999
Valika és Pannika együtt indulnak haza az iskolából, Valika hazahúzza magukhoz Pannikát, hogy ott ebédeljen, mert a tanítónéni mondta.
Pannika kellemetlenül érzi magát, még nem látott ilyen gazdagságot, fehér bútorok, csőből jön a víz a fürdőszobában. Az anyuka alaposan megmossa Valika kezét, aztán beküldi a cselédet Pannikához, hogy az mossa meg Pannikáét. "A nagyságos úr nagyon kényes arra, hogy a gyerekek az asztalnál tiszta kézzel üljenek".
Valika nagyon örül, hogy Pannika ott van,. lelkesen kiabál, hogy a tanítónéni szerint húsvétig náluk eszik.
Pannika nem kap arany karikás tányérba a levest "de azért az ő tányérja is szép". Ő kap utoljára levest és mindenben éreztetik vele, hogy nem tartozik oda. A húst nem tudja villára tűzni, kanalat kap hozzá. A nagyságos úr azt mondja neki, hogy küldje el hozzá az apját, mert munkát akar adni neki. Pannika már nagyon menne, csak feszeng ott, örül, amikor végre elbúcsúznak.
Megjön az apja, Takaró János, munkanélküli az aratás óta. A kérdésre, hogy miből tartja el a hat gyerekét, csak vállat von. Azt mondja az uraság, hogy cserébe, amiért Pannikának enni ad, vágjon neki fát. János megcsinál egy jó adagot, aztán búcsú nélkül elmegy és a kislány se megy többé oda. Egy nap a nagyságos úr a városháza előtt látja meg Jánost, odalép hozzá, hogy miért nem jön a kislány.
János azt mondja:"- Nem szeretem én, hogy azt firtassák, hogy a szegény mibül él."
S a nagyságos úr: "Megérthetetlen... hát nem sajnálja, hogy éhezik? Micsoda emberek maguk..."
