
A dajka kivitte Mari babát a parkba levegőzni. A kicsi "két bogárszeme úgy nevetett, mint két ragyogó gyöngy". A dajka a karjára vette és most ott ringatózott a baba, "úgy, mint a mama, mikor a lóháton ül".
Most azonban a legjobb helyen van a baba, mert a szülei otthon veszekednek. Az anya egy napja jött haza egy fürdőhelyről és az apa megtudta, hogy "a fivérével volt ott". De nincsenek a nőnek fivérei. Talán tévedés történt.
"- Vádolom önt azzal, hogy szeretői vannak" -jelenti ki a férj.
A nő azonnal csomagoltatja a szolgálókkal a ruháit, ezt mondja elhagyja a házat és a mahagóni szekrény felé indul.
" – Ön magával akarja vinni a bűnének bizonyítványait, a szerelmes leveleket, amiket kapott."
Marakodnak, de amikor meglátják a lefátyolozott bölcsőt, csendesen vitatkoznak tovább. Megenyhülnek. Anna így szól:
- ...szeretem, nagyon szeretem… De maga haragszik rám!
– Én? Nem, én nem haragszom."
Ahogy a babára gondolnak, bennük is felderül a lélek. Már egészen halkan beszélnek, mintha a baba ott lenne, pedig tudják, hogy kint levegőzik a dajkával...
"– Őrá vigyáztunk, hogy fel ne ébredjen. ...
– Pedig mégis felébredett, kedves Anna. És azt mondta nekünk, hogy éljünk békében egymással – őmiatta."