485
Az író egy hazalátogató ifjú bőrébe bújik, ő lesz Péter, aki mérnöknek tanul és hamarosan szerelembe esik.
Már a hazalátogatás is csupa romantika, minden édesen bódító és Péter issza az anyja szavait, amik telis-tele vannak az oly nagyon vágyott falu képeivel és arcaival.
Vendégük érkezik, a tanácsos úr és a neje, aki elsőre nem igen tetszett Péternek, de aztán addig, addig nézte, hogy mi nem tetszik rajta, hogy végül megszerette az egészet, ahogy van.
A tanácsosék két kisgyereke is ott sertepertél folyton, alig akad egy-egy szerelmes pillantás így kártya közben. Mert kártyáznak hosszan, de aztán a a tanácsos elunja és elmennek.
Később az asszony "véletlenül" összefut Péterrel és egy romantikus tópartra kisérteti magát, ahol kissé rámenősen meg is csókolja.
Péter mamája észrevette a flörtöt és szóvá teszi, hogy szégyenletes dolog a férjes asszonnyal kezdeni, inkább mérnökösködjön. Péter azt találja ki, hogy kimér és felfest egy napórát a ház oldalára.
Ez azonban újabb ok a találkozásra, Erzsébet (a tanácsosné) is szeretne ilyen napórát. Meg iss beszélik azt a napot, amikor a tanácsos tarokkozni szokott, azonban most már Péter nyomul jobban. Péter megy és nekikezd amunkának abban a reményben, hogy egyedül találja az asszonyt. Az asszony azonban megijed és otthon marasztalja az urát.
Péter csak egy fél napórát készít és az asszony is csak illendőségből köszön neki. A kaland máris véget ér. Nem beszélnek többé.
