5030
- 10.-es szöveggyüjteményből - (fiatal pár a borítón)
1735. április 8-án, nagypénteken II. Rákóczi Ferenc meghal.
Mikes keresztény képekkel bőséggel körülírva hiszi, hogy oly sok szenvedés után a fejedelmet most Isten "a gyönyörűségnek és az örömnek poharából itatja".
Az utolsó két hétben Rákóczi gyengélkedett, de még dolgozott az asztalosműhelyben. Virágvasárnap már nem tudott templomba menni, egy közeli házból hallgatta a misét. Fogadta a papot, elvette a szentelt ágat és tudta, hogy több szentelt ágat már nem fog venni. Az utolsó pillanatig megtartotta a rendet (hajnali kelés ima, mise stb. a 37. levélben részletezve). Csütörtökön már csak segítséggel tudott a hálóterméhez menni és nem lehetett érteni, amit beszél. A pap feladta neki az utolsó kenetet (= katolikus szokás, amely része a földi élet befejezésének). Hajnali három óra táján halt meg szeretett bajtársai körében. Mikes úgy fogalmaz: "árvaságra hagya bennünket ezen az idegen földön".
