3151
Az uradalom kastélya fürdik a szép tavaszban. A nagyságos asszony "is olyan volt, mint egy nagyszerű tavaszi növény, friss és élő."Épp a munkásokat rendezi. A kisfiú otthon van ma, mert reggel betegnek tűnt, ezért az asszony nem engedte iskolába, úgyis jó tanuló. "Minek üljön ott a nehéz szagú iskolateremben, hadd ugráljon itthon, s éljen, mint a kiscsibe" Az asszony be is zavarja a házba, nehogy megfázzon és utánanéz a vetési folyamatnak a földeken. Ott látja ám, hogy egy kis másfél éves gyerek derékig be van ásva a földbe, hogy ne másszon el. Nem sír, már egészen hozzászokott ehhez. A nagyságos asszony azonnal előveszi a kicsi anyját, hogy hogyan bánhat így vele, megfázik. Pár nap múlva meglátogatja őket és a kicsinek agyhártyagyulladása van, most is a hideg földön fektetik. Az anyja azt mondja, hogy a gyereken rontás van és majd a jóisten intézi, ahogy kell A nagyságos asszony azonnal kastélyba küldi a nagylányt ágyneműért, de a kicsi anyja hozzá se akar nyúlni a gyerekéhez, attól fél, hogy meghal, ha elmozdítják onnan, mert "az öreg néni" így akarta.
"- A kondás legszennyesebb ingére kell fektetni, és ő ráimádkozott, szenet is vetett neki, ha most a nagyságos asszony megrontja, a gyerek meghal."
Meghozta a nagy lány, Piros a párnát, tiszta ágyneműt, s belefektették a kicsit.
A gyerek azonban így is meghalt, Piros hozta a hírt négy óra múlva. A nagyságos asszony ment is, hogy leteremtse újra a parasztasszonyt, hogy így elbánt a gyerekével, de az csak gyűlölködött:
"A nagyságos asszony lelkén szárad! Még három napja olyan volt a gyerek, mint a csík! olyan eleven, és most meg kellett neki halni! mert a nagyságos asszony megtörte az isteni akaratot!"
Meg is maradtak ebben a tudatban, aztán mindenki folytatta a saját életét. A nagyságos asszony boldog volt, hogy az ő kicsinye megvan a jó meleg szobában.
