2507
1.
Komáromi gazdának igen jól megy sora: "Gyönyörű a tavasz, szépen megy a vetés, nagy a birtok, szép a feleség..."
A feleség Panni, dolgos fiatalasszony. Kati néni sokat segít neki, ő is rokon, de magáról azt mondja "cseléd vagyok én itt, de fizetés nélkül"... valóban sokat ugráltatta Panni, bár nem sok haszna volt. Megtudjuk, hogy Panni szülei eladósodtak.
2.
Most a házban hűvös van, a napsütötte udvaron jobb lenni, ott válogat ültetéshez magokat Panni. A galamboknak is szór közben. Ott sertepertél Kati néni is. Laci, a kocsis viccelődik és estére a bálba hívja. Panni jókat nevet, jobban érzi magát a szolganéppel, mint a sajátjaival.
3.
Hamarosan a gőgös sógorné közeledik, Panni nem szereti, félt tőle. A magtárba bújik előle, de ott épp egy frissen foltozott zsák szakadt el a nagy búzateher alatt, ott szerencsétlenkedik vele két napszámos. Panni félt, hogy a sógorasszony mindjárt belép és látja majd a rendetlenséget és azt, hogy mennyire nincs tekintélye a szolgák előtt. Így is történt. A sógorasszony máris ott jajveszékelt, hogy szétömlött a sok szép búza, Panni pedig tűért és cérnáért szalajtotta Kati nénit. Erre a sógorasszony egyből mondta, hogy szegény Kati néni, meg, hogy Panni megtehetné, hogy cselédet fogad, mert jobban megy nekik, mint a sógoréknak, akikhez alig pár éve még Panni járt napszámba (= napi fizettségért szolgának, béresnek). Erre Panni elégedetten azt kiáltotta: "- Álljon be. Magát megfogadom szolgának!"
Meg is kezdték rögtön egymás szidását, versenyeztek, hogy ki tud a másikra rosszabban mondani. Panni azt mondta: elég már, mert mindent kitálal az urának. Erre a sógorasszony: "Tegyél hozzá, ha kevés!" Erre Panni csak tovább szidta, a sógorasszony pedig nekilátott utalgatni rá, hogy egy Miska nevű urfi jár Panni után, és idefelé látta jönni.
"Aki nem az én akaratommal jön, az az uram akaratával megy el!..." - kiáltotta Panni és nem csak Miskára értette, hanem a sógorasszonyra is. Erre a sógorasszony némán és felhúzott orral távozott, Panni pedig ment dolgára a konyhába.
4.
Panni intézte a malacokat, várta az urát, de apjáék állítottak be. Apja csent egy szivart a vejétől, anyja Pannit tudakolta, hogyan érzi magát. Panni nem tagadta, hogy van benne kesrűség:
" jó Istenem tudná megmondani, mennyi éccakai sírásba kerül a, hogy nappal mindig nevessen az ember szeme."
...
"- Hibádzik valami, fiam?" - kérdezte az anyja
"- Hibádzik.
- Mi?
- A boldogság." - felelte Panni.
Erre Panni anyja elmondta, hogy Miska meglátogatta és Pannihoz is készül: Panni megijedt, elfordult. Az öregasszony (az anyja) erre heves monológba kezdett, hogy az ő élete még nehezebb, az ura is csak verni szerette. Panni nem akarta tudni ezt, lassan értette meg. Aztán előkerült az öreg, s kérdezte: hol a nagygazda szivarja? Az öreg már nem akarta Kati nénitől kérdezni, mert "már nagygazda a vője", nem beszél már az alacsonyabb származású rokonokkal.
Ekkor megérkezett Miska három és fél év katonaság után és megállt Panni előtt.
5.
Miska hamar meg is mondta Panninak, hogy miért jött:
"- Azér, hogy legyél a szeretőm."
Panni belebizsergett Miska szavaiba, de azért elküldte:
"- Menjen innen, Miska..., nincsen nekünk semmi beszélnivalónk egymással."
De Miska sértetten folytatta és emlékeztette Pannit, hogy mennyire jó volt nekik régen és, hogy most egy vén ember felesége.
Panni csak elzavarta, de "nem tudta, mit szeretne tenni, megfojtani, s bedobni-é a vízbe, vagy utána repülni..."
6.
Megérkezett a ház ura. Az öregek (Panni szüleinek) adóját volt befizetni. Huszonkét éve nem fizettek adót. Ideje volt rendezni. Panni magától mondta, hogy MIska ott járt és a szeretőjének akarta. A gazda büszke volt a feleségére, hogy elmondta ezt. De Panni azt is elmondta, hogy jól összeveszett a sógornőjével.
7.
Sűrűn jönnek az emberek az iskolabálra. Ott van, aki csak teheti, hogy kifizet egy korona belépőt. Mari érkezik, aki tavaly még együtt kapált Pannival. Pár perc múlva már Panni csipkelődött a sógorasszonnyal. A gazda úgy ahogy összebékítette őket, aztán bementek táncolni.
8.
Mikor Miska megérkezett, Komáromi ijedt meg legjobban. Azt hitte meg akarja ölni. A gazda egészen beleszédült és Miskát kivezették. A gazda utána ordítozva, vádaskodva, egészen addig míg Panni meg nem jelent. Megállította az urát és a sógornője előtt követelte, hogy ne bántsa MIskát. A sógornője kapva kapott a szavakon, hogy felemlegesse Panni Miskával való korábbi viszonyát, amit egyikük sem feled. Erre azonban Panni visszavágott: "- Ami tisztesség, azt nem lehet felejteni, csak a piszkosságot lehet felejteni, magának van elég felejtenivalója, nekem nincs."
"- Azt akarod, hogy ölre menjek vele? Mint a cigányok? " - kérdezte Komáromi a feleségét - "Viseld magad, ahogy kell!
- Maga viselje magát, ahogy kell! "- szólt Panni és szerette volna, ha az ura kiáll mellette, mint ahogyan ő kiállt a házasságuk mellett, ám az ura csak az anyósához fordult és azt mondta, hogy vigye haza ezt a vércsét!
Pannit sértette ez a beszéd és így szólt az urához: "Minek vett el egy vércsemadarat? Az tiszta madár, égi madár! Nem olyan kell a kokasnak, hanem tyúk, akivel egymás alá szemetelnek, mégis megvannak."...
Panni tiszta lelkiismerettel állt a falu előtt, senki se találhatott benne becstelent. Megfordult és elindult az anyjával. Az öreg utánuk. Miska pedig egyedül ki a mezőre. Komáromi leült kártyázni.
9.
Panni az érzéseivel a kertbe menekült. Az anyja utána, de Panni a házba küldte, hogy majd megy ő is. Az anyja azt mondta: "Míg fiatalok voltunk, mindent az öregek tudtak helyettünk, mióta meg öregek lettünk, a fiatalság lett bölccsé felettünk. Hát akkor minek éltem én hatvan esztendőt?" Erre Panni: "- Hát mondja meg, mit csináljak, hogy a nagygazdánék úgy bánjanak velem, mint közülük valóval?"
Erre az anyja: "- Én egész életembe szegény asszony voltam, azt tudom, hogy kell egy szegény asszonynak magát viselni, ha azt akarja, hogy szegény létére mindenki megbecsülje."
Panni azonban az első gazda feleségeként olyan megbecsülésre vágyott, mint egy királyné. De Miskát szerette, nem is tagadta az anyja előtt. Aztán az öreg behívta az öregasszonyt a házba. Panni egyedül maradt. Miska lopódzott hozzá, s kérdezte, hogy imádkozott-e? Panni azt mondta, igen és már tudja, mit kell tenni, megtartani a templomi esküjét. Erre Miska így szól:"A síró szeretet nem alszik el soha", Panni azt mondja majd elfelejti Miskát, valamelyik nyárra, vagy majd öregségére.
Álltak ott a sövény két oldalán, nézték egymást és megreggeledett, a pacsirta énekelt már. Miska újra csak hívta Pannit. "- A madár is elszáll onnan, ahun nincs keresnivalója..."
"- Kis kedvesem..., vadmadár vagy te itt...Nem neked való ez a tyúkól..."
'"Panni szívhasító sírással zokogott." De aztán csak átmászott a sövényen és mentek az úton."Aztán elmaradt megettük a duhaj ordenáré muzsika, s csattogott mindenfelé a sok kis égi madár."
