1892
A különös história a kis Vég Juliról szól. Vég András (Julinak a apja) becsukatta Tót Jóskát még korábban egy verekedés miatt. Pedig Jóska a keresztfia neki. Jóska ettől olyan haragos lett, hogy megfogadta, hogy minden esztendőben levágja 100 szőlőtőkéjét a szőlősgazdának (Vég Andrásnak). És minden évnek Péter-Pál éjjelén nagy pusztítást rendez Jóska a szőlőben, de sose tudják megfogni.
Juli szerelmes, ahogy múlnak az évek egyre szerelmesebb Jóskába. Még a pántlikát is úgy köti a hajába, hogy előbb Jóska kalapjára képzeli. Mert Jóska kalapján mindig szép hosszú pántlika van. Szót nem váltanak, Juli csak távolról epekedik, hiszen az apja gyűlöli Jóskát.
Hanem egyszer az utcán Jóska megszólítja, célzást tesz rá, hogy készül a harmadik bosszúra. Juli most még jobban örül.
Jóska megint nagyot pusztít a szőlőben, megint nem fogják meg, Vég András dühöng, Juli meg örül, de "volt esze, nem hangosan, csak úgy befelé. A szivével, nem a szájával."
Este lakodalom lesz, ahová Végék is hivatalosak, Jóska pedig az első vőfély. A kis Juli kieszelte, hogyan vághatnának vissza Jóskának.
Jóska szőlős nótákat énekel, forr a levegő, s mikor lecsapja a pántlikás kalapját, Juli levágja róla a szalagot. Diadalmasan tartja fel a magasba, és Jóskának rabul ejti a szívét ez a merészség.
" - Vég András bátyám, hallja kend! Istenjézusszentszüzmáriaucscse
kipusztítom kendteket egész familiástól, vagy hozzám adják ezt a kislányt
feleségül."
András engedte, Juli pedig boldogan ment Jóskához feleségül. Így békéltek össze.
