Megérkeztek Drinápolyba, a császári városba, ki jó lovon, ki pedig olyanon, ami jutott. Amerre jártak, jószívvel látták őket és megvendégelték őket. Üzönküpri városban a fejedelem szálláshelyén akkora szőlő nőtt, mint egy szilvafa. S mintha a három része lett volna az esztendőnek, volt olyan része annak a szőlőnek, ami éppen csak virágozni kezdett, másutt meg óriási szőlőszemeket termett.
Másfél mérföldre Drinápolytól kétszáz tiszttel jöttek a magyar urak elé, hogy méltóképpen legyenek üdvözölve.
Azt írja Mikes, hogy bármennyire is megvendégelték őket nyolcvanféle étellel, amint belekóstoltak, már vitték is el az ételt. "Csak az orrunkot akarták megvendégelni,": koplalva álltak fel az asztaltól. Ital nem is volt. Könnyen tudtak azután lovagolni a a szálláshelyig. Este vacsorát küldetett nekik a császár Ibrahim helytartóval. Ezt az ételt a saját cselédeik szolgáltak fel a magyar uraknak, így végre jóllakhattak.













