3337
Minden értéket vagy értelmet nélkülöző fájdalmasan posztmodern meseregény, ami korát megelőzve emeli piedesztálra (talapzatra) az egyéniségüket vesztett, gnóm senki figurákat és a teljesítménynélküliséget.
Tartalom:
Östör király igazságos volt, de ha felmérgesítették, a főszámolnoknak ezerig is el kellett számolnia, mire lenyugodott. Egyszer két lovag érkezett a király színe elé, hogy megküzdjön egymással Árnika királylányért. A király azonban csak olyannak akarta férjhez adni a lányát, akibe a lány beleszeret.
Közben a szegény, de szabad és boldog Dzsoni összetalálkozott a Százarcú Boszorkával, aki a szolgájává akarta tenni, de Dzsoni inkább önként akart nála dolgozni. A Boszorka azonban ezt nem fogadta el és a világ minden kincsét felajánlotta 3 alma leszakításáért, Dzsoni azonban ragaszkodott a szabad akaratához, ezért nem tudtak megegyezni. A boszorka üldözni kezdte. Előbb viharrá, azután fatuskóvá változott, erre Dzsoni elesett benne és a eltörte e alábát. Szerencsére Árnika éppen arra járt, hogy ápolja Dzsonit és beleszeressen. Amint egymásba szerettek, mentek is akirály elé házassági szándékukkal, de a király fél év vándorútra küldte Dzsonit, hogy próbára tegye a szerelmüket. A szomorúan telt vándorlás végén Dzsoni már majdnem hazaért, amikor a boszorkány kacsákká változtatta az egész udvarnépet, a csodaszép palotát pedig kacsaóllá.
Dzsoni ekkor ért a kerek erdőbe, ahol a Százarcú boszorkány gyönyörű lány képében próbálta elcsábítani, de Dzsoni hű maradt Árnikához és elmenekült. Megérkezett a kacsaólhoz és megkérdezte Árnika kacsát, hogy nem látta-e Árnikát valahol. Erre mindenki visszaváltozott emberré, Dzsoni pedig kacsa lett.
Dzsoni és Árnika elindultak, hogy megkeressék a Hétfejű Tündért, aki talán segít rajtuk. Nappal Dzsoni volt kacas, éjjel pedig Árnika. Elébük toppant Ipiapacs, a rablóvezér, akit elbb Dzsoni megpofozott, de aztán az egész rablóbanda üldözni kezdte Dzsonit és Árnikát. Ők dinnyével dobálták meg a rablókat, de a rablók olyan ügyesen bántak a dinnyékkel, hogy hamarosan már egy stadionban mérkőztek meg fociban és kilenc-nullrea verték meg Dzsoniékat. Örömükben fel is hagytak a fosztogatással.
Árnikáék ezután Rézbányai Győzőbe botlottak bele, aki folyton meg volt sértődve, de sikerült kigyógyítaniuk és visszavezetni az emberi közösségbe.
Utána találkoztak a 11 sopánkodó testvérrel, nekik is adtak jótanácsot és ők is egymásra találtak.
Végre elértek a Hétfejű Tündérhez, aki fogadta őket. Visszaváltoztak emberré. A Százarcú boszorkány nem talált új szolgát ezért elvesztette a varázserejét.
Amikor látta a szerelmeseket, átkozódott, de Dzsoni a szeretet hangján beszélt hozzá és elérte, hogy a boszorkány felszabadítsa a korábbi áldozatait. A boszorkányból egy kis kendős öregasszony lett és a fiatalok maguk mellé fogadták és a néhány év múlva megszüketett gyermeküket dajkálta.
