600
- nincs a szöveggyűjteményben -
II. Rákóczi Ferenc két hétre vadászni ment és a házat a cselédekkel Mikes Kelemenre bízta. Mikes csak Zsuzsival tud beszélgetni, ezért elmesélt neki egy történetet egy francia házasságról, amit most a levelében is megír:
Egy gazdag bíró íródeákja (=írnoka) megkérte a kezét egy leánynak. Az volt a szokás, hogy "a lakodalom napján az ebéd és a tánc estig tart", utána történik az esketés (=házasság megkötése), és azután hálják el a nászéjszakát. Az történt azonban, hogy tánc közben a mátka (= a menyasszony) szellentett egyet, amitől a vőlegénynek elment a kedve a házasságtól. A bíró megharagudott, és elcsapta a háztól az íródeákot és megkérte a lány kezét ő. A lány örült a jó lehetőségnek és igent mondott a bírónak. A lány nagyon jól járt, mert a az öreg bíró hamar meghalt és minden vagyonát ráhagyta. Kiment a lány Párizsba, és hozzáment egy generálishoz, aki szintén meghalt és a vagyonát a ráhagyta. Ezután "Casimirus király" titkos felesége lett, ami igazán szerencsésnek mondható.
Ki gondolta volna, hogy az a kis szél (= szellentés) ilyen szerencséssé teszi. Mikes azt mondja az íródeákról (aki elhagyta a lányt egy szellentésért), hogy csak "arra a szélre volt érdemes" (= csak egy szellentést érdemelt a lánytól). Megérdemelné, hogy a lányok, aki vele összejönnek, mind babot és retket egyenek.
Mikes azzal zárja sorait, hogy nem jó ember most ő sem, de majd jó lesz, ah megházasodik.
