392
(műfaja: prózai játék)
A Vevő (akinek valódi neve nem derül ki) épp az apróhirdetéseket olvasgatja az újságban. Egy angol mechanikájú Bösendorfer zongoránál megáll, és már tárcsáz is. Az Eladó elsorolja a hirdetésben is leírtakat és az árat, ami 10 000 Ft.
"Lesz ez még olcsóbb is" – gondolja a Vevő és leteszi a kagylót.
Hamarosan újra telefonál elváltoztatott hangon, a legkülönbözőbb személyeknek kiadva magát és mindig sokallja az árat. Jelentkezik mint nagymama, mint zongoraoktató és még zongorakereskedőként is. Ekkor a zongora ára már csak nyolcezer forint Brodaricsnénál.
Vevő azonban elkezdi élvezni a játékot és most a másik irányba srófolja az árat. Azt kéri, hogy játsszon neki telefonon Brodaricsné, és elhiteti az Eladóval, hogy a hangszer annyira különleges, hogy akár 15 000 Ft-ot is megér. Azonban amikor legközelebb telefonál, már a hibbant zongorakereskedő feleségét játssza el, aki elmondja az eladónak, hogy ne reménykedjen a magas árban. Sőt végül egymást vigasztalják. Azt is megbeszélik, hogy ha a zongorakereskedő újra jelentkezik, akkor Brodaricsné elutasítja.
Jön is a telefonhívás, és az Eladó hidegen visszautasító – azonban a Vevő a zongorakereskedő szerepében nagyon is rámenős, és azt állítja, hogy csak rontani akarják az üzletét, és neki igenis komoly vevője van a hangszerre 12 ezer Forintért. A rámenős és kusza információkat ismerő Vevő kibillenti egyensúlyából az eladót, aki végül kijelenti, hogy a zongora nem eladó!
Közben persze újra és újra telefonál a Vevő, míg az ár már 18 000 Ft lesz. Ekkor azonban nem bírja tovább és már önleleplezési szándékkal telefonál. Azt mondja: "ami másnak a mozi, az alkohol vagy a szerelem... én este hatkor hazaérek és kiszúrok egy apróhirdetést az újságban, aztán rábízom magam a pillanatnyi ihletre." Brodaricsné zavartan kikéri magának az egész megaláztatást és lecsapja a kagylót.
Vevő azonban nem tudja csattanó nélkül befejezni a játékot. Újra telefonál, hogy bocsánatot kérjen, szidja önmagát és a magányát, a könyvtárosi állását. Végül az özvegy megszánja a Vevőt, aki azt gondolja, hogy még az általa kitalált figurák is érdekesebbek nála. Hallgatja, azután a Vevő marasztaló szándéka ellenére elköszön, leteszi a telefont és kihúzza a falból.
Vevő pedig tovább nézegeti az aprót. "Halló? Önök vállalnak patkányirtást idomított görénnyel?"
