1299
A regény erős társadalmi korrajz, és kiváló női lélekbúvárkodás, miközben mély kérdéseket ébreszt a saját sorsunkra vonatkozóan. Kaffka én-regényének is nevezik, a főszereplő (Magda) hasonló karaktere és élethelyzetei miatt.
Tartalma:
A főfős, Pórtelky Magdát már úgy ismerjük meg a regény elején, hogy ötven évesen ül a verandáján az "illatozó vénasszonyvirágok között" és igazán már nem tud változtatni a sorsán, egyedül annak él, hogy lányai útját egyengesse.
Visszaemlékezéseiből tudjuk meg, hogy Magda jómódú családba született, de két testvérével lényegében a nagymamájuknál nevelkedtek, mert apjuk korán meghalt. (Ez egyben azt is jelenti, hogy Magda nem tanult önbecsülést az apjától és nem látott maga előtt sikeres női mintákat, csak olyanokat, akik a sors viharaiban sodródnak.)
Amikor Magda felcseperedett, nem lett igazán szerelmes, ezért végül egy ügyvédhez, Vodicska Jenőhöz ment feleségül. Ez a családjának elvárása volt, hogy az időközben megkopott jó hírnevüket visszaállítsák. 1880-ban a nő sorsa a férje volt. A férje mellett mindene megvan, jól élnek, bár szenvedély nélkül. Magda háztartást vezet, társaságba jár, és egy fiuk is születik. Magda azonban nem boldog, a férje árnyékában éli az életét és lassan rájön, hogy sosem volt önálló, mert előbb a családja, most pedig a férje a támasza. Bár őrlődik ebben, de nem tesz semmit az önállóságáért. Próbálja összeegyeztetni a vágyait és a képmutató szerepet, amit élnie kell a férje mellett. Közben flörtölget Tabódy Endrével, aki az ifjúkori majdnem szerelem, de azért elválni félne.
Magda a férjén keresztül próbál érvényesülni, kitörni, lázadni az egyhangú lecsúszott dzsentri élet ellen. A férjét arra biztatja, hogy csináljon karriert (helyette is), szerezze meg az alispáni címet. A dolgok azonban rossz irányt vesznek. Jenő elbukja az állást és ezért öngyilkos lesz.
Magdának nem volt elég a józan polgári élet, így most elvesztette a talajt a lába alól. A fiát is elveszik tőle Vodicskáék, "amíg rendbejön", de tudja, hogy már nem kapja vissza.
Ez a pillanat lehetne az, amiben Magda a lábára áll, de nem megy neki. Hosszú az útkeresés, mindenki tanácsokkal látja el, de sem a kifőzde, sem a kalapszalon, sem a barátok nem jelentenek megoldást számára. Végül a volt férje jóbarátjához, Horváth Déneshez megy hozzá, aki rajongva szereti őt. Ez a házasság teljesen más, mint az előző. Magda egy végtelenül gyenge embert lát maga mellett, akinek nincsenek törekvései. Sem egymással, sem önmagukkal nem tudnak mit kezdeni. Magda szenved az akarat nélküli férje mellett, elszegényednek, Horváth iszákossá válik és Magda is érett nő lesz, vagy inkább korán öregedő nő, aki csak a sebeit nyalogatja.
Három lányuk születik és Magda szeretné, ha az ő életük már nem a keserűség, a képmutatás és az állandó küszködés lenne.
Ekkor a rokonok és barátok összefognak és elintézik, hogy Horváth Dénes megyei alügyész legyen.
Magda ezzel megyei asszony lett, olyan rangra emelkedett, amilyenre előző férje mellett vágyott. Most azonban szinte meg se érinti ez. Elkésett rang ez, nem lehetőség. Hiszen az élete már szétfolyt, már elment mellette. Magda a gondolatai elől a katolikus vallásba menekül. Új támasza Rozverits atya lesz. A káplán azonban két év után elkerül a városból. Horváth Dénes belehal az állandó evésbe és tunyaságba. A lányok felnőttek, diplomások lettek, kirepültek és Magda hiszi, hogy nekik sikerülni fog. Nekik már nem kell férjhez szaladni a kenyérért.
