentéttel indít. Az idilli kolostorkert roskadozik a gyümölcstől, ám Kunigunda zárdafelügyelőnő pillantása rögtön tudatja a gyerekekkel, hogy a lehulló körte csak azért termett a fán, hogy ők az önmegtartóztatást gyakorolhassák. A zárdaélet egyébként sem túl életbarát, az itteni elfoglaltságok: hitmagyarázatok, imádkozás, liturgia ájulásig, hideg kövön térdeplés. Még a folyosón sem lehet elbújni két ellenőrzött szobai tevékenység között, mert a folyosó az utca, így aki a folyosón van, az "utcalány". Az itteni élet tűrni tanít. Király Erzsi is erre rendezte be az életét gondolatban. Már megvan a maga románca, amikor kimegy innen, dolgozó nő lesz, aki majd a képviselő úr felesége lesz, miután a jelenlegi meghal valami betegségben.
Erzsi barátnője és cinkosa a szépséges, ám nem túl eszes (román) Kornélia, akivel egy bokorból figyelik Kunigundát. A bezártság kényszerkötődéseket alakít ki, Kunigunda Virgina nővér után epekedik. Virgina a reformok híve, fejlesztéseket szeretne és a befolyását szívesen be is vetné a zárdavezető Kunigundánál, ám ő hajthatatlanul maradi minden kérdésben. A szigor és a szerzetesi alázat híve. Több nővér osztja ezt a szemléletet, de azért akad ellenpélda is. Bertholda például "jámbor és derűs lelkeket akar" nevelni a lányokból, ellene megy az apácás külsőségeknek, amivel abszolút kivívja a maradiak ellenszenvét. Kiéleződik a pártoskodás és korteskedés az újítók és a maradiak között, mert az öreg fejedelemasszony haldoklik.
Keresztbe-kasul mindenki szerelmesen vagy romantikusan kötődik valakihez és mindenki elnyűtt, sovány és beszűkült. Az érzelmek maximálisan el vannak nyomva, bűnnek számít még az is, hogy Soror Adél megszeretgeti az óvodásokat és integet nekik a kapuból. Kornélia Kapossy tanár úrba szerelmes, Gross Helénke pédig Töffler Albertbe. Helénkét nagyon szeretnék végleg a zárdában tartani, mert szép örökség vár rá és akkor az a zárdára szállna.
A fejedelemasszony végre meghal. Három hónapig térdelnek fölötte a kriptában a lányok imádkozva. A karácsonyi szünetre hazamehetnek és jóllakottan, ajándékokkal térhetnek vissza. Kivéve Kornéliát és Helénkét, ők a zárdában maradnak. Csalódottan és keserűen nézik, hogy mások kicsit kóstolhattak a való életből.
Hamarosan már nemcsak a hatalmi harcoktól hangos a "hangyaboly", hanem egy botránytól is. Éjnek évadján egy meztelen férfi lopódzott a zárdába és a folyosókon szaladgált. Ez a Kerekes lányok elkapott levelezéséből derült ki. A férfi hajdan szerelmes volt az egyik növendékbe, Komoróczy Sárába, most fogadásból, ittasan szökött be. Micsoda botrány. Régen bezzeg rend volt. Természetesen a lányoknak ezért büntetés jár, elmarad a havi 1 vasárnapi kimenő a részeg randalírozása miatt.
Az első szavazás nem lesz sikeres, nem száll fel a füst. Közben megszökik Helénke, oda az 50 000 forintos hozomány, mert férjhez megy.
Leona és emberei ekkor nagyobbra veszik a nyomást és Bertholdának megígérik, hogy a pozíciójában maradhat, ezzel a maguk oldalára állítják. Memorandumot írnak a püspökhöz, hogy mind Leonát akarják zárdavezetőnek. Marad tehát a konzervatív, fojtó légkör a zárdában.
Elérkezik a május, a kertben már a vizsgákra tanulnak a lányok. Király Erzsi a pesti életéről álmodozik. Levegőről a "hangyaboly" után.
