387
Az öreg Madzag Máté az a hóbortos ember. "Szomorú élet a szegény Mátéé, bizony csoda, hogy el nem hajítja magától."
Fiatalkorában nagyon jól ment neki. Adta-vette az ökröket és aranyat kapott értük. Szép nagy kőházban lakott, csak egy asszony hiányzott neki. Lett is neki könnyen asszonya. "Hanem ez aztán olyan hamis jószág volt, hogy vagy tíz év alatt mind elnyelte a többi nem hamis jószágot."... elherdálta a vagyont az asszony szép ruhákra meg mulatságokra. Minden pénzük elment, a maradék meg a háborúkor. Utána már egy nádfedeles kis kunyhóban laktak a faluvégen és minden vagyonuk egy kosár vasszeg volt.
Madzag Máté azonban ugyanaz az ökör-kupec (=ökör árus) volt, mint azelőtt, csak most ökrök nélkül. Már nem nézett felé senki, hát ő ment a faluba.
Mikor megjelent, a gyerekek szaladtak és vittek neki kenyeret meg szalonnát, amit az anyjuk küldött, meg pár öreg vasszeget. A hóbortos Máté azt gyűjtötte. (Nem akarták az öreget azzal megszégyeníteni a falusiak, hogy elmondják a gyerekeiknek, hogy a lecsúszott öreg csak alamizsnáért jár a faluba.)
Minden este megszámolta a szegeit, mint valami nagy kincset. Már vagy kétszáz volt neki. Pedig elég lett volna harminc darab.
A koporsójához. Hamarosan meghal.
----
idegen szavak a novellában:
komputus = összeszámolás
interes = kamat
kalkulus = érdemjegy, de itt érdem szerint kapott dolog
