7254
Jancsi nagyon vágyik fürdeni, de latinból megbukott, ezért a nyarat tanulással tölti. Lényegében magukkal vitték a szülők a gyereket a Balatonra, hogy azzal szivassák, hogy el van tiltva a víztől. Aztán amikor Suhajda (az apa) elindul fürdeni, Suhajdáné (az anya) mégis rábeszéli, hogy a fiút is vigye magával. Jancsika már rohan is boldogan a fürdőnadrágjáért, de mire visszaér, az apja már messze jár, alig éri utol. Jancsi így már kedvetlenül lépked az apja mellett. Útközben (míg a vízhez érnek) látnak még néhány másik hivatalnokot, kukoricát, dinnyét falnak. és más pénzenincs figurákat, az egyikük rozsdás szögeket egyenesít a parton, hogy a lélekvesztőt (= csónak) összetákolja. Kabinokban öltöztek át és Jancsinak meg kellett várnia, míg az apja engedélyt ad, hogy kövesse a tóba. Jancsi szerette volna hallani az apja bíztatását, hogy lássuk, mire képes, de nem. Az apja inkább tárgyként tekintett a gyerekre, elkezdte a vízbe dobálni és egyre nagyobbakat pördítve rajta egyre messzebb dobta. Jancsi tűrte az apját és élvezte a vizet. Egy dobás után azonban nem volt ideje megfordulni, a víz alatt a feje hátra csuklott és nem jött fel többé. Suhajda kétségbeesetten kereste a fiát a víz alatt, de nem találta. Egy legény is a segítségére sietett, együtt keresték a fiút.
Suhajdáné ekkor letette a horgolást és elindult a part felé. Ott már morajló tömeg gyűlt össze, köztük csendőrök. A fiú holtan feküdt a földön. Suhajdánét egy székre ültették. Az orvos se tehetett semmit. A fiú negyed órát töltött a víz alatt.
"Ez a halál, mely hirtelenül jött, látszólag szeszélyesen, már valóság volt, oly örökkévaló, oly szilárdul megformált és meredt, mint a földgolyó legnagyobb hegyláncolatai."
Az anyát szekéren vitték haza, Suhajda pedig a parton sírta ki magát.
---------------
Az atmoszférát az teremti meg, hogy a halál nagyon váratlanul csap le a szép balatoni képek között. Alapos jellemzést kapunk a szeretni képtelen, frusztrált apáról és a gondoskodó, békítő, szeretetteli anyáról. A fiú sodródó áldozat, akitől az apa látszólag elvárja, hogy többre vigye, mint ő, valójában azonban újra és újra lefojtja a fiú sikervágyát és apai elismerésre való törekvését. Az apa azt akarja, hogy a fiú elbukjon és őneki igaza legyen, azt mondhassa 'Na, ugye.' A saját igazsága (hogy a fia egy semmirekellő) még a fiú életénél is fontosabb.
A mű azért hatásos, mert a végén ott maradsz az igazságtalansággal. Az apa fel sem fogja, hogy mit tett. Fel sem fogja, hogy a fiának nem biztonságot jelentetett, hanem szorongást és halált. Oda nem figyelést, feszültséglevezetést, csak úgy játszásiból. A kiszolgáltatott fiú nem a halál, hanem a jóindulat nélküli, megbocsátani nem képes apa martaléka lett. Mindhárman az apa áldozatai. Ezen a ponton a család megszűnik. A fiú, a házasság értelme, az összetartó kapocs odaveszett.
