645
1918 nyarán a hatvanhárom éves Mátyás a gémeskútja vizét őrzi a muszkáktól (oroszoktól) Szpiritutót hadifogolyként a szomszéd Ferenchez adták munkára, ám ő jó szívvel helyettesítette Ferencet a házban Piroska mellett is, aki így ikrekkel lett várandós. Piros "kenőasszonyhoz" ment elhajtatni a babákat, de a babák mellett ő maga is belehalt a próbálkozásba.
Szpiritutó gondot visel Pétörkére, amíg apja hazaér. Ferenc érti a helyzetet, de nem haragszik. "A muszka paraszt és a magyar paraszt keze megtalálta egymást a sötétben."
Mátyás tervet eszelt ki: az ő menyének, Etelnek a férje eltűnt a fronton, most Ferenc is megözvegyült. Össze kellene házasodniuk, szép nagy közös birtok kerekedne abból.
Ferenc megerősíti Etel férjének, Rókusnak a halálát, mellette halt éhen a fagyos földön, el se tudták temetni.
Ferenc Szibériából Észak-Amerikán át került haza, ott fejlett mezőgazdaságot látott, s úgy tervezi, hogy gépeket vesz és szélmalmot épít, halastóról, ártézi kútról álmodik. A magángazdálkodás híve, "nem komenista (=kommunista). Lehet, hogy jót akarnak azok, de nem jót csinálnak". Nem akar tehát földosztást, de átvágatja a báró birtokát védő töltést, hogy az ártól mentse a nép földjét. Ez éppen jól jön neki, mert tettéért bebörtönzik, ám egy hét múlva már a vörös lobogó (Kommunista zászló) lengedez a városházán és szabadon távozhat. (Móra itt a bárót kétkulacsosnak ábrázolja, olyannak, aki mindenkinek hízeleg)
A sors úgy hozza, hogy Szegedről kiűzött vörösingesek támadnak Etel portájára és ő egy alsószoknyában kénytelen elmenekülni Ferenc tanyájára. Az összeboronált ifjú pár még tavaszig vért az esküvőre, mert tartott Rókus holttá nyilvánítása.
1920-ban esküsznek meg és egy esztendő múlva megszületik a kisfiuk, Mátyás. (Ferenc még vitte Pétörkét, Etel pedig Marikát a házasságba.) Keresztszülőnek a báró ajánlkozik és ajándékot is küld, de nem jelenik meg a ceremónián.
Ekkor levél érkezik váratlanul Rókustól. Rókusra favágók találtak rá, magához térítették és egy kocsmába vitték, ahol összejött a kocsmárosnéval, de most megunta és a kocsmárosné pénzt követel tőle. Ötmillió koronát kér a költségeire, hogy hazajöhessen a lengyel konzullal. Csak Ferenc tud a levélről. A másodikról is, amit már Etelnek címzett Rókus. A harmadik levél jut csak Etel kezébe, aki összeroppan,. Már két év telt el az első levél óta. Etel felfogja, hogy Rókus él, de nem akarja feladni az új életét Ferenc mellett. Ferenc elmeséli Etelnek az utolsó pillanatokat Rókussal, Nem adta oda az utolsó falat kenyerét a haldoklónak. Ez a bűne.
Etel megrendül, összezavarodik, csalódott Ferencben. Elmegy ahhoz a kúthoz, ahol megjelent többeknek Szűz Mária képe, Elborult elmével a kútba ugrik.
Ferenc a munkába menekül, de nem lel megnyugvást, folyton lelkifurdalás gyötri, Etelt látja mindenhol. '926 van már, amikor a pap a vetést áldja Ferenc földjén, amikor Ferenc felköti magát a körtefára, melyet a regényben háborúkörtének becéznek, mert a gyümölcse mutatós, de keserű.
Az öreg Mátyás már hetven éves. Elhulltak mellőle az emberek, magára maradt. A Horthy-rendszer konszolidációja után már nincs szükség a kisgazdák és a gazdag parasztok támogatására... az "Édes Bátyámuram" helyett már "Hallja Kend" lett a megszólítás.
Rókus ügyében is próbálkozott a hatóságnál, A váltságdíj közben már ötvenezer koronára rúg. Az egész tanya rámenne mindenestül. Hát kiváltsa a fiát és "beálljon zsellérnek, más keze-lábának? (= más helyett dolgozzon hetven évesen?) Nem, ezt az Isten se kívánhatja tőle."
Rókus utolsó levelét Mátyás bedobja a tóba, aztán mondat érte egy imát. "Tatárországban is jó a föld, nem kell félteni az emberi nemzetet." (= nem kell félteni a tapraesett magyart)
