2
Első fejezet
A végtelen unalomhoz szokott sárszegi polgári házban most készülődés van. Pacsirta, A csúnya lány elutazik. A bőröndjével küzdenek a szülők.
Az asszony testvér bátyja, Bozsó Béla és a felesége, Etelka hívta az öregeket (az asszonyt és a férjét) látogatóba a tanyára. De maguk helyett a lányukat küldik, aminek a rokonok örülnek.
A csúnya, fekete hajú, visszahúzódó lány azért Pacsirta, mert régebben énekelt és a szülők ráaggatták ezt a becenevet.
Pacsirta szinte elbúik a kötögetése mögé, de indulni kell a távoli rokonokhoz.
Második fejezet
Vajkay Ákos, Pacsirta apja büszkén sétált végig a lányával Sárszeg egyetlen aszfaltos utcáján, a Széchenyi utcán az állomásig. Nem szerette, hogy a lánya csúnya, de már nem szégyellte, valahogy elhomályosította magában és szerette, ahogy van.
Már annak is tíz éve múlt, hogy férjhez akarták volna adni. Nem kellett senkinek. Pacsirta "nemcsak csúnya volt hanem hervadt, öreg, igazi vénlány." A rózsás napernyő fényözönében úgy hatott "Mint hernyó a rózsabokor alatt."
A kávéháziak kárörvendően tekintettek rá.
Kiért a család az állomásra. Pacsirta egy lelkész és egy férfi másodosztályú fülkéjében kapott helyet. A szülők könnyezve intettek búcsút.
"Otthon elég derülten éldegéltek. De hogyha valami ürügy kínálkozott, az általános meghatottság védelme alatt jól kisírták magukat". Ezért sírtak a szentmisén, temetésen, esküvőn, ünnepségen...
Pacsirta kikönyökölt az ablakon és őket nézte. Amint elindult a vonat ő is zokogni kezdett és igyekezett eltitkolni. Háttal állt a fülkében, de az együttérző pap é a regényt olvasó fiatalember is őt nézte.
Megérkeztek Tarkőre.
A kedves, köpcös Béla bácsi ragyogó arccal várta Pacsirtát. Mellette Tigris, a vadászkutya. A tanyáig kísérte őket.
Harmadik fejezet
A két öreg, Vajkay Ákos és Bozsó Antónia lehorgasztott fejjel ragaszkodtak a helyhez, ahol utoljára látták a lányukat.
Cifra Géza, a vasúti tiszt tartott feléjük, és ők igyekeztek észrevétlenek maradni. Egykor gyakran hívták magukhoz, de amikor a városban szóbeszéd tárgya lett, hogy Géza elveszi Pacsirtát, elmaradt tőlük. Ez volt a bűne. Pedig "Soha egy ujjal sem nyúlt leányukhoz, nem hitegette, nem csalogatta, célzást nem tett semmire, akárcsak a többi férfi."
Ákos Fiatal korában kenyérkeresetből volt családfakutató, később megmaradt ez a dolog hobbinak.
Ha nem akadt munkája, ismerősei őseit kutatta levéltárakban.
Most nehéz léptekkel tartott haza Antóniával. Nézték a szaladgáló srácokat.Szeptember elseje volt.
Hazaértek az üres lakásba.
- Mit csinálunk nélküle? - sóhajtot Antónia.
Ákos nem válaszolt. Ő kevesebbet beszélt, többet érzett, többet gondolkozott.
Kimentek a kertbe, ahhoz a padhoz, ahol Pacsirta kötögetni szokott.
Egy egész hétig lesz távol. A szülők vártát a következő pénteket.
És a sürgönyt is várták, hogy Pacsirta szerencsésen megérkezett. Még otthon megírták, csak fel kellett adni.
Nem találták a helyüket, bementek. Közben Ákost elnyomta az álom és azt álmodta, hogy a Széchenyi utcán sétál a családjával.
Éjfél volt, mire a sürgöny megjött:
"Szerencsésen megérkeztem."
Negyedik fejezet
A zsibongó sárszegi piac színes leírása közben az író egy-egy érdekesnek nem mondható figurát is megemlít: Galló ügyészt, aki siet a törvényszékre, Füzes Ferit, aki az Úri kaszinóba hordja a pénzét, Környey Bálint tűzoltó-főparancsnokot , aki mindenki ismerőse, stb.
Már fél tizenkettő volt, amikor Vajkayék arra riadnak, hogy éhesek. Pacsirta most nem keltette őket hajnalban, ahogy szokta. Cselédjük nem volt, mert Pacsirta olyan szigorúan bánt velük, hogy mind megszöktek.
Ittak egy teát és a Magyar Király nevű vendéglőbe siettek, hogy megebdeljenek. Végigették az étlapot, és ismerőst kerestek a tekintetükkel. Csak egy akadt: Weisz és társa. Ugyan egyedül volt, de mindenki így ismerte: Weisz és társa.
Érkeztek a tanárok. Málvády, a számtan és fizika szigorú professzora s Szunyogh, a latin nyelv súlyosan alkoholista tanára.
Gál doktor a pulzusát nézte és közben igyekezett a lelkére beszélni: "eszébe idézte feleségét, eladó leányát, becsvágyát is, a Philologiai Közlönyben megjelent értekezéseit, s azt sem titkolta, milyen szörnyű sors vár rá r, ha nem szakít eddigi életmódjával."
Azután belépett Szolyvay, a komikus és Zányi Imre, a hős szerelmes színész. Ők is a Párducok című asztaltársaság tagjai voltak 20 éve, céljuk a szeszfogyasztás népszerűsítése és a férfibarátságot ápolása. Valaha Vajkay Ákos is közéjük tartozott, de hamar elkopott mellőlük, mert "besavanyodott".
Környei átköszönt a másik asztaltól:
"- Öreg párduc, egészen hűtlen lettél hozzánk. Mért nem nézel föl egyszer a kaszinóba?
- Kérlek alássan, én már nem iszom, nem dohányzom, nem kártyázom. Aztán, kérlek alássan - gondolkozott -, megvénültem."
Bim-bam, Sárszegen folyton harangoztak. Vajkayék haza indultak. Nem siettek, nézelődtek. A Mária gyógytár kirakatában ragyogott minden szörnyűség: " a bonctani bábu lékelt koponyáját, kék-vörös üvegszemét, véres szívét tárta föl, késelt hasát tette közszemlére, csavargó beleivel, barna májával, zöld epezacskójával. Sohasem merték ezt megnézni. De most megnézték. Borzasztó volt, de érdekes volt."
És a többi kirakat is "bársonyok és ruhaszövetek, zsebkendők és sétapálcák, illatszeres üvegek, pipák" stb
Weisz és társaánál egy szép bőrönd ragadta meg az asszonyt.
Hazaértek. Ákos behozta az újságot "előfizetése családi hagyománnyá vált,", még az apja rendelte meg. Nehezen olvasott a félhomályban, mert a négy villanykörtéből 3-at kicsavartak, hogy spóroljanak. Ákos most visszacsavarta őket. Fényben úszott a szoba, ők is felderültek. Ákos felolvasta a cikkeket. És csak akkor jutott eszükbe Pacsirta, amikor este a mécseshez nem volt gyufa. De aztán meglett.
Ötödik fejezet
Délelőtt fél tizenkettőkor van a csöndesmise. Vajkayék ezúttal hiányoztak. Otthon maradtak. Ákos lustán nyújtózott el a díványon és a vaníliás tésztáról álmodozott, amit futólag pillantott meg a vendéglő desszertjei között. Aztán álmodozott tovább mindenféle jó kajáról, amikor belépett a felesége és azt mondta siessenek a vendéglőbe, mert nem lesz helyük.
Nem volt hely, várniuk kellett. "A főpincér pár gyors szóval bocsánatot kért, s elszállt ismét, a frakkja fecskeszárnyán."
Környey Bálint a párducok asztalához hívta őket. A párducok már megebédeltek és pipáztak. Zányi Imre, a hősszerelmes színész finom modorával egészen elbűvölte az asszonyt.
A feszülten politizáló társaságban Antónia ebédelt, Ákos sziverra gyújtott.
Arácsy, a színigazgató hajlongott, folyton panaszkodott. "Esernyőt tartott kezében, melyet ilyen derűs napokon is magával hordott, talán, hogy még szánalmasabbnak lássék". A színházba invitálta Vajkayékat, akiket ez nem mozgatott meg. Zányi Imre ugyan nem játszott benne, de igyekezett a darabot reklámozni, végül elmentek rá Vajkayék.
Hatodik fejezet
Antónia kérte a férjét, hogy menjen fodrászhoz, hogy ápolt legyen a színházba. Előbb azonban elmentek Weisz és társához kézitáskáért, amiben elfér a színházi látcső. Weisz személyesen fogadta őket.
A fodrász is szépen megdolgozta Ákost, a bajuszát feketével kipederték, így 4-5 évvel fiatalabb lett.
Az öltözködést kissé kényelmetlennek érezte, de az is sikerült és elindultak a Kisfaludy Színházba.
Ebbe a zínházban még mindig petróleummal világítottak, aminek a nehéz füstje terjengett a folyosón és a nézőtéren. Pacsirta ezért nem is járt színházba.
Kényelmes páholyban kaptak helyet Vajkayék. A darbból nem sokat értettek. Egy japán teaházról szólt, melynek tulaja, Vun-Csi a jól maszkírozott komikus, Szolyvay volt. A darab helyett Vajkayék inkább azt figyelték, hogy kit ismernek. Az első felvonás vége felé benyitott hozzájuk Környey. Egy másodemeleti páholyt mutatott nekik, ahol Zányi Imre ült egy szalmasárga hajú, kétes hölgy, Orosz Olga társaságában.
Itt volt Ijas Miklós újságíró, a Sárszegi Közlöny szerkesztője, akinek külön helye volt és minden eélőadásra eljött, hogy dühöngve lenézze az előadást, különösen Szolyvayt. Szerinte "Vun-Csi alakítása egyenesen fölháborító, minden ember- és lélekismeret nélkül való vidéki komédiázás, melyet a budapesti közönség visszautasítana"
Ijas csak Lator Margit szubrettet ismerte el friss ötletességéértt, hangterjedelméért.
Környey és Ákos a második felvonás után a kaszinópáholyba ment cigarettázni.
Az út elvezetett egy "nagy vörös márvány lépcsőnél, melynek széles fokain egykor Ákos feleségével, leányával a bálterembe ment." A bálterem zárva volt, mégis volt itt szobalány, katona, úri nők.. "Szemérmetlen élet folyt erre, annyi szent."
Szolyvay fröccsözgetett egy asztalnál. Környey és Vajkay gratulált neki.
Elmesélte, hogy az egyik előadás második felvonása fél órát késett Zányi miatt, mert féltékenységében elment Olgához és botrányt csinált, betörte az ablakát. Olga már nem is figyel rá, mert férjhez megy Kárász Danihoz.
Vajkay Ákos Ijassal a cukrászdába ment, hogy csokoládét vegyen a feleségének. A következő felvonásra vissza is ért.
"A Gésák japáni nyoszolyólányoknak öltözve énekkel, tánccal ünnepelték Immári márki lakodalmát a krizantém ünnepén." Az is, akit a szünetben Fehér tata, az Agrár Bank igazgatója ölelgetett.
És a középpontban Orosz Olga... "csak trillázott, rikácsolt, hanyagul, összevissza....De a nézők odaadták volna neki mindenüket... Van-e igazság? Erre a buja, bibliai paráznára, erre a förtelmes perszónára kénköves eső kellene, és virág hull rá. Mindenki ismeri erkölcstelen életét, megvásárolható voltát. a társadalom szemete, mégis körülrajongják őt, ki semmi tiszteletre sem érdemes, minden szépet, minden fennköltet kigúnyol. Nincs igazság, nincs igazság." - gondolta Ákos (és Kosztolányi)
Arácsy, a színigazgató a kijáratnál fogadta a gratulációkat. Az éppen arra surranó Olgát bemutatta Vajkay Ákosnak. Olyan volt, mint a színpadon.
Később hazasétáltak Vajkayék és látták Kárász Dani és Olga hintóját.
Hetedik fejezet
Kedden Ákos a főispánnal evett. Felesége lment Záhoczkynéhoz, egy ezredes özvegyéhez, a Katolikus Nőegylet elnöknőjéhezebédelni, ahol minden kedden összejönnek az úriasszonyok. Hatra ide jött érte Ákos, aztán útközben elmesélték egymásnak, ki mit evett.
"A Széchenyi tér sarkán találkoztak Ijas Miklóssal.
Sárszegen mindenki találkozott mindenkivel, naponta többször, akár akart, akár nem, mert a város úgy épült, hogy a téren okvetlenül át kellett mennie mindenkinek, bárhová is igyekezett." Órára pontosan lehetett tudni, hogy ki merre jár.
A talpig becsületes Ijas Jánost, Miklós atyját, ki a megyei előkelőséghez tartozott, egy este letartóztatták. Ingatlanközvetítőkön keresztül adott el egy telket és a közvetítők elfogadták a pénzt egy vevőtől, mégis egy másik ember nevére iratták az ingatlant, aki közben jobb ajánlatot tett. Ijas Miklóst egy időre becsukták, és mire kiengedték, megtört ember lett. Közben a felesége is belehalt a bánatba. A hatóságok még a nagy fiuk ellen is eljárást indítottak, hogy méltó-e a honvédhadnagyi címre. Nem várta meg a vizsgálat eredményét. A megaláztatástól lesújtva "egy reggel kisétált tarligeti birtokukra, és ott, a nagy diófa alatt szolgálati pisztolyával agyonlőtte magát.
A családból csak a tizenöt éves Miklós maradt meg, akit a rokonok egy pusztai tanyán neveltek. Későb újságíró lett. Ma délután pedig csatlakozott Vajkayékhoz. Dicséretet szeretett volna hallani a vasárnaponként megjelent verseiért, de Ákos nem olvasott verseket, Antónia pedig nem nézte a költő nevét. Azután a meghurcolt Jánosról folyik a szó. Egykor összejártak Ákossal, aki szerint "- Áldott, jó ember volt."
Miklós egy időben Amerikába akart szökni, de mardt. És ma már nem érdekli, hogy gúnyolódik rajta Füzes Feri.
"Különös figurák ezek a bohémek. Henyélnek és azt mondják, hogy dolgoznak, boldogtalanok és azt mondják, hogy boldogok... mintha éltetné őket a szenvedés.
Zányit sem viselte meg nagyon, hogy elhagyta Orosz Olga.
Szolyvaynak sokszor annyi pénze sincs, hogy megvacsorázzék, Fehér tatától kér kölcsön.
Azután Pacsirtára terelődik a szó. Miklós nem ismeri közelebbról, de bizonyára "kedves és finom teremtés, különb, mint az itteni lányok."
Miklós illendően kérdezősködött. "Pacsirtával, mióta élt, kevesen foglalkoztak ennyit, ily melegséggel, ily jóságosan." Azonban megérezte az asszonyban éledező reményt, ezért inkább kikanyarodott a témából.
Megérkeztek és a kapuban elbúcsúztak. Miklós "sokáig álldogált a kapu előtt, oly türelemmel, mint egy szerelmes, ki valakit vár. De nem várt ő senkit."
Kladekhez ment, a Sárszegi Közlöny felelős szerkesztője és kiadójához.
Kladek kikopott már "az átkozott, modern korból, nem bánta, akármit csinál az újabb nemzedék."
Zsebéből "kikotorászott egy vezércikket, mely Füzes Feri műve, és a szőlő hóharmat betegségéről szólt." Azt kllett nyomdába vinnie Ijasnak.
Nyolcadik fejezet
Másnap levelet hozott a postás Pacsirtától.
A levélben Pacsirta elmeséli az utazását és hogy miminden változott a hét év alatt, amióta nem járt ott. Békla bácsi megöregedett, a tavat kitisztították, a növények nőttek. Érkezett oda két vendég, a Thurzó-láyok, akikkel Pacsirta "nem tud rokonszenvezni".Másnap újabb vendég, Olcsvay Feri érkezik, aki az idősebb Thurzó-lány, Zelma iránt érdeklődik.
Pacsirta korán kel és segít Etelka néninek a házi munkában és Józsinak a méhesben. Bátran bemegy a méhek közé, nem sikoltozik, mint a Thurzó lányok. Közben olvassa A kőszívű ember fiait, de csak a második kötet van meg.
Bál volt Tarkövön, de Pacsirta nem ment. Arról ír, hogy marasztalják, de nem akar maradni, mert bizonyára nagyon hiányzik már a szüleinek.
Ákos elolvasta a levelet és Orosz Olgára gondolt és a szabados színpadi viselkedésére. Nem esett jól Pacsirta dolgaival foglalkozni. De gyűlöletét kivetítette a parkban járókelő bakákra és nőkre. "Az élet megy a maga útján. Minden, ami hitvány, közönséges, úgy hívják, hogy élet. Nincs és nincs és nincs igazság..."
Megjött a felesége. A levelet valahogy nem talkálták, se a padon, se útközben.
Aznap Ákos egy pohár vörösbort is ivott a vendélőben.
Kilencedik fejezet
Csütörtökönként tartják a párducok a kanzsúrt távol az asszonyoktól a kaszinóban. Ákos is hivatalos volt rá, bár korában vonakodott, mégis elment az összejövetelre. Ákost "diadalordítás fogadta. A párducok, a korhelykedés bajszos fenevadjai fölugráltak ülőhelyükből, eléje szaladtak, jobbra-balra húzták."
Mind megőszültek vagy megkopaszodtak. "Csak a fekete márványasztalok a régiek, melyeken nyurga borospalackok meredeztek, s a zöld posztóval bevont kártyaasztalok, a beléjük mélyesztett sárgaréz-hamutartóval."
Priboczay pohárköszöntőt mondott. Ákos utána le akart lépni, de tarokkoztak és azt nagyon szerette.
Ladányi évek óta feszült viszonyban volt Ákossal. Az ő nagyapját 1849-ben a császár katonái fölakasztották egy körtefára. Ákos viszont békét és kiegyezést akart mindig mindenkivel, mindig az aktuális kormánypárti erőkre szavazott.
"A tarokk nemes elődökre tekint vissza. Ázsiából származik, akár vitéz eleink, kacskaringós, keleti gondolkozás szükséges hozzá, figyelem, lelemény, állandó lélekjelenlét."
Ebben a partiban " Doba és Kárász legyűrte Ákost és Ladányit." Aztán ittak. "A könnyű szilványi"-ból egyik pohár csúszott le a másik után, egyik parti a másikba fonódott. Ákos ravaszul állta a kihívást. Fél tíz tájban vacsorához ültek, azután újabb vendégek érkeztek. Füzes Feri és a morfiumfüggő Hartyányi Olivér, aki azért voltateista, mert gerincsorvadása volt. Ennek megfelelően a rothadó testben és a megsemmisülésben hitt. Füzes Feri azonban istenhívő volt. Évek óta vitatkoztak, az asztaltársaság pedig évek óta unta őket.
Csinos Józsi híres bandája húzta a nótákat, melyek évszázadok kincsét őrzik. Még a földbirtokos Kárász István szeméből is könnyeket csaltak elő.
"Kárász úri nemtörődömséggel nyújtotta oda a szívét a cigánynak, hogy hogy hozzon ki belőle mindent, csiklandozza, kezelje."
És a földbirtokos sírt. "Miért sírt? Sárszeg egész környéke, sok-sok ezer hold az övé volt. Számát sem tudta méneseinek, kondáinak, gulyáinak, családja, fiai, leányai, unokái virágoztak. Micsoda régi, mennyegzői ízekre, hamvába-holt ábrándra emlékeztette a muzsikaszó? Nehéz azt megmondani."
A vacsora végeztével már más volt a hangulat. "A bort fölváltotta a pálinka, s a tarokkot és alsóst a ferbli és makaó. Vége volt a kedélyességnek..."
Ákos sorra nyerte ezeket a partikat is, alig fért a zsebébe a sok pénz. Az urak végig itták az éjszakát és Ákos hajnalban hazaszökött. Már majdnem hazaért, amikor hallotta, hogy Környey revolverrel lövöldözik jókedvében.
A párducok mulattak.
Aztán lassan elindult a társaság. Egyik fele a Széchenyi kávéházba, másik fele a Panna néni kocsmájába.
(Itt az író humorosnak szánt szóvirágokkal érzékelteti az utcán igyekvő és pofára eső alkohalistákat... de ettől mindenkit megkímélnék.)
A Baross-kávéház bádogkertjében Cifra Géza szörpözgetett náthásan. Ákos mellette haladt el. Összeköszöntek és Ákos ment tovább.
Nem sokkal később a Bólyai utcában Kárász Dani játszatott szerenádot Orosz Olga ablakánál. Épp Mimóza dalát játszották, de azt Ákos nem tudta elfütyülni, ezért inkább a kínai Vun-Csi dalát dúdolgatta.
Tizedik fejezet
"A részeg emberek röpülnek.
Csak a józanok hiszik, hogy ide-oda imbolyognak, ők valójában láthatatlan szárnyakon szállnak, s mindenhová előbb érnek, mint remélik..."
Vajkayné közben kezdett aggódni Ákos miatt,aki csak negyed órára ugrott be a kaszinóba.
Akadt két látogatója. A mosónő és Szilkuthy Biri, Pacsirta egyetlen jó barátnője, akivl most megették a színházi csokit.
De a mikor Szilkuthy Biri elment, a ház egészen üres lett és félelmetes csend ült rá. Vajkayné kivilágította az össszes szobát, de nem segített az sem. Végül leült a zongorához és elmélázott a bálokon, amiket hajdanán tartottak és a régi időkön, amikor a tehetségtelen Pacsirtát zongorázni tanította.
Vajkayné még várt egy darabig, aztán sértetten lefeküdt aludni.
Az ittas és bűzös Ákos ekkor lépett be a hálószobába. A szivarja nem égett. A földre köpte és másikat követelt. Az asszony csitította és kiszolgálta.
Ákos nem nyugodott. A pénzt a földre szórta. Antónia elnézte a botrányos viselkedést és teát főzött, Ákos pedig bejárta a kivilágított szobákat. Ő is a bálokra gondolt, aztán zokogva rogyott össze.
"- Szegény árva Pacsirta. Gyűlöljük őt. Utáljuk.
- Megőrültél? - kiabált az asszony..
- Azt akarnánk, hogy ne is legyen itt...És azt se bánnánk, ha szegény akár ebben a pillanatban meg...
Nem mondta ki a szörnyű szót. De így még szörnyűbb volt, mintha kimondta volna."
És Ákos kimondta azt, ami évtizedek óta nyomasztotta őket. Pacsirtát az emberek lenézik, kinevetik., összesúgnak a háta mögött. És ők oly sokáig reménykedtek benne, hogy csak véletlen, hogy nem akad kérője, mert annyira csúnya. Ákos kegyetlen őszinteséggel kimondta, hogy Pacsirtának is és nekik is az lenne a legjobb, ha meghalna.
Vajkayné elgondolkodott. Durvának érezte, de igaznak. Aztán megenyhültek. Antónia azt mondta, fogadják el, hogy nem megy férjhez. Sok a rossz házasság, talán jobb is lesz így. ..."csak maradjon nálunk- mondta - sohase lesz boldogabb, mint itt. Ha már az Isten is így rendelte. "
Végül azt mondta, hogy társaságba kellene mennniük hetente. "Aki nem mutatkozik, azt elfelejtik. Egy kis változatosság kell." Antónia szerette volna, ha vitatkoznak vagy beszélgetnek, de Ákos örült, hogy nem kell mondania semmit, minden marad a régiben. Mindent megtettek és ezt ők is tudták. Pacsirta csúnya volt és öreg és a nyakukon maradt.
Nem jutottak semmire, ültek csendben. Ákos mégf megemlítette, hogy látta Cifra Gézát, a vasúti tisztet. Beteges, magának való...l lesajnálták.
Megvirradt, ők pedig elaludtak.
Tizenegyedik fejezet
Mire ébredezni kezdtek, már esteledett. Az asszony ébredt először. Önváddal és kényelmetlenül. Ákos is ébredezett. Másnaposan, szégyenkezve a tegnapi szószátyár kirohanása miatt.
Hideg volt és esett. "Csatornák bádogszája okádta a habos vizet, mely patakokban rohant le a Petőfi utca gazos árkába."
Indulni kellett az állomásra Pacsirtáért. Ákosmég talált a szekrény lábánál egy elgurult pénzt... az asszony visszavitte a krokodilbőr táskát. Mindent vissza akartak állítani a régi unalmas állapotba, amit Pacsirtával éltek.
Mire az állomásra értek, egészen besötétedett. Cifra Géza ott volt, helyettesített valakit. "Arcéle így a párás levegőben majdnem gonosznak tetszett. Vajkayné azt érezte, hogy ez az ember mindenre képes, sikkasztásra, talán még gyilkosságra is. Aztán milyen beteges, rá sem lehet ismerni. Márciusra, akkorra biztosan vége."
Várták a vonatot, amelyik két és fél órát késett. Nem tudták a késés okát, aggódtak. Tejet rendeltek maguknak inni.Közben a pincér vasúti szerencsétlenségek mesélésével szórakoztatta őket.
Befutott a pesti gyors. Pontosan. Rajta mindenki elégedettnek és ragyogónak tűnt.
Megjelent Környey és sört rendelt, aztán jött aa többi párduc is. Környey elmesélte, hogy amikor mind lerészegedtek Panna néni kocsmájában, kihívták a tűzoltókat, hogy locsolják fel őket.
Még csatlakoztak néhányan a társasághoz, aztán végre hazaindultak. "Elmentek a párducok, az egész indóház kiürült. A pincérek szedték az abroszokat."
Ákos és Antónia várták a vonatot. Már éjjel 1/2 12 volt. Több,mint 3 órája késik.
Tizenkettedik fejezet
Végre megszólalt a jelzőharang.
Csak egy tehervonat jött.
De végre jött már a tarkövi is. Nagy sokár került előPacsirta. Idegen ruhákban... viaszos kendőt és esőköpenyt kapott Etelka nénitől. Pacsirta egy kalitkáát is hozott. Benne egy galambbal. A galamb neve Tubica.
A csomagokat egy hordárra bízták és haza indultak. "Lassan ballagtak a nyárfa-soron.
Pacsirta középütt, kétoldalt apa és anya." Mint régen.
A környéken mindenki aludt. Csak Sárcsevits, mint Sárszeg őrlelke virrasztott (aki folyton olvasott és együtt haladta nyugati népekkel = egy helyben ült és elvágyódott de nem tett magáért semmit); és még Ijas Miklós, a Sárszegi Közlöny segédszerkesztője volt ébren, mert hazakísérte előadása után Lator Margitot, a múzsáját. Aki egyébként Fehér tata babája volt, a sárszegi Agrár Banké, de szívesen meghallgatta Ijas még hosszú ideig kiadatlan verseit.
"Ijas e szeánsz után a Széchenyibe tért" és rumos kávézás közben leste, megjelent-e a verse az újságban. De nem.
Felfigyelt Vajkayékra és feljegyezte egy noteszbe, hogy ott mennek az éjszakai utcán.
Tarkövön ma ünnep van - mesélte Pacsirta. " - Kisasszonynapján gyűléseznek a fecskék, és elrepülnek meleg partokra, Afrikába. Utána csak a vénasszonyok nyara következik."
"Pacsirta minden áldott nap hazavágyakozott, és most örült, hogy visszaérkezett a városba, mely kényelmével sok mindent elfelejtet, s igazi magányt biztosít annak, kinek egyedül kell lennie."
(A vidéki, falusi, tanyasi élet összehozza a közösségeket, de a város a magányos emberek gyűjtőhelye. )
Tizenharmadik fejezet
Amikorhazértek hamar visszaállt minden a régi unalomba. Némi színt a madár jelentett.
"Újságpapír-tölcsérkében, a Sárszögi Közlöny vasárnapi számában - az első oldalban, melyen különben Ijas Miklós verse is olvasható - zsugorodott a búzamag. Abból etetgették a galambot jó sokáig, majd drótos börtönében odaállították Pacsirta asztalára."
Fénykép is készült, amit Pacsirta nevetve mutatott a szüleinek. Még Tigris kutya is rajta volt. És Olcsvay Feri és Berci meg "elöl egymásba karolva a két Thurzó-lány, fűző nélkül, szecessziós hajviselettel, teniszverővel kezükben: Zelma és Klári."
A háttérben egymásba karolva Etelka néni és Pacsirta.
Mindenki jól van,minden pompás volt a tanyán- meséltre Pacsirta, de közben "hamar megértette, hogy felesleges, Béla bácsiék terhére van, igyekezett eltávolodni tőlük, olyan kicsinyre zsugorodni, amilyenre csak tudott.
A fotón Szabó Jóska tarkövi ispán se szerepelt. Pedig árva gyerekei vannak és közeledhetett volna Pacsirtához, de nem tette. Pacsirta próbált barátkozni János legidősebb lányával, még a bérmálkozásra kapott nyakláncát is nekiadta, de János a gyerekeivel együtt elmaradt inkább Béla bácsiéktól, hogy ne kelljen találkoznia Pacsirtával.
A rokonok jövőre is hívták és Pacsirta ígérte, hogy megy de nem megy oda többet. Itthon van dolga: apát fel kell hizlalni, a terítőt meg kell horgolni... Minden visszatér a maga unalmába.
"- Hazarepült - szót anya.
- A mi kis madarunk - tette hozzá apa - hazarepült."
-- VÉGE --
Vajkay Ákos - volt levéltáros, Pacsirta édesapja
Vajkay Ákosné, Bozsó Antónia - Pacsirta édesanyja
Pacsirta - Vajkayék leánya
Cifra Géza - vasutastiszt
Környei Bálint - tűzoltóparancsnok, a Párducok asztaltársaságának elnöke
Fehér tata - az Agrár Bank sárszegi fiókjának elnöke
Szunyogh - gimnáziumi latintanár
Galló - ügyész
Priboczay - patikus
Füzes Feri - istenhívő, kaszinófüggő párbajhős
Doba - törvényszéki bíró
Gyalókay - főispán
Ijas Miklós - a sárszegi közlöny segédszerkesztője, poéta
Szolyvai - a sárszegi színház színésze, komikus
Zányi Imre - a sárszegi színház színésze, hősszerelmes
Orosz Olga - a sárszegi színház színésznője, primadonna
Lator Margit - a sárszegi színház színésznője
Arácsy - a sárszegi színház igazgatója
Bozsó Béla - Vajkayné testvére, náluk nyaral Pacsirta
Etelka néni - Béla bácsi felesége
Bozsó Berci - a fiuk
Thurzó lányok, Zelma és Klári - szintén Béla bácsiéknál vendégeskedő rokon lányok
Olcsvay Feri - Zelma udvarlója, ő is Béla bácsiéknál vendégeskedik
Szabó Jóska - ispán a tarkövi pusztán
Kárász István - földbirtokos
Kárász Dani - a fia
Záhoczkiné - Vajkayné barátnője
Szilkuthy Biri - Pacsirta barátnője
Veres Mihály - foltozóvarga, Vajkayék szomszédja
Sárcsevics - gazdag magánzó, a kaszinó tagja
