554
Szegeden egyszer egy kis fehér cica úgy döntött, hogy leugrik a szeretett zsindelyes háztetőről és elmegy világot látni. Amikor eleget kódorgott, hazatért, de a házat akkorra elvitte az árvíz, csak néhány darabkája maradt és a zsindelyes tető is elakadt. A cica mindenféle fatörmelékeken beugrándozott a zsindelyes tetőig és rátelepedett, nézte a vizet szomorúan. Egyszer csak megjött a család csónakon, nézték, hogy vihető-e még valami, érdemes-e? Meglátták a cicát, a gyerekek ujjongtak, hogy megvan a macska. Apjuk is megszólalt:
"– Anyjuk, mondok valamit. Annak a macskának lelke van. Az a macska még bízik, anyjuk. Ne hagyjuk el."
Úgy döntöttek, hogy nem is szakítják el a zsindelyes tetőtől a cicát, hanem ott maradnak és a tető alá építenek egy új házat kőből.
