475
A délceg és magas öregapó felállt a kosárfonásból, hátrahagyta, hogyha Zsuzsi néni levelet hozna, akkor csak kérjék el tőle a levelet, aztán a faluba ment.
Na de éppen azért Zsuzsi nénit mondta, hogy ne gondolják, hogy éppen őhozzá indult. A szíve is odavitte, de a levelet is várta nagyon, hogy a fia a fronton él-e, van-e hír. És igen, jött levél, kettő is. Jó hírek, az egyikben lelkendezett Feri, hogy torkon szúrt egy orosz katonát. A másik levél Jóskától jött, Zsuzsi néni fiától, akinek "a felesége vasaltba jár" (= kiöltözve jár, kelleti magát), pedig az ura távol van a fronton.
András apó bekéredzkedik Zsuzsi nénihez, hogy szemügyre vegye azokat a leveleket. Lámpa kellene már az olvasáshoz. (petróleumlámpa)
Akkoriban csak a gazdag uraknak volt "tűzcsináló masinája" (=gyufája), a szegények egymástól kértek tüzet egy csuporba és azzal szaladtak haza.
A tűz bizony nagy kincs volt a faluban. De nagy kincs volt az a szívben is.
A nagy örömre, hogy a fiúk élnek, András apó elkapta Zsuzsi anyót és szájon csókolta. Az anyó azt kiáltotta: "Nem vagyok én még olyan öreg, hogy engem bántatlanul lehessen bosszantani. Ha unokám van is"
"- Én se vagyok öreg - mondta nagyapó, s újra megcsókolta az anyót. " Amíg a fiúk nincsenek itthon, nekünk kell teljesíteni a szeretetet. "Tudod, hogy a tűznek a faluba sohase szabad kialudni!..."
És megcsókolta újra. Fiatal legény se csókolja jobban a a babáját.
