Mikes azt írja, hogy az ember minél távolabb kerül a keserűség okától, annál könnyebb lesz a terhe. De most nem így van, mert amióta meghalt a fejedelem (II. Rákóczi Ferenc), egyre nehezebb az életük, hiányzik a vezetőjük. De Isten "egyik kezében a vessző, a másikában a vigasztalás". Ibrahim effendit küldték a magyarokhoz, hogy megkérdezze: szeretnék-e a magyarok, ha ideküldenék Rákóczi nagyobbik fiát. A magyarok örömmel fogadták ezt a lehetőséget és várták az új fejedelmüket.
A nekik szánt pénzt igazságosan nemcsak maguk között osztották el az urak, hanem Rákóczi minden szolgája között is. Mikes azt mondja:"eddig csak belsőképpen volt magyar vagy székely", de mostantól büszkén vállalja ruházatával is a magyarságát és végleg leteszi a francia köntöst.








