504
Mikes arról mesél, hogy élete legszebb helyeit látta útközben, amikor hajdan ideérkeztek (Rodostóra), Bukaresttől a Jászságig minden csupa virágosrét (bevetetlen, érintetlen föld), szép, mint egy mennyasszony. Csupa virágos kert volt minden, "csak a szegfűre és a tulipántra léptek a lovaink." (=Mikes gyönyörködve búcsúzik a hazájától, a Földjétől) Ahogyan a szülőföldjéhez ér, Zágonhoz, szeretne bemenni, de nem teheti meg.
Másfél mérföldre a várostól találkoznak a vajda emberével, akivel a vajda táborába mennek. Ott tolmács segítségével beszélnek. Ezen a földön a vajda parancsol, aki kevély (= nagyképű), akár az emberei. Közben az oroszok közelednek Moldovához.
