851
(Mikes Kelemen a száműzetésben fiktív leveleket írt a nem létező nénikéjének. Nem azért, mert megbolondult, hanem éppen azért, hogy ne bolonduljon meg, hogy úgy érezze, hogy van még kapcsolata az otthoniakkal.)
Mikes azt mondja, csak azért szokott néha rövid levelet írni, hogy hamarabb jöjjön rá válasz. De a Nénét arra kéri, hogy ő ne írjon rövidet. Néne levelei olyan jól esnek az elmének, minta szemnek a kapros tejfölös káposzta (Ezt úgy érti, nagyon tetszik neki). A káposztás hasonlaton meg ne sértődjön a Néne, mert nemes étel az, volt idő, mikor a rómaiak az orvosokat kétszáz évre kitiltották és mindent káposztával gyógyítottak. A káposzta az éhes embernek többet ér, mint száz font réz. Nem lehet mindig a kancellária dolgairól beszélni, fontos, hogy a konyháról is essen szó.
Volt egy görög város, Sybaris, ahol olyan torkosok voltak az emberek, hogy megajándékozták a szakácsot, amelyik valamilyen új ízt hozott. Olyan kényesek voltak ott az emberek, hogy kerülték a zajt, ki nem állták a mesteremberek kalapálását és kakast sem tartottak.
De olyan történetet is ismert Mikes, amikor valaki megevett egy egymillió forintot érő ételt, "mégsem zsírosodott meg a foga". Kleoopátra és Antonius azon versengtek, hogy ki tud drágább ételt megenni, amikor Kleopátra beletette az egyik egymilliót érő fülbevalóját az ételbe és megette. Drága bolondság volt, de 1800 esztendeje emlékszünk rá.
Sok bolondságot csinál az ember. Nagy Sándor például a világ ura akart lenni és egymillió embert elvesztett, mégis koldusként halt meg. (=mert a halál előtt mindenki ugyanolyan koldus). Volt egy római polgármester, aki minden udvarházában teli konyhát tartott minden nap és friss ebéddel és vacsorával várták minden nap. Egy római császár fácánnyelv-pástétomot evett, egy másik meg az istállóját ékesíttette fel és a lovának arany tálban szolgálták fel az aranyozott árpát. De még ebédre is meghívta néha.
