A nagy záporesők után a sok víz csak úgy zúdult le a hegyről, éppen a táborba, ahol a magyarok szállása volt. Elöntötte a konyhát is, úgy kellett kimenekíteni az eszközöket. Mikes sátrában térdig érő patak folyt, ő már csak nevetett rajta. Legalább az ágya jó magas volt, ezért alatta folyt el a víz. Már azon gondolkodtak, hogy elhagyják a területet a rossz időjárás miatt, de ekkor abbamaradt.
Forgács úrral esett meg a következő:
Éppen Bercsényihez készült valamilyen ünnepre, és elküldte a szolgáját egy kaikért (=csónakért), amivel majd a vendégségbe megy. De a szolga késett a csónakkal, közben Forgács úr pipára gyújtott. Amikor a csónak megérkezett, Forgács úr pipával szállt be, és ezen nagyot nevettek.
Előfordul, hogy az embernek nevethetnékje támad. A minap például a fejedelem (II. Rákóczi Ferenc) arról beszélt, hogy nagy jelenléttel és koncentrációval kell magunkhoz venni a katolikus áldozást. És meg is fogadta volna ezt Forgács úr, ha épp nem az járt volna az eszében, hogy a cifra papi öltözék milyen jó volna fali szőnyegnek.
Sok ilyen nevetséges gondolata van az embernek, ha helyt ad neki.













